Nem vagyok egy Elizabeth Gilbert rajongó, pedig igazán olyan író ő, akit a matek szerint szeretnem kellene. De sose támadt kedvem elolvasni az “Ízek, imák, szerelmek“-et, sőt még a filmet se láttam pedig Julia Roberts játszik benne, akivel kb. bármit hajlandó vagyok megnézni (mondjuk mostanában állandóan ajánlgatja a Netflix, úgyhogy lehet egyszer csak rászánom magam). Pár éve meghallgattam a Big Magic című könyvét, ami egész kellemes élmény volt, érdekes meglátásokkal a tehetségről és alkotásról. Hogy most mégis mi vitt rá a New York lányaira, hát hogy megtudtam a 40-es években játszódik a showbusiness világában, márpedig ez a korszak és téma elég sok mindenre el tud csábítani.
Miután a 20 éves Vivian Morrist, akit az ital és a ruhák jobban érdekeltek mint a tanulás eltanácsolják a Vassar-ról 1940-ben, a szülei elküldik őt a nagynénjéhez, New Yorkba. Peg néni egy omladozó színház tulajdonosa, a Liliomé, ahol zenés vígjátékokat állítanak színpadra, amolyan 12 egy tucat darabokat, amiket akár Nóti Károly is írhatott volna. A naiv és befolyásolható Vivian egy kaotikus, keményen ivó pénzben szegény háztartásban találja magát, amit a szigorú de egyenes Olive vezet, akire Peg néni nagyon komolyan támaszkodik. A lány kamatoztathatja varrónői, tehetségét, meglepően leleményesen és olcsón szerez be anyagokat, amikből olyan kosztümöket tud varrni, amivel bevonzzák a munkásokat és környékbeli lakosokat, akik szívesen nézegetik a hosszú-lábú táncoslányokat és hallgatják a könnyed, pikáns dalokat. Viviant bűvkörébe vonja egy csillogó revütáncos, Celia Ray, akivel együtt járják az éjszakát, s amolyan Szex és New York-szerű kalandokba keverednek, csak éppen 40-es években. Amikor a színházba érkezik a tehetséges angol színpadi díva Edna Parker Watson a férjével, Vivian újabb bálványra talál. De nem csak ő gondolja lenyűgözőnek a földönfutóvá vált színésznőt (londoni házukat távollétükben bombatalálat érte), hanem mindenki a Liliomban, s Peg elhatározza, hogy színpadra állít egy olyan darabot, ami megfelelően aknázza ki a világklasszis tehetségét. Ehhez még arra is hajlandó, hogy elfogadja léha exférje, a tehetséges vígjáték író segítségét. Mindenki mindent belead, hogy a New York lányai című színmű igazi siker legyen: Vivian is megcsillogtathajta tehetségét, mint jelmeztervező és Celiát is kiemelik a tánckarból. A siker hatalmas, s a résztvevők életét alaposan felforgatja. De nem mindenki jár feltétlenül jól ezzel a hatalmas figyelemmel, mint ahogy azt Vivian is megtapasztalja …
A New York lányai igazából egy fejlődésregény. Narrátorunk Vivian, aki egy ismeretlen férfi lányának meséli el évtizedek távlatából a történteket és nyíltan bevall mindent, amit és ahogyan tett. Fiatal nyitott és naiv kislányból lett az éjszakai kalandokat és férfiakat élvező partygirl, hogy aztán a nehezen átvészelt botrány után kemény munkával összeszedje magát és ruhatervezőként megállja a helyét a világban. Tetszett az őszintesége és az elfogadás, ahogy a szexről és a társas kapcsolatokról beszél, semmit se kendőzve el, igazán üdítő, ahogy arról mesél, miért részesíti előnyben az érzelemmentes, felvillanyozó szexet. S mindezek ellenére ahogy a valódi szerelem megtalálja őt s elfogadja azt abban a formában ahogy megesik vele, egészen meglepő és megható.
