Ismerd meg a könyvesbloggert – Andiamo

Úgy tűnik, hogy új arcokat nem nagyon akar megismerni senki, inkább a régieket szereti olvasgatni mindenki, még szerencse, hogy van belőlük is elég ahhoz, hogy kitöltsem az interjúsorozat egyes részeit. Az ismerd meg a könyvesbloggert következő alanya közkívánatra tehát Andiamo (konyvelmeny-beszamolo.blogspot.com) lett. Akinek a tartalmas blogja mellett az az egyik nagy érdeme, hogy tavaly megszervezte az Olvasás 7 hete eseménysort, ahol hét héten keresztül könyves és nem könyves bloggerek olvasásról elmélkedhettek. Jómagam kiválóan szórakoztam és örültem a dolognak, s végig részt vettem benne. De akkor most lássuk csak, ki állt az egész mögött. Úgyhogy nem csak Zenka kívánságára, ismerkedjetek meg Andiamoval.

– Miért kezdtél el könyves bogot írni?

Egy nagyon rossz periódust tudtam magam mögött, amikor kellett valami, ami jól sülhet el. Adott volt, hogy szeretek olvasni és eszembe jutott, miért ne írhatnék az olvasmányaimról. A neten megnéztem néhány blogot, és úgy gondoltam, miért ne vágjak bele, hátha valakit érdekelnek majd az irományaim. Technikai kérdésekben Zakkant segített sokat, akinek ezúton is köszönöm :).

– A környezeted tisztában van azzal, hogy blogolsz?

A családom tudja és néhány ismerős, de közülük tudtommal, csak egyikük olvas rendszeresen.

– Tagja vagy valami offline könyves klubnak is?

Nem.

– Emlékszel még, mi volt a legelső könyv, amit elolvastál?

Igen, elsős voltam, amikor is egy délután elmentem a könyvtárba és megvettem Fekete Istvántól a Vukot. Még aznap elolvastam és azóta is emlékszem az érzésre, amikor a Simabőrű megöli a szüleit, ott majdnem elsírtam magam.

– Milyen olvasónak tartod magad?

Sznobnak :). Válogatós vagyok, és olvasás közben mindig kéznél vannak az oldaljelölő ragacsok az idézetek miatt, ill. ha olyan témájú a könyv (pl.: művészeti alkotások vannak benne vagy úgy érzem, valami sántít a történetben), akkor cetli és toll is, hogy felírhassam, és később rákereshessek a neten. Erre mondta egyszer Szilvamag, hogy alapos vagyok.

– Van olyan műfaj, ami különösen kedves számodra? S olyan, amit sose olvasnál?

Alapjában szépirodalom-párti vagyok, de nagyon szeretem a történelmi témájú, a művészetekkel és az Olaszországgal kapcsolatos könyveket. Azt nem mondanám, hogy soha sem olvasnék el ilyen vagy olyan műfajú könyvet, inkább azt, hogy amíg találok olyat, ami jobban érdekel, addig mellőzöm a YA könyveket, ill. a sci-fit és a fantasyt.

– Változtak az olvasási szokásaid, ízlésed, amióta könyves blogot írsz?

De még mennyire! 🙂 Régebben beértem 1-2 aktuális olvasmánnyal, mostanában viszont eléggé elkanászodtam, akár 4 könyvet is olvasok párhuzamosan. De közülük 1-2 általában félre van téve, míg egy másikat be nem fejezek. Sokkal nyitottabb lettem, ami a műfajokat illeti, már bátran olvasok szórakoztató irodalmat is.

– Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

Régebben mindig a frissen vásárolt könyvet kezdtem el, mostanában már inkább a megérzéseimre hallgatok és be szoktak jönni.

– Van kedvenc könyves vesszőparipád amiről rengeteget tudsz beszélni/írni? Mi az?

Olaszország, az olasz nyelv és a festészet. Persze rengeteg hiányosságom van még, de jó pap is holtig tanul.

– Van olyan könyv, aminek szívesen lennél a szereplője?

