Frances Hardinge nevével már évek óta találkozom különböző SF oldalakon, rengeteg helyen kedvelik egyedi hangú és különleges spekulatív fikciót ír, elsősorban ifjúsági regényeket, ebben a kategóriában nyerte is meg a Hazugságok fája a Costa díjat még 2015-ben, sőt igazából akkor az összes többi nyertes közül is ezt hozták ki a legjobbnak, szerintük az év könyve volt. Úgyhogy jól meg is rendeltem a könyvet. Már második körben csücsült a Várólistás kihívásomon is mire jött a hír, hogy megjelenik magyarul. S ugyan így, hogy nem az eredetileg tervezett angol szöveget olvastam a Várólista csökkentésben nem számít (nagyon kemény szabályok vannak, ki hozta őket?:), de azt kell mondanom, hogy WOW minden várakozást megért a dolog. A Hazugságok fája egy roppant összetett, sötét és izgalmas regény, amely igazán minden korosztálynak (12 éven felül azért szerintem) lebilincselő olvasmány lehet. Pont az ilyen regények kellenének, hogy megjelenjenek itthon és széles körben elterjedjenek ahhoz, hogy lerombolják az ifjúsági kategóriát övező előítéleteket, miszerint az csak vámpíros/romantikus/szerelmi háromszöges felületes történeteket takar.
Faith Sunderly családjával átmenetileg Vane szigetére költözik, ahova apját a híres természettudóst meghívták, hogy segédkezzen egy ásatásnál. Mindez azonban nagyon hirtelen felindulásból történik, ugyanis az utóbbi időben Erasmus Sunderly elméleteit alaposabban megvizsgálva éppen az a pletyka terjedt el, hogy hamisított az eredményein. Faith feltétel nélkül hisz apjában és munkásságában, hiszen jó maga is éles eszű és szeretne minél többet tanulni és elnyerni az apai elismerést. Csakhogy szinte egyikre sincs esélye, hiszen a korszak, amiben élnek, a 19. század második fele, amikor a tudomány világa éppen felbolydul hála Darwin könyvének, a fajok eredetének. Csakhogy hiába a nagy forrongás a tudományos életben, ha a nőket továbbra is úgy ítélik meg, mint akik kisebb rendűek, nem érdemes taníttatni őket mert képtelenek felfogni a komolyabb tudományokat. Mindenesetre a tizennégy éves Faith titokban továbbra is éhes elméjét eteti, meglesi milyen metszeteket és állatokat tart az apja a lezárt bőröndjeibe és milyen rejtélyes növényt ápol egy barlangban. Azonban egy reggel Sunderly tiszteletest egy szirt alatt álló fán találják meg, holtan. A szigeten azt suttogják, hogy öngyilkos lett, Faith azonban biztos benne, hogy gyilkosság történt és elhatározza, hogy bebizonyítja és leleplezi a gyilkost. Ehhez pedig a barlangban talált növényt hívja segítségül, amelyről apja feljegyzései között olvasott. A hazugság fája a sötétben növekszik és mágikus tudás birtokába juttatja azt, aki hazugságokkal táplálja őt és a világot: minél többen hisznek el valamit annál nagyobb a titok, amire fény derülhet.
Annyira jellemző, hogy itt van ez a nagyszerű és sokoldalú könyv, hogy hirtelen nem is tudom, hol kezdjem, mi az amivel meg tudnám ragadni a potenciális közönség érdeklődését. Mert van benne tudománytörténet, társadalomtörténet, a Viktóriánus korszak babonái, a halottakhoz kapcsolódó szokások és persze jó adag feminizmus is.
