Annak idején kimaradt nekem Musso első magyarul megjelent regénye, a Szerelem életre-halálra (ami újra megjelent És azután… címmel). A könyves blogoknál elég vegyes fogadtatása volt, akadt akinek nagyon tetszett, másnak meg pont nem. Idén az Ulpius ház nagyobb alakban adja ki a regényeit Mussonak és kicsit sajnálom, hogy a francia Coelho-ként hirdetik, mert ezzel elég sok embert eltántorítanak. Például első körben én se olvastam volna el, de aztán arra gondoltam, megér egy próbát, ne legyek már előítéletes ennyire. Coelhot amúgy se olvastam még, lássuk mit csinál a francia változata.
Már rögtön az elején nem is úgy tűnik, hogy francia az író, hiszen a regény Amerikában játszódik, Kaliforniában. Elliot Cooper sikeres sebész, 60 éves, egyedül neveli a lányát, Angie-t aki épp elkezdi az orvosi egyetemet. A férfit 30 éve gyötri a bűntudat, hogy ő okozta élete nagy szerelmének halálát, ezért aztán amikor a véletlen és egy különös kambodzsai csodaszer révén lehetősége nyílik, hogy utazzon az időben, első gondolata rögtön az, hogy megmenti Ilenát. Az időutazás során találkozik fiatal énjével, akinek ezzel természetesen felbolygatja az életét. Elliot aztán rájön, hogy ha Ilenát megmenti, akkor nem születik meg a lánya, ezért aztán mégis kénytelen szövetkezni a 30 évvel ifjabb Elliottal, hogy valamiképpen a férfi életében fontos szerepet játszó két nőnek ne essen bántódása. Ezzel ugyanakkor mindenkinek, barátoknak, szeretőknek az élete természetesen megváltozik.
A regény igazából a Ház a tónál, a Forrest Gump és a Vissza a jövőbe trilógia összemosása. Kellően romantikus (mintha Daniel Steel írta volna, s nem egy 30-as fiatalember), ugyanakkor teli van utalásokkal arra nézve, hogy mi minden változott 1976 és 2006 között. Néhol túlságosan is erőltetettnek éreztem a referenciákat az Apple-re meg Stephen Kingre, de biztos azért, mert lassan nekem ez a 30 évnyi időugrás már nem akkora cucc. Musso megpendíti a szokásos időutazós témákat, bár elég lightosan és nem megy el komoly filozófiázgatások felé és elnagyolja a végén a megoldást. Viszont határozottan tetszettek a fejezetek elején lévő idézetek, főleg Stephen Hawkingtól (lehet, hogy kéne már tőle olvasnom valamit).
Szórakoztató könyv, gyorsan olvasható, nincsenek benne mély gondolatok és igazán a nagyobb méret se zavaró, elég könnyű a kötet ahhoz, hogy tartani is tudjuk. Összességében nem rossz, nem rossz, csak éppen nincs benne semmi különös, ezt már olvastuk, vagy láttuk valahol. Viszont ahhoz képest amit eddig olvastam Coelhóról, Musso egészen más kategória.
Eredeti cím: Seras-Tu la?
Fordító: Domonkos Eszter
Kiadó: Ulpius ház
Megjelenés: 2010 (2006)
Terjedelem: 357 p.
ISBN: 9789632542829
Engem valahogy pont egy jó időben talált el, és nagyon élveztem a könyvet. Tényleg könnyed és sok helyen nagyon vicces is 😀 Főleg az öreg Eliott és a fiatal párbeszédei. Nálam Musso első regénye is favorit, így kíváncsi vagyok a többire. És nem Coelho-s, ez a PR kampány a legnagyobb baromság. Nekem Coelho egy másik dimenzió, egy elvontabb kategória amin sokat kell gondolkozni, és néhol nem érthető. Nah ez Musso-nál nincs így 🙂
“Coelhot amúgy se olvastam még” – de hiszem akkor előítéletese sem lehetsz! 😀
amúgy hogyhogy..?
