Igazából én nem nevezném Emily Henryt a romantikus regények királynőjének, elvégre még csak 5 könyvet írt e zsánerben (4 olvasható is magyarul) és szerintem így a második tőle olvasott kötet után, inkább women’s fiction felé hajlanék ha kategorizálni kéne. Ugyanis bármennyire szép színesek a borítók és van romantika a regényekben, azért majdnem mindegyik jóval többről is szól, mint csak arról, hogy két ember egymásba szeret. Azt hiszem ez lehet az oka annak, hogy akik csak romantikát várnak tőle azok nem annyira kedvelik, azoknak meg talán jobban bejön, kik meg annak ellenére olvassák, hogy nem szeretik alapból a románcokat. Nekem viszont sok minden ellenére ez a regénye jobban bejött, mint a Könyvek szerelmesei, pedig abban igazán több téma volt, ami engem érdekelni szokott.
A boldogság otthona főszereplői Harriet és Wyn, akik évekig egy párt alkottak, de pár hónapja szétmentek, azonban erről nem számoltak be a barátaiknak. Ami egészen addig nem is volt problémás, amíg az ország más-más részein tartózkodtak, de eljön a hét, amit minden évben együtt szoktak tölteni hatan (Sabrina, Cleo, Kimmy, Parth, Harriet és Wyn), egy tengerparti kisvárosban, Sabrina apjának nyaralójában. Megvannak a saját kis rituáléik, programjaik amelyek ismétlődnek, s mindenki nagyon várja ezeket a napokat. Úgy tűnik, hogy ez erre az utolsó lehetőség, mert a nyaralót eladják. Harriet és Wyn nem akarják felrúgni a baráti társaságot és amúgy is ez lesz az utolsó alkalom hogy így együtt lehetnek, ezért úgy döntenek, még titokban tartják, hogy szétmentek. A lány ráadásul még mindig nem érti, miért szakított vele Wyn aki úgy tűnik továbbra is vonzódik hozzá és szereti, de erősködik, hogy van oka rá amiért elment. Kérdés, hogy el tudják-e még meggyőzően játszani: együtt vannak és emlékezetessé tenni ezt az utolsó közös nyaralást.
Harriet az, aki az eseményeket elmeséli és közben ide-oda ugrálunk az időben. Míg telnek a napok a tengerparti házban, megismerjük ennek a kis választott családnak a kialakulását: hogyan találkozott a főiskolán össze Harriet Sabrinával és Cleoval, miként alakult a barátságuk, hogy bővült ki a társaságuk amikor hozzájuk csapódott Parth és Wyn aztán később Kimmy. Miként alakult Harriet viszonya Wynnel, hogyan lettek ők az álompárja a csapatnak, akiknek a kapcsolatát mindenki irigykedve nézte, s ami tényleg még az olvasónak is nyilvánvaló: ezek a fiatalok egymásnak vannak teremtve. Csakhogy amíg folyamatosan Harriet fejében vagyunk látjuk az ő neurózisát is, a félelmeit és azt, hogy mi formálta olyanná amilyen: hogy mindenkinek a kedvében akar járni, kerüli a konfliktusokat és minden helyzetet el akar simítani, s igazán még veszekedni se tud. Úgyhogy itt jön be a képbe az, hogy mélyebb ez a történet, mint valami egyszerű nyári olvasmány: főszereplőink teli vannak hibákkal és kétségekkel és nem valami nagy dologra kell gondolni, hanem csak ilyen apróságra, mint konfliktuskerülés, önbizalomhiányból fakadó dolgok, hogy nem merik magukat vállalni még a szeretteik előtt se. S mindez nemcsak Harriet és Wyn kapcsolatára igaz, de a barátságokra is.
Mert a regény nem csak egy romantikus kapcsolatról szól, hanem arról is, hogyan lehet örökre szóló barátságokat fenntartani, ha már másfelé sodorja az embereket az élet. Mert Sabrina, Harriet és Cleo egymást választotta, többek lettek a másiknak mint csak barátok, és ebbe a körbe idővel a többiek is bekerültek, de most szembe kell nézni a változással és ez sosem egyszerű. De ha tényleg elég szoros a kötelék, akkor meg lehet oldani ezt is. Imádtam ezeket az embereket és a köztük lévő dinamikát: nagyon átjött, hogy mennyire fontosak egymásnak.
Harriet és Wyn kapcsolata tele van szebbnél szebb jelenettel, boldog és fájdalmas vallomással, úgyhogy végtelenül idézhető a kötet. Az alapproblémák pedig olyanok, hogy sokan magukra ismerhetnek benne, hogy mennyire fontos: irányítani tudjunk, hogy próbáljunk megfelelni a szüleink vélt, vagy valós elvárásainak, hogy magunkra veszünk felesleges érzelmi súlyokat, mert azt hisszük, ezzel segítünk. Holott pont rosszat teszünk hosszútávon.
Azt kell mondanom, hogy a legtöbb kifogásom a magyar kiadással szemben volt. Eleve nagyon félrevezető a címadás, mert eredetileg a Happy Place arra utal, hogy Harriett meditációs appja segítségével próbálja megtalálni a helyet, ahol maradéktalanul boldognak érezte magát, s ez a motívum nem igazán jön át így a regény folyamán. A fordítás is sok helyen sántított, érzelmesebb részeknél nem sikerült jó szinonímákat találni és fordítva: a felhőtlenebb sorok meg feleslegesen komolyak lettek. Úgyhogy itt-ott beleolvastam az eredetibe is, mert nem hittem el, hogy ez így szerepelt volna és igen párszor jól is éreztem ezt …
Emily Henryt és könyveit tényleg lehet szeretni, idézgetni és rajongani az ábrázolt kapcsolatokért, csak nem olyan felhőtlenek a történetei, mint a boríró meg az élfestés ígéri. De nekem ez most még a Könyvek szerelmeseinél is jobban tetszett.
Blogturné
A Central Könyvek gondozásában jelennek meg hazánkban Emily Henry romkomjai, a legújabb kötet A boldogság otthona. Főszerepben Harriet és Wyn, akik ugyan szakítottak, de barátaik kedvéért az éves közös utazáson el kell játszaniuk, hogy mégis együtt vannak. Vajon az együtt töltött idő befolyásolja a viszonyukat? Olvasd el és megtudod, sőt, ha most bloggereinkkel tartasz, akkor a kiadó jóvoltából nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Fülszöveg
Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…
Kiadó: Central könyvek
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 472
Fordító: Szieberth Ádám
Nyereményjáték
A mostani játékhoz nincs szükség másra, csak arra, hogy elolvassátok a beleolvasót a kiadó oldalán és válaszoljatok az egyes állomásokon feltett kérdésekre.
A helyes választ írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Feladványom
Kik házasodnak össze?
Állomáslista
07.24. This is my (book) universe
07.26. Fanni’s Library
07.30. Csak olvass!
08.01. Olvasónapló
08.02. Hagyjatok! Olvasok!