Neil Gaiman ezen regényét az Amerikai istenek után írta, s mintha két különálló ember tollából került volna ki a két történet. Most ugyanis amerikai vizek helyett angliaira evez az író, és a történetvezetés, stílus is nagy elődöket követ. Az Anansi boys inkább humoros fantasy, közelebb áll a Terry Pratchett-el közösen írt Elveszett próféciálhoz. Kövér Charlie bár már régóta nem kövér még mindig kísérti a becenév amit az apja adott neki. Holott még tinédzser volt, mikor szülei elváltak és ő az anyjával Amerikából Angliába költözött. Mr. Nancy azonban még itt is képes lejáratni, mert Kövér Charlie egész életében az apja miatt szégyenkezett. Aki még meghalni se tudott rendesen. Sőt, temetése után kiderült, hogy az apja igazából Anansi volt, a pók. Egy isten. Ráadásul Charlie-nak van egy bátyja is, Spider, aki minden ami a férfi nem. Kövér Charlie elköveti azt a hibát, hogy megüzeni, találkozni szeretne a bátyjával, aki meg is jelenik londoni otthonában, csak hogy a testvérek egymásra találása korántsem felhőtlen. Spider lecsapja Charlie kezéről a menyasszonyát, feldúlja megszokott életét, úgyhogy elhatározza, megszabadul a bátyjától. Ezzel a lépésével azonban nagyobb erőket mozdít meg, mint gondolná. Anansi vérvonalán nem szívesen segítenek az istenek, mert a póknak szinte mindegyikükkel volt valami kis összezördülése. Volt akivel nagyobb, akinek egész tekintélyét rengette meg néhány tréfa. Hamarosan kiderül, hogy Charlie és Spider mégse olyan rossz testvérek, és a passzív főhősnek a sarkára kell állnia ahhoz, hogy rendbehozza a dolgokat a világegyetemben, de legalábbis azon sarkon, ahol ők élnek.
Neil Gaiman a fantasy mellett ebben a regényében a P.G. Wodehouse-féle hagyományokat követi, ami leginkább hősének jellemében figyelhető meg. Kövér Charlie passzív, visszahúzódó angol fiatalember, száraz humorral, ám a körülmények hatására aktivizálnia kell magát. A regény néhol burleszkbe fordul, s még a különösen kegyetlen részletek is humorosakká válnak. Gaiman pedig, csakúgy mint a Stardust esetében teljesen felveszi az általa választott stílus manírjait (ott ugye a tündérmeséét és a XIX. századi angol nyelvezetét) mégis igazi modern regényként olvashatjuk a könyvet.