Jé, hát eddig fogalmam se volt miről szól ez a könyv. A borítója nem jött be, meg a Mussoról mindig Mussolini jut eszembe 😀 de ez egész jól hangzik témailag… Hmm, most már nem tudom hova bővítsem még azon könyvek listáját amik elkezdtek érdekelni 🙂
Nekem nagyon tetszett a könyv. Pont azért, mert semmi új, de a meglévő dolgoknak a lehető legjobb részeit ötvözte benne Musso.
Nem tudom, ki és miért hasonlítja Coelhóhoz, de az illető valószínűleg csak egyiküktől olvasott könyve(ke)t.
hát, nekem mindig gyanús, hogy egy jóképű, harmincas pasi miért ír csöpögős love storykat.
Szerintem sem Coelho, ezen én is kiakadtam, vagy Coelhot nem olvasott aki ezt állította, vagy Mussot…a maga kategóriájában nem volt rossz könyv, gyorsan olvastam, kellemes szórakozást nyújtott, de azt hiszem pár hónap múlva már nem fogok emlékezni rá, ert mély nyomot nem ahgyott bennem.
Fel tudtam volna robbanni, mikor megláttam, hogy Coelho-hoz hasonlítják Guillaume Musso-t. Semmi közük nincs egymáshoz (szerencsére), egyszerű PR-fogás, hogy a sok elvakult Coelho-tanítvány vegye meg a könyvet. Még most is olyan, mintha vörös posztót lengetnének előttem…
Szeretem Guillaume Musso-t, de ez a könyve csalódást okozott. Olvastam az első regényét, aztán franciául is olvastam tőle, és ezek alapján azt kell mondjam, az Ott leszel? csak valami próbálkozás lehetett részéről, de nem ez az ő igazi témája. Amúgy engem felháborított az a mintegy ötven oldalnyi előzetes a már megjelent, és a következő regényéből. PR…
“Amúgy engem felháborított az a mintegy ötven oldalnyi előzetes”
Én szeretem. Könnyebben eltudom dönteni, hogy nekem való-e a könyv vagy nem. Fülszöveg sokszor kevés a döntéshez.
@Zakkant Ja a végére én is gyanítottam, hogy ennek semmi köze Coelhohoz:)
@murci/szamárfül Mármint hogyhogy nem olvastam? Először amikor mindenki rajongott érte (olyanok is akik most már nem), azt képzeltem, túl spirituális vagy elvont lenne nekem az meg nem az én asztalom. Aztán meg láttam a nagy kiábrándulásokat. Én legalább nem vesztegettem rá az időmet:) Szóval megúsztam.
@PuPilla hát én annyira nem ajánlanám azért:)
@Glee @Painperduu Egyértelműen marketing van a dolog mögött, @miestasnak van igaza e szerint.
@Nima :):) Iljesztőbb mint amikor a 60-as nők csinálják
@Elhaym csak kicsit csalódás, amikor a könyv, amit a kezedben tartasz igazából 50 oldallal kevesebb. Meg ha a végére lapozol nem érted, kik ezek a szereplők, akikről az első 100 oldalon szó se volt. Hogy tudom így meg a végét??? 🙂
Ez az a könyv, aminek a borítója egyszerűen riaszt. És tényleg én is végig azt gondoltam, hogy ez elvont, bölcselkedős történet… Na majd ha bent lesz a könyvtárban :D…
“csak kicsit csalódás, amikor a könyv, amit a kezedben tartasz igazából 50 oldallal kevesebb.”
Csak eleinte volt az. Most már úgy állok hozzá, hogy az utolsó 50 oldal biztos előzetes. Ha mégsem, akkor örülök, hogy hosszabb a könyv mint hittem. 🙂 Mostanában kifogtam olyan könyveket amiknél csak 10 oldal előzetes volt, vagy csak kettő-három.
“Hogy tudom így meg a végét??? :)”
🙂
Lobo : Coelhohoz egy mondat. Volt egy időszak bevallom -mindenki tévedhet :-))DD-amikor sok Coelhot olvastam, ma már nem! Viszont van három könyve amit nem bántam meg, hogy elolvastam és merem állítani ezekben még érték is van:
Az ördög és Prym kisasszony
Veronika megakar halni
Tizenegyperc
Miestas 🙂 Akkor sikerült kiválasztanom, és elolvasnom a három legjobbat?:) Ezek tetszettek nekem is nagyon, de telítődtem.