Biztosan egy kosztümös regény választanék, mint pl.: Merle-től A bálvány vagy Choderlos De Laclos-tól a Veszedelmes viszonyok, ill. a maiak közül Frances Mayes valamelyik regényét.

– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?

Vásárlás párti vagyok, de azért könyvtárba is szoktam járni. A törzsboltomban már ismernek, mint a rossz pénzt.

– Szoktál kölcsön adni könyvet? S visszakéred?

Nagyon ritkán és mostanában már inkább nem, mert volt pár rossz tapasztalatom. A PopulArt füzeteim és a Diákkönyvtáras könyveim közül nem egyet úgy kaptam vissza, mintha a kutya szájából szedték volna ki. Tavaly nyáron kölcsönadtam valakinek egy könyvemet, amit azóta se kaptam vissza, pedig gyakran találkoztunk az illetővel, legalább kétszer-háromszor is szóltam, de semmi. Vegye meg más is vagy járjon könyvtárba, én is csak ritkán szoktam könyvet kölcsönkérni.

– Mi a véleményed az e-könyvekről, olvasókról? Szoktál e-könyveket olvasni?

Jó dolognak tartom őket, de még a távoli jövő zenéje, mire sajátom lesz. Elvétve olvasok e-könyveket, mert nem szeretek gépen olvasni.

– Mit gondolsz miért van több női könyvesblogger mint férfi?

Sztereotípia, hogy a nők többet olvasnak, és lehet benne valamit. De úgy látom, azért egyre több férfi kezd könyves blogot írni, úgyhogy javul az arány.

– Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?

Jó dolog, leülni és elkezdeni gondolkodni, mit is írjak a könyvről és közben képet/képeket keresni hozzá. Pláne, ha festményről van szó. A rencenziós példányokat is a jó dolgok közé sorolom, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára és ész nélkül folyamatosan kérni őket. Nekem is volt egy időszakom, amikor összegyűlt jó pár és a csömör kerülgetett, mert úgy éreztem, muszáj lesz éppen azt a könyvet olvasni, mert várják róla a bejegyzést. Ez nagyon rossz volt, ill. ha csak ülök az üres bejegyzés előtt és nem jut eszembe egy épkézláb gondolat sem. Olyankor vagy elnapolom az írást, vagy végül kútba esik, és inkább nem írok arról a könyvről.

– Tavaly szervezted az olvasás 7 hete eseményt, amiben sokan részt vettek. Van valami tanulsága a dolognak?:)

Igen, egyszer volt Budán kutyavásár. Szép volt, jó volt, de elég volt belőle egyszer. Tudom, hogy szeszélyes természetű vagyok, de sikerült sokszor felhúzni magam miatta. Esélytelen úgy megszervezni egy ilyen eseményt, hogy mindenkinek minden passzoljon, mert mindig akadt valaki, akinek az időpont nem volt jó, más pedig nem talált olyan témát, ami tetszett volna neki, ill. könyves berkeken kívül senkit nem érdekel a dolog. De pozitívum, hogy nagyon sokan aktívan részt vettek :).

– Szerinted meddig lehet folytatni a könyvesblogolást?

Amíg van miről írni 🙂

– Mi volt a legkellemesebb élményed, amit a blogodnak köszönhetsz?

Amikor valaki akár a blogban, akár privátban visszajelezte, hogy elolvasta ezt vagy azt a könyvet, amiről írtam, és neki is nagyon tetszett. Szerintem egy-egy ilyen visszajelzés többet ér egy napi több százas látogatottságnál, ill. tavaly a Kőbe zárt fájdalomról írt recenziómat megdicsérte a kiadó.

– Van olyan ember, akinek nagyon adsz a véleményére?

Igen, vannak néhányan bloggerek és nem bloggerek, akik fel tudnak csigázni egy-egy könyvvel kapcsolatban ;).

– Javasolsz valakit interjú alanynak?

Igen, Cukorfalatról szívesen olvasnék.