Könyvválasztás, értékelés, blog és filmek

Az olvasás 7 hete immár a 3. fordulójánál tart, a heti témákból (Mi alapján értékel egy könyvet? Mi alapján választja ki a következő olvasmányát? Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? ) azonban nem fogok mindent kivesézni.

Könyvértékelésről meg könyvválasztásról sokat nem tudok írni. Az alapján értékelek, hogy tetszett vagy nem tetszett, meg milyen érzelmeket váltott ki belőlem (ez lehet szélsőséges:). Mindig azt hittem lágyszívű vagyok, de pl. múltkor Chris hívta fel a figyelmemet arra, hogy szűkmarkúan bánok a 9-10 csillagokkal. S utána számoltam és tényleg. Viszont 5-nél kevesebbet is ritkán adok!

Könyveket meg az alapján választok, hogy mi keltette fel a figyelmemet. Könyvesboltban, blogon, interneten, ismerve a saját ízlésemet meg tudva ki az, akiével kb. egyezik azt szoktam figyelni, hogy mások máshol miket mondanak. Meg vannak elképzeléseim, hogy mi az ami a fülszöveg alapján tetszene. Nem, nem a borító miatt szoktam könyvet választani 🙂

Lehet, hogy ki kéne hagyni azt is, miért írok könyves blogot, mert erről már többször több helyen értekeztem, de mivel ez kedvenc témám, hát nem teszem, mert ismétlés a tudás anyja meg hátha van aki még nem olvasta és az újszülöttnek meg minden vicc új, csak hogy dobálózzak egy kicsit közhelyekkel is. Annak idején azzal a céllal kezdtem ezt a blogot, hogy kicsemegézzem a személyesből a könyvekről szóló szösszeneteimet, aztán meg azzal folytattam, hogy többnyire fülszövegeket írtam be, mert csupán arra szántam, nyomon tudjam követni, hogy mit is olvasok. Aztán kezdtem egyre több véleményt írni a könyvekhez, egyre inkább beleástam magam a könyvek, olvasás, internet, könyves blogok világába és azt kell mondanom, hogy szeretem ezt csinálni. Eleinte persze képmutató voltam, mert futtattam párhuzamosan a blogtéren is olvasónaplót, s oda csak a színvonalasabb dolgaimat tettem ki (legalábbis amiket én annak ítéltem), de aztán beláttam, hogy felesleges ezt művelnem és felvállaltam minden típusú olvasmányomat. Aztán fokozatosan alakult a blog, s eleinte csak az általam olvasott könyvekről szólt, de manapság egyre több minden más is megfér itt. S bár nem vagyok egy kitartó ember, örülök, hogy ezt még nem adtam fel. Nem mondom, hogy mindig könnyű, vagy mindig van kedvem írni, de ezen nem szoktam nyavalyogni, hisztizni, blogot beszüntetni, ezt fennen hirdetni, hogy aztán 2 nap múlva, amikor mindenki elsiratott és biztosított róla, hogy visszavár, visszatérjek. Inkább kicsit elvonulok, gondolkozom a dolgokon, aztán amikor jön az ihlet, van időm, kedvem, ismét itt vagyok. Nem érzem, hogy segget nyalok bárkinek, nem vagyok az a típus, de haragot se szoktam tartani, mert nem tudok vitatkozni, és alapból alkalmazkodó vagyok.

Szeretem azt hinni, hogy az első voltam itthon, ha nem is a legjobb, meg hogy kitartó vagyok és elégedett többnyire azzal, amit írok, olvasok. Szeretek olvasni és most már az is biztos, hogy szeretek az olvasmányaimról beszélni, legalábbis elmondani, milyen gondolataim támadtak közben. Nagyjából tehát elégedett vagyok, de tudom hogy még lenne hova fejlődnöm.  Sok más könyves blogot is olvasok, magyarokat, külföldieket egyaránt, az előbbiből lassan már nem is tudok kedvencet mondani, annyi mindenkit figyelek s igen, az alapok fel vannak sorolva a linkfalamon, de lassan frissítenem kell őket, mert inkább a Google Readeremre hagyatkozom blogolvasásnál.

S akkor jöjjön a következő téma, a filmadaptációk, mert a filmeket, mozikat, azokat nagyon szeretem. S mint ahogy a könyveknél, a filmekben is hasonlóan a könnyedebb műfajt kedvelem. Nem is vagyok annyira kritikus velük szemben, mint sokan mások én bírom, ha nálam okosabbak és tehetségesebbek próbálják vizualizálni az ő elképzelésüket 1-1 történetről, szereplőről. Például a Gyűrűk ura szerintem szenzációs filmadaptáció volt, ugyanis én annak idején szenvedtem a könyvvel (erről már többször értekeztem, hogy 3x láttam neki, mire el tudtam hagyni a Megyét), csak 1x olvastam el, a filmet viszont bármikor újra tudom nézni, a rendezői változatot, persze:). Ugyanígy örök kedvencek még: Remény rabjai, Elfújta a szél, Bridget Jones naplója, Harcosok klubja, Szárnyas fejvadász, Egy fiúról, Pop csajok satöbbi, Ha ölni kell, Hideg nyomon, Mystic River, Tű a szénakazalban, Abigél, Kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Különös házasság, Egy cipőben, Orlando, Sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy, Clueless, 10 dolog amit utálok benned, Máltai sólyom, Hosszú álom, Háború és béke, s még sorolhatnám. Jómagam nem háborogtam soha, hogy Scarlettnek a filmben csak 1 gyereke van, hogy pár varázslat kimarad a Harry Potterből és Bombadil Tomát se hiányoltam, mert belátom, hogy vannak dolgok, amiket ki kell húzni, hogy a film ne legyen túl hosszú. Inkább az szokott zavarni, ha a könyv mondanivalója vész el az adaptáció során és valami teljesen más sül ki belőle, mint vártam. Persze én is bírom a BBC-s Büszkeség és balítélet feldolgozást, de nekem tetszett a legújabb változat is.

Ebből is látszik, hogy kevésbé vagyok kritikus a filmadaptációkkal szemben. Amúgy egész örvendetes, hogy filmek helyett most inkább sorozatokat hoznak létre, mert abból kevésbé maradnak ki fontos részek: lásd Trónok Harca, a True Blood úgy tudom kicsit más, mint a könyvsorozat, de színvonalban ott van a szeren, s nagyon várom az Amerikai isteneket is. Annak idején egyik sorozatélményem volt Stephen King Végítélete, akinek ugye elég kevés művéből csináltak jó filmet, úgyhogy nevével fémjelzett alkotások közül jó pár rosszat fel lehetne sorolni a rossz adaptációk közé. Ugyanígy egy időben mindenki John Grisham filmeket készített, vagy Michael Chrichtont, de azok se voltak az igazia talán 1-2 ha élvezetes volt belőlük, nem szerettem a Bridget Jones 2t (persze azért megnézem majd a 3.t is, ha lesz),  Mary Shelly Frankeinsteinjét és Bram Stroker Drakuláját se.

Viszont van olyan is, hogy rossz könyvből kiváló filmet csinálnak, például Az Ördög Pradát visel tipikusan ilyen film volt. A könyv felejthetőre sikerült, de a film kellemes csalódás volt. De én így vagyok a legtöbb Philip K. Dick történeteinek adaptációival is: a stílusa nem jön be az írónak de a filmek Szárnyas fejvadász, Különvélemény, Kamera által homályosan jól sikerülnek, s vessetek a mókusok elé, de szórakoztatott A felejtés bére is. S nekem a Winona Ryder féle Kisasszonyok film sokkal jobban bejött, mint a könyv.