Mit ne mondjak, fogalmam se volt, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Valahogy a cím és a borító miatt azt gondoltam, valami önsegítő könyv lesz, a szerző nevét nem tudtam megjegyezni, úgyhogy sose néztem utána. Viszont Julia Whelan miatt, aki a regényt felolvassa megvettem valami audible akcióban, úgyhogy ott porosodott és a VCS kihívásra úgy gondoltam jó lesz. Szóval előre is bocsátom ez pont nem az a fajta könyv, amit én olvasni szoktam amúgy 😊
Névtelen narrátorunk az a típusú nő, akinek ránézésre mindene megvan: fiatal, csinos, tanult, van jövedelme sőt saját lakása New Yorkban, mindez 2000-ben. Ennek ellenére elhatározza, hogy ő most egy évig hibernálja magát: nem akar mást csinálni, mint aludni, kivonni magát a forgalomból mert hátha ha felébred akkor másképp látja majd a világot és benne az ő helyét. Talál egy pszichiátert aki nagy sarlatánnak tűnik, arra viszont, amire neki kell, hogy kérdezés nélkül mindenféle nyugtatókat, altatókat írjon fel, tökéletes. Úgyhogy elkezdődik az egy év kikapcsolás: gyógyszerkoktélokkal, rengeteg filmnézéssel és minimális tevékenységgel. Csupán volt egyetemi lakótársa Riva keresi őt fel néha, akivel amolyan se veled se nélküled barátságban vannak. Riva irigykedik rá, ő pedig többnyire idegesítőnek tartja a másik lányt. Ugyanakkor néha történnek megmagyarázhatatlan dolgok, fura üzenetek a telefonon, polaroid fényképek eseményekről, amire nem emlékezik és rengeteg csomag is jön, áruval, amelynek megvásárlására nem emlékszik. De mindez még mindig nem tántorítja el főhősünket attól, hogy megtalálja a tökéletes keveréket amitől tényleg lenullázódhat és kikapcsolhatja magát a világból.
A könyvet amúgy még februárban olvastam és pár hete láttam, hogy például megint kapható a Bestsellers könyvesboltban is, méghozzá a Booktok szenzációk közé kitéve Colleen Hoover, Emily Henry és Ali Hazelwood mellé . Rendesen meg is lepődtem rajta, mert ez tényleg tipikusan nem az a történet, ami felkeltené a tiktok használók érdeklődését. Elég ha csak megnézzük a többi szerzőt akit felsoroltam, akik az utóbbi egy évben hatalmas sikereket köszönhetnek a videós platformnak. Moshfegh regénye ugyanis brutálisan nyers és őszinte regény amely valójában felismerhetően írja le, milyen az, amikor az ember depresszióval küzd és mentális gondjai vannak.
Saját élményemet a könyvvel leginkább a katasztrófa turizmushoz hasonlítottam. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, hogy foglalkozzak vele, pedig tényleg szörnyen irritáló személy: szép, sikeres, okos pénzzel se kell törődnie, nem törődik senkivel és nem várja el a törődést, mindenkit elidegenít magától. Ugyanakkor fokozatosan kiderül, hogy hatalmas érzelmi terheket hordoz: mindig is elszigetelten élt, nőtt fel, szülei elvesztése mindkettejük halálának körülményei tovább izolálták a környezetétől, a külsőségek nem elégítették ki, sose volt egy biztonságos érzelmi hálója, emberek, akikre támaszkodhatott volna, úgyhogy nem csoda úgy érzi egyedül az alvás lehet számára a megoldás. Mert amikor nincs magánál, nem érez, nem gondolkodik, akkor a legboldogabb. Ráadásul mai fejünkkel tudjuk, hogy ha valaki 2000 őszén elhatározza, egy évet akar aludni, akkor bizony 2001 szeptemberében fog felébredni, úgyhogy ez a tudásunk csak fokozza a szorongásunkat, hogy vajon milyen hatással lesz a felébredésre 9/11?
Sose vettem volna kézbe és olvastam volna el ezt a könyvet mert annyira magába rántott volna, ahogy fogyasztom a betűket, hogy folyamatosan rosszul éreztem volna magam. Kicsit úgy lettem volna vele, mint Ferrante: Amikor elhagytak című regényével: feszültté és szorongóvá tett volna. Így viszont, hogy egy mesterségét nagyon is értő narrátor tolmácsolta, tudtam távolságot tartani a történettől és határozottan kívülálló maradtam. Ugyanakkor mint írtam, a katasztrófa turista vénám nem hagyta, hogy feladjam, mert meg akartam tudni, hogy sikerül az egy évi alvás és lesz-e valami megoldása a történetnek. Könyvben szerintem lapoztam volna a végére egy idő után és kihagyok részeket. De így egészében megmaradt a nyugtalanító érzés. Annyira, hogy még hónapokkal később is képes vagyok egy megfelelő hosszúságú bejegyzésre belőle
Abban sem vagyok biztos, hogy kinek ajánlanám ezt a könyvet mert roppant erős érzelmi hatása van. Lám, még rám is az volt …
