Maryrose Wood: Méregnaplók Első alkalom, hogy mint könyvesbloggert egy Kiadó a megjelenés előtt megkért, hogy olvassak el egy regényt, ami hihetetlenül jól esett. Ráadásul rávilágított egy problémámra, hogy elektronikus dokumentumot, hosszút nem tudok hogy olvasni, emiatt kicsit húzódott a regény elolvasása, tehát most már elnapolhatatlanná vált egy e-reader beszerzése. Ugyanis próbálkoztam a számítógépen olvasni a regényt, laptopon, esetleg kinyomtatni, de az is nehézkes lett volna, úgyhogy végül az érintőképernyős telefonom maradt. Ami egész jó volt, mobil és mindenhova vihettem, csak a mérete volt kicsi. Úgyhogy most már tuti, megvárom az októberre beharangozott robbanását a readereknek és karácsonyra meglepem magam eggyel. Na de ennyit erről, most kicsit még írnék a regényről is, amit már sokan méltattak előttem, szóval rövid leszek, de velős 🙂

Valamikor a XVIII. század végén, XIX. század elején járunk, Jessamin magányosan él egy kis kunyhóban, ami valamikor apátság volt és csupán az apja a társasága, aki gyógyító. Ő néha eltűnik, akár napokra is, ilyenkor a lány magára marad, rendet tart, gondozza a kertet, kivéve az apja által elkerített részt, ahova Thomas Luxton a veszélyes növényeket telepítette, amelyekkel kísérletezik, s amelyekért bármit megadna, csakhogy megtudja a titkukat. Aztán egy különös fiú érkezik a mikrocsaládhoz: Gyom, akiről az a hír járja, hogy nagyon is ért a növények nyelvén. Méghozzá szinte szó szerint… Jessamin a szárnyai alá veszi a fiút, aki a lány hatására kicsit felenged, megnyílik és kiderül, milyen titka van, mi az a képessége, amiről Thomas Luxton csak álmodni se mer… S ami persze nemcsak az ő, de Jessamin életét is veszélybe sodorhatja.

A regény feszültségekkel teli, igazi kamaradarab. Már az első lapoktól érezhető, hogy valami titok övezi Jessamint és az apját, s erre csak rátesz Gyom megjelenése, hogy aztán kiderüljön, még a fiú az, akinek a legkevesebb rejtegetnivalója van, ő csak kicsit más, mint a többiek. Jessamin naplót vezet a kertről, a tennivalóiról, a vele történő dolgokról és kiderül, hogy mennyire naiv is és kevéssé ismeri az embereket, s ezért történhet meg vele, ami megtörténik. Maryrose Wood még ilyen rövid kis könyvben is kiválóan teremt atmoszférát és rajzol meg jellemeket, eleinte azt hittem, hogy semmi se fog történni csak a nagy hangulat sodorja magával az embert, de aztán kiderült, hogy ez a sztori ennél több. És távolabbra mutat. Ezzel el is érkeztünk a sarkalatos ponthoz. Megmondom mi volt a két bajom ezzel a történettel: 1. rövid 2. hogy még nincs kész a folytatása, ami csak jövőre fog angolul is megjelenni. Persze ha azt is ilyen ügyesen és gyorsan fordítják akkor a magyar kiadásra megint nem kell sokat várni.

Titokzatos, gótikus, izgalmas, ifjúsági. S lehet körmöt rágni, mi is lesz a vége…

A lehetőséget köszönöm a Lybrum Kiadónak és Bridgenek.

Eredeti cím: The Poison Diaries
Fordító: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrum
Megjelenés: 2010 szeptember* (2009)
Terjedelem: ? p.


*Már a nyomdában a kötet, és íme a borító amivel megjelenik.

 

4 Stars
Oszd meg!