Hétfő reggelre egy könyvbemutatóra hívott meg a Jaffa Kiadó. Azonban ez a bemutató villásreggelivel volt egybekötve, ráadásul beszélgetés fűszerezte, méghozzá nem is akármilyen. Most jelenik meg ugyanis Gálvölgyi János: Jókedvet adj! című kötete és vele, valamint a szerkesztővel, Ónodi Györggyel pedig Szili Nóra beszélgetett.
Gálvölgyi Jánosnak persze nem ez az első könyve, ami megjelenik, de itt most kimondottan arról van szó, hogyan lett belőle parodista és miképpen született meg a Gálvölgyi Show, s hogy élte túl az 1 televíziós rendszert és maradt meg máig igazi hungarikumként (elvégre a ma a legtöbb tévés műsor ötlete nem egyedi, hanem valami sikeres külföldi liszensze). Ahogy Ónodi György mondta a beszélgetés során, amikor Szili Nóra megkérdezte, hogyhogy a Heti hetes csak említésszerűen szerepel a könyvben, „Gálvölgyi János egy nagyüzem, s ez a könyv a sok terméke közül csak az egyikről szól”.
A szerzőpáros örömmel beszélt arról, miért is találták olyan jónak a könyv ötletét. Mert így együtt tölthettek rengeteg időt, s nem munkáról beszélgettek, hanem nosztalgiáztak. Ónodi György ráadásul még vagy 120 órányi archív anyagot is átnézett felkészülésként. Úgyhogy szépen összeülhettek és végigbeszélhették, hogy is lett a filmhíradó paródiákból a Szeszélyes évszakok fejezetén át önálló a Gálvölgyi Show, s az hogy is hagyta el a Magyar tévét és kötött ki az RTL klubnál, ahol már szintén 100 felett van az adásszám.
A showt lehet szeretni, nem szeretni, de biztos mindenkinek él az emlékezetében olyan klasszikus Gálvölgyi paródia, amit máig nem felejt: Egri János, Rózsa György, Zenebutik, Isaura stb. Mint huncutul mesélték, amelyik műsort ők parodizálnak az egyrészt megtiszteltetést (Gálvölgyi haragból sose parodizál, mondta), másrészt az a program pár héten belül meg szokott szűnni. Legutóbb például a Mónika showról készült szkeccs.
Gálvölgyi János egyébként már hamvas ifjú korában mélységesen beleszeretett a színházba, és ez szó szerint értendő, mert még az általános iskola alsó tagozatába járt, amikor már autogramfüzete volt, ahol nem csak aláírásokat gyűjtött, hanem felírt mindent, amit egy-egy bálványáról tudott. Például, hogy milyen autóval jártak és annak mi volt a rendszáma:
Úgyhogy a kötet igazi kordokumentum, mert arról szól, hogyan érte el Gálvölgyi az álmát, hogy a Madách színpadára állhatott, miképpen sikerült Ónodi Györggyel megőrizniük a viharos tévés éveken át a műsorukat.
Jó hangulatú profi beszélgetés volt tehát ez a hétfő reggel, nekem már kérdésem se maradt, mindent elmondtak a főszereplők, de kaptam aláírást Gálvölgyi Jánostól – aki a Könyvfesztiválon is dedikálja majd a kötetét a Jaffa standján – és még azt is megtudtam, hogy azért színházba járni még mindig van ideje.
Nem emlékszem már pontosan melyik könyves honlapon találkoztam már a könyvvel, jó, hogy te meg már el is olvastad!:)