Szederkényi Olga kötete természetesen a címével felhívta magára a figyelmemet, mert mindig érdekel, amikor az irodalmat a popkultúra részeként meg ebből a szempontból vizsgálják. Ráadásul nagyon szimpatikus volt, hogy már a borítón egyenlő arányban voltak a női és férfi szerzők, tehát reménykedtem, hogy az interjúkötet is hasonlóan fog felépülni.
Utólag tudtam meg, hogy ezek a beszélgetések már megjelentek a Hévíz című folyóiratban évekkel ezelőtt, de most lettek így összerendezgetve, párba állítva mert nagyjából azt a témát jártják körbe, hogy miként lesz valaki népszerű. A szerző elbeszélgetett nem csak írókról, költőkről, hagyatékaikról, de irodalmi hősnőkről is. Többnyire páros interjúkat olvashatunk, egy személyről két ember véleményét is megtudhatjuk. Ami igazán frappáns, hogy ezekben igazán nincs ismétlés. Hanem másféle szempontokat tartanak fontosnak. Például mást gondol Agatha Christie-ről a krimiszakértő és mást a rajongói oldalának kezelője. De ugyanígy Bródy Sándorról egész mást tudhatunk meg egy színháztörténésztől meg az unokájától. A beszélgetések főleg az írókkal kapcsolatos apróságokra, különlegességekre fókuszálnak, így próbálva igazolni a címet, hogy valakiből hogy lehet popikon, mert az életét ugyanakkora ha nem nagyobb érdeklődés övezi, mint a műveit. Vagy ha mégse voltunk ennek tudatában akkor kiderülhet, hogy az élete talán még izgalmasabb és különlegesebb volt, mint a regényhősöké.
Nem állítom, hogy mindegyik beszélgetést ugyanolyan lelkesen olvastam, mert lássuk be nem mindegyik érdekelt egyenlően. Úgyhogy azt a technikát választottam, hogy nem az elsőtől az utolsó oldalig elolvastam a kötetet. Amúgy is egy ilyen stílusú könyvnél ez nem is könnyű, mert sok az információ, amit meg kell emészteni. Hanem előszőr azokat olvastam el, akik érdekeltek. Aztán apránként a többit is. További technikai adalék, hogy egy-egy téma után rákerestem az adott íróra, de a beszélgetőtársakra is. Úgyhogy mindenképpen sok új dolgot megtudtam írókról, költőkről, regényekről, hősökről. Na meg az interjúalanyokról is, mert az is benne volt, hogy ki miért és hogyan foglalkozott mondjuk Szabó Magdával, Rejtő Jenővel vagy éppen Rideg Sándorral.
De akkor most térjünk át arra, hogy mi nem tetszett. Nos rögtön az, hogy a borító félrevezetett, mert egyáltalán nincsenek benne egyenlő arányban képviselve a nemek. Ugyanis csak két plusz nő van mint téma Szabó Magda és Agatha Christie mellett: Jane Austen és Anna Karenina. Úgyhogy igazából a 19 beszélgetésből csak 4 témája nem férfi. Tuti lehetett volna többet is beválogatni popikonnak … Mondjuk legalább a magyar és külföldi arány ennél jobb, mert több fejezet szól hazai alkotóról, műről mint külföldiről. Illetve a kötet felépítése kicsit suta, mert ugyan az elején a tartalomjegyzéknél fel van sorolva, hogy a címadás alatt kikről szólnak a beszélgetések, de ha odaérünk az adott fejezethez már nincsenek kiírva. Van életrajz, meg fénykép aztán a beszélgetés és a fejezet meg a beszélgetések címe ott virít a lapok tetején, de sokszor kellett visszalapozni a tartalomjegyzékre, hogy akkor most ki következik, mert nem mindig volt egyértelmű.
Az Irodalmi Popikonok népszerű ismeretterjesztő kötet, olyasmi mint Nyáry Krisztián gyűjteményei. Szórakoztató, sok információt ad és ösztönöz, hogy az ember még jobban megismerjen néhány méltatlanul elfeledett vagy félreértett szerzőt.
Kiadó: Helikon
Megjelenés: 2020
Terjedelem: 344. oldal
ISBN:9789634793922
Honnan: Kiadói, recenziós példány