Elizabeth Gilbert tényleg magával ragadóan ír, egész sűrű a regény, de nagyon olvasmányos és gyorsan tudtam vele haladni. Az első kétharmada egyszerűen lenyűgözött. Mondjuk végig vártam, hogy mikor is fog feltűnni az ember, akinek a lányának szól ez az elbeszélés, s eleinte kicsit csalódott voltam, amikor és ahogy kiderült meg amennyi időt tölthettünk vele, de aztán rájöttem, az aránytalanság szándékos: a felvezetés nélkül nem lesz annyira ütős a kapcsolatuk. Ennek ellenére a háború utáni és végső részeket nem kicsit tartottam melankolikusnak és elnagyoltnak, annyi jó sztori lehetett még azokban az években is, bár azért tényleg semmi se fogható a New York lányai bemutatója körüli izgalomhoz.
Na jó, de beszéljünk arról ami elvarázsolt: a Liliom színház, a társulat és a New York lányai színpadra állítása: igazi bepillantás volt a színfalak mögé, hogyan került egy produkció a nézők elé, mennyi munka volt vele, mennyi dráma és jómagam is lerágtam a körmömet az izgalomtól amikor együtt vártam a társulattal arra, hogy milyen véleményt fogalmaznak meg a hivatásos kritikusokk… Tetszett, hogy végülis Vivian csak egy lány volt, aki tanúja és résztvevője lehetett egy csomó mindennek és mindig úgy mesélt, hogy nem ő volt a középpontban, hanem nagylelkűen átadta a teret olyanoknak, akik nála izgalmasabb személyiségek voltak. Így igazából nagyon jó képet kaphattunk nemcsak Pegről, de a szigorú Olive-ról, megérthettük, hogyan bűvölhette őt el annyira mind Celia Ray mind Edna, na meg persze Marjorie. Az összes női szereplő zseniálisan volt megírva, hozzájuk képest a férfiak kicsit el is törpültek és csupán mellékszereplők maradtak, bár akadtak közülük is markánsabb alakok, de itt minden New York Lányairól szólt.
Két apróság ami a korszak szórakoztatóiparának szereplőit illeti és el lett írva a könyvben, egyik a magyar kiadásban, a másik hibát azonban maga Gilbert követte el. Egy helyen Greta Garbo-ra és Audrey Hepburn-re hivatkozik Vivian, de Audrey ekkor még csak 11 éves volt és Európában élt. Utánanéztem, az eredetiben úgy szerepel: “Garbo and Hepburn” szóval itt a magyar változat akarta megmagyarázni a dolgokat, és rossz Hepburn-t választottak. A másik esetben viszont már az eredetiben is az állt, hogy Peg férje azt mondja, Doris Day-jel vonatozott aki nem annyira tiszta, mint a róla alkotott kép, de ekkor még ő se volt sehol a filmiparban, neki csak a háború után indult be a karrierje, s lett belőle ikon.
De ezektől eltekintve kiváló regény volt a New York lányai, kivételesen izgalmas helyzetekkel és karakterekkel. Olvasmányosan és érdekesen megírva, apróbb fenntartásaim ellenére beláttam, hogy Gilbert nagyon jól ír és ügyesen rejti el, hogy milyen komoly dolgokról is van itt szó: kettős mérce a nők megítélésében, szabad szexualitás, de faji kérdésekről és a melegek jogairól is van történetszál, csak éppen jól eldugták a tüllbe meg a cigarettafüstbe.
Blogturné
Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című bestseller szerzője új regényében ezúttal a negyvenes évek színházi világába és New Yorkba kalauzol bennünket a kalandos életű Vivian által. A magával ragadó memoár nem csupán egy idős asszony visszaemlékezése, hanem egy fantasztikus korszak krónikája is egyben. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából!
Fülszöveg
Nem kell jó kislánynak lennünk ahhoz, hogy jó emberré váljunk.
„Egy nő az élete során előbb-utóbb belefárad abba, hogy folyamatosan szégyellje magát… Ezután pedig végre igazán önmaga lehet.”
Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek világszerte népszerű szerzője egy különleges memoárral lepte meg rajongóit, amely az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították.
A New York lányai a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja. Az írónő várva várt regényét az emberi vágyak és kapcsolatok bölcsességgel teli ábrázolása teszi páratlan szerelmi történetté.
Kiadó: Partvonal Kiadó
Eredeti cím: City of Girls
Fordító: Mohai