Szeretem az újraértelmezett meséket, amikor az ismert történetet valami egészen egyedi módon feldolgozzák, felhasználva az elemeit és hozzáadva valami újat, amitől az új történet különleges lesz illetve hozzátesznek ezzel valamit a régi sablonokhoz is. Angela Carter több novellából álló kötete már régóta ott volt a látómezőm szélén, csak éppen elég nehéz hozzájutni. De a könyvtár és türelem segített rajtam.
Angela Carter könyve ráadásul kötelező irodalom szokott lenni angol szakon, gondoltam, hogy ha már érdekelnek a mesefeldolgozások, érdemes egy igazán kemény vonalasat is felvenni a repertoáromba. Márpedig ez a kötet tényleg kemény vonalas volt.
A könyvben 10 történet van, ebből az első, A kínkamra a leghosszabb, a legrövidebb, A hóleány pedig alig két oldalas. A novellák nem mindegyike új mesét dolgoz fel, hanem mind a Piroska és a farkas mind a Szépség és a Szörnyetegre van több variáció is, sőt régi legendák is megelevenednek, amelyek talán több történetből vannak összegyúrva. Angela Carter gótikus rémregényekre emlékeztető stílusára leginkább a szuggesztív, buján burjánzó leírások a jellemzőek, folyamatosan olyan érzésem volt, mintha nagyon erős parfümöt szagolgatnék: aminek kis dózisban kellemes az illata, de ha sokáig és sokat veszünk magunkhoz belőle, akkor a fejünkbe száll. Éppen ezért le-le kellett tennem a könyvet, hiába rövidek a történetek és könnyen forognak a lapok, ezeket emészteni kellett. Volt amit biztos meg se értettem a sok rétegű szimbólumrendszert nem bontottam én le, talán ha valami szemináriumon beszélnénk róla, akkor fel lehetne fejteni az egészet, de így most csak a felületét kapargattam az írónő művészetének. Mindenesetre pár gondolatot azért sikerült összeszednem nekem is.
A kínkamra, a címadó történet ugye a Kékszakállú herceg feldolgozása, s miközben olvastam, az jutott eszembe, hogy igazából a Jane Eyre vagy A Manderley ház asszonya is csak variációk erre a témára. Mert mindegyikben ott van az, hogy az új feleség, aki teljesen más, mint elődei és szeretne tudni valamit élettársa múltjáról és főleg a nő(k)ről, akik megelőzték őt. A férj pedig rejteget valamit, olyan titkokat, amiket nem feltétlenül akar megosztani kedvesével, aki azonban így úgy érzi, sose lehet igazi társ, ha nem ismeri meg minden oldalát a férjének. Persze Angela Carternél ez se ilyen egyszerű, itt a titokzatos, gazdag, ellenállhatatlan férj jóval sötétebb lelkű, mint bárki akiket fentebb említettem.
A legkönnyedebb novella talán Csizmás Kandúré volt, ami kicsit úgy sikerült, mintha Bocaccio Dekameronjából lenne egy pikánsabb történet. A farkasemberes legendák összefonása a Piroska és a farkas történetekkel nagyon jó kis gótikus hangulatot adott a meséknek, de néhol elég bizarr sztorik kerekedtek belőle (pl. Farkas-Alice).
Angela Carter kötete nem könnyed olvasmány, nem szórakoztatásra van kitalálva, s majd minden történet fókuszában a nők és a női szerepek, sztereotípiák állnak. Egyes részeit nagyon kedveltem, mások hidegen hagytak, volt amit egyenesen utáltam. Összetett kis kötet ez, annyit meg kell hagyni.
Eredeti cím: The Bloody Chamber and Other Stories
Fordító: Greskovits Endre
Kiadó: Európa
Megjelenés: 1993 (1978)
Terjedelem: 222 p.
ISBN: 9630754975
Honnan: Könyvtárból
