Robin Rinaldi memoárjára valahogy egész véletlenül bukkantam, talán az Amazonon vagy a Goodreads-en jött fel, amikor nézelődtem, már nem is emlékszem, mindenesetre nagyon megfogott a fülszövege. Aztán megláttam, hogy hangoskönyvben is elérhető, úgyhogy elköltöttem rá az egyik kreditemet és az elmúlt másfél hetet sztori meghallgatásával töltöttem. Nagyon őszinte könyv és bár lehet, a legtöbb olvasónak nem jön be az út, amit a szerző választ ahhoz, hogy egy középkorba lépő nő válságát megoldja és kiutat találjon, szerintem nagyon sok mindenről jó meglátásai vannak és érdekes felfedezéseket tesz.
Rinaldi a negyvenes éveinek elején járt, sikeres újságíróként dolgozott San Francisco-ban, 17 éve élt a férjével, amikor azzal állt elő, hogy nyitott házasságot szeretne. Ki akart próbálni mindent, ami eddig kimaradt az életéből és csak a fantáziájában élt. Úgyhogy megegyeztek a férjével, hétköznap élik a szabad egyedülállók életét, hétvégente pedig együtt vannak. A terv szerint hétfőtől péntekig a nő albérletben van, randioldalakra jelentkezik, férfiakkal találkozik és lefekszik velük. Persze ez nem egyik napról a másikra történt és Robin sose gondolta volna, hogy ide futnak ki a dolgok. De amikor a 30-as évei végére ő gyereket szeretett volna végre, a férje pedig nem, sőt inkább a vaszektómiára szavazott, a nő úgy érezte, valamit tennie kell, hogy megtalálja saját magát. Robin tehát beleveti magát az online randizásba, szexualitással, erotikával foglalkozó workshopokra jár (San Francisco mellett van jó pár érdekes kommuna még mindig, például olyan is, ami az Orgazmikus meditációval foglalkozik), s néhány új ember is megfordul az ágyában.
Valószínűleg nem ez az a fajta önismereti dolog, amit az emberek elvárnak egy negyvenes nőtől. Hanem mondjuk, hogy utazzon, egyen és imádkozzon, mint Elizabeth Gilbert vagy ragadjon hátizsákot, mint Cheryl Strayed, s találja meg úgy magát, mert az mégiscsak jobban illik hozzá mint a hálószobai és azon kívüli kalandok. De Robin úgy érezte, hogy a szenvedélyes természetének, amit eddig igazából háttérbe szorított, ez a radikális út az, ami megfelel. Ahogy a kötet alcímében is szerepel: bármi áron keresni a szenvedélyt.
Persze a könyvben folyamatosan bontakozik ki, hogy miért választotta ezt az utat Robin és személyiségének melyik jegye az, ami elvezetett eddig a merész lépésig. Amit becsületére legyen mondva egyrészt teljesen őszintén ír meg, másrészt pedig egyáltalán nem sajnálja, hogy megtette. Semmit se bánt meg, és még az üggyel járó szívfájdalmak és keserű tanulságok is mind hozzátettek valamit ahhoz, hogy olyan ember legyen belőle, aki ismeri saját magát és túlélte a 40-es évei közepét. S bár a szexet használja az önismeret eszközének, inkább spirituális és érzelmi utazás a könyv, mint erotikus epizódok sora. Persze van azért benne szex is 🙂
Egyáltalán, elég nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy az ember elfogadja az alapötletet, ne hajítsa azonnal a kukába a könyvet, amikor kiderül, hogy egy férjezett nő, fogja magát és elindul, hogy valóra váltsa a szexuális fantáziáit. Robin egyáltalán nem szépít, s persze elsősorban róla és a saját élményeiről van szó, az ő szemén keresztül látjuk a dolgokat, ő a szűrőnk legyen szó randizásról vagy erotikus kommunákról. Robin már-már fájdalmasan őszintén beszél mindenről: a múltjáról, a házasságáról, a családi és baráti kapcsolatairól, a hibáiról, a hazugságokról és a melléfogásokról, de legfőképp arról, hogy ő is ember és nem bánt meg semmit, amit tett, bármennyire is kegyetlen tanulságokat kellett levonnia az egész projekt végén. A nyíltsága néhol szinte kényelmetlen volt és bizonyos részek eléggé a komfort zónámon kívül estek, ennek ellenére teljesen lenyűgözött ez a memoár.
Talán azért, mer korban közel állok Robinhoz, mert nekem is hasonlóan hosszú a párkapcsolatom, roppantul érdekel, hogy mások miképp tudják megoldani az idővel és megszokással együtt járó problémákat. Igen, foglalkoztat, hogy mi a jó hosszú távú kapcsolat titka. Robin kalandjait és felfedezéseit rendszeresen megbeszéltem a párommal is, aki jó néhány fordulatot és tanulságot előre megmondott. Persze ezekről lehet olvasni életmód magazinokban és könyvekben is, de itt a személyes hang az egyéni történet volt az, ami olyan sokat adott az ismert tudáshoz.
Az ember a végén pedig eldönti, hogy lenyűgöző és inspiráló kötetként fogadja el a memoárt, ami lökést ad ahhoz, hogy kövessük a vágyainkat, vagy éppen intő tanmeseként, ami elgondolkoztat, mégis mi meddig lennénk hajlandók elmenni és megéri-e az egész, hogy mondjuk 10 percre megérezzük a végtelen elégedettséget és boldogságot.
Többet nem is írnék a könyvről, mert akkor “lelőném” a poénokat, de ha valakit érdekel, akkor szívesen beszélgetek még róla 🙂
Kiadó: MacMillan Audio, Audible
Megjelenés: 2015
Honnan: Vásárlás, Saját példány
