Nyár van Brightonban. itt rendezi Ben Lincoln alacsony költségvetésű
brit gengszterflimjét, amelytől azt várja, hogy elindítja őt a siker
útján. Minden reménye a volt popsztár, a beképzelt Danny Parker,
valamint a másik főszereplő, az újonc Emma Buckley, akinek nagyot
kellett füllentenie, hogy játszhasson élete első filmjében.
Közben a színfalak mögött Liz Thorne jelmeztervező mindent megtesz
azért, hogy visszaszerezze a férfit, aki hat évvel korábban összetörte
a szívét, s akinek teljesen megszállotja lett. A boldogságának ezúttal
semmis e állhat az útjába, se a szereplők, se a stáb, legkevésbé a
szerződésnek az az íratlan szabálya, hogy a forgatáson szabad a szex.
A forgatáson többnyire idegen nők és férfiak vannak összezárva,
próbálnak összehangolódni a közös munkára, hol segítenek, hol keresztbe
tesznek egymásnak.
Sokkal nagyobb tablónak indul a könyv, de a végére nagyon ellaposodik,
kiszámítható fordulatok, elfelejtett szereplők, vonalvezetések. Pedig
még jó is lehetett volna, a fordító meg a szerkesztője pedig jobban
odafigyelhetett volna. Idegesíteni tudnak az olyan elferdítések, amikor
nálunk is ismert filmeket, számokat, sorozatokat egy az egyben
lefordítanak angolról magyarra, holott ha utána néznének, kiderülne,
hogy más címmel sokkal jobban bent lenne az itthoni köztudatban is.
Stella Chaplin előző könyve se volt fergeteges, most se sikerült megkedvelni a szereplőit.