Faith pont olyan korban van, amikor már nem gyerek és még nem nő, ijesztően okos és határozott, régóta figyeli a körülötte lévőket, viszont ő is abba a hibába esik, hogy nem veszi észre azokat, akik láthatatlanok, akárcsak ő maga. Míg a férfiak viselkedését egész jól tudja elemezni addig például az anyját majdnem hogy megvetéssel szemléli. Faithnek fel kell nőnie és meglátnia, hogy az apja koránt sem volt tökéletes és az elvek, amiket követett messze nem tették őt jó emberré. Amióta Faith rájött, hogy titokban kell tartania az eszét és tudásvágyát, igyekezett láthatatlanná válni és jónak tűnni az apja és a világ szemében, ugyanakkor hihetetlenül dühös amiatt, hogy ezt meg kell tennie, s a bosszúhadjárat amit folytat igazából felszabadítja, mert a hazugságokkal teret ad a dühének és leráz magáról egy csomó láncot. S hirtelen az is kiderül számára, hogy a világ tele van nőkkel, akik roppant változatosak és érdekesek és igenis vannak akik helyet kaparnak ki maguknak ebben a csupa férfiakról szóló korban. S igazából nem kell hazudnia ahhoz, hogy belőle is legyen valaki, valaki példa értékű, egyszerűen csak rosszul kell viselkednie.
“A Biblia nem hazudik.” Ezzel minden jóravaló, istenfélő tudós tisztában volt. Azonban a sziklák, a kövületek és a csontok sem hazudtak, és kezdett nagyon úgy tűnni, hogy nem ugyanazt a történetet mesélik.
A korszak amúgy amibe Hardigne helyezte a történetét felettébb izgalmas a tudománytörténet olyan időszakában játszódik, amikor tényleg egy világnézet dől meg és a tudósok minden eszközt megragadnak, hogy bizonyítsák a Bibliában írtaknak igenis vannak valóság alapjai. Sunderly vitatott leletei is ezeket igyekszenek alátámasztani és még talán a hazugság fája is valami olyan ősi dolog amiről korábban egész más néven tudtunk… Egyébként maga a fa és jelentősége vagy a kötet feléig meg se jelenik! Egészen addig csak egy sötét gótikus sztorinak tűnik a regény (eső, szél, tengerpart, sötétség, halál … ), de amúgy maga a rejtély is végig izgalmas marad, hogy mégis mi és miért történt Sunderly tiszteletessel.
Nagyon szerettem ezt a borongós hangulatát a regénynek és Faith magára találását, az izgalmakat és azokat a bonyolult kapcsolatokat amelyek a családja tagjaihoz fűzik, jó volt olvasni, mennyire szereti az öccsét. Na meg teljesen izgalmas az új barátság is, ami kibontakozik közte és a helyi lelkész fia között. Hardigne kiválóan ábrázolja hogyan lesz a kölcsönöz bizalmatlanságból és egymást próbára tevő és kihívások elé állító fiatalok látszólag felületes vetélkedéséből szoros kötelék és meztelen, már-már fájdalmas őszinteség. Mert Faithnek nehezére esik igazat mondania és megnyílnia, hiszen olyan régóta kellett takargatnia magát, de éppen ez az, ami ellen lázadni kezd.
Rossz példát akarok mutatni.
Frances Hardigne varázslatos és kísérteties világa engem is teljesen magával ragadott, s meggyőzött arról, hogy a történeteire érdemes odafigyelni. Borongós, sötét, igazi gótikus regény az igazságról és a hazugságokról amikből táplálkozik. Felejthetetlen, láthatóvá váló főszereplővel.
Eredeti cím: The Lie Tree
Megjelenés: 2018 (2015)
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Fordította: dr. Sámi László
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9786155755019
Honnan: Kiadói, recenziós példány
Most olvastam ki. Nekem nem igazán látszik gyerekkönyv el, még ifjúságinak is alig. Nagyon tetszett, bár az elején azt hittem, az “Isten teremtményei”-hez (Tracy Chevalier) hasonló inkább feminista regény gyönyörű viktoriánus környezetben és álomszép nyelven. A krimi és fantasy szál jóval később jött és szokni kellett. 😀 De összességében a kedvencek közé teszem.
A főszereplő miatt, meg mert igazán durva dolgok nincsenek benne, szerintem inkább a kiskamaszoknak szól, mintha YA kategória lenne.
De örülök, hogy tetszett én az atmoszféráját szerettem nagyon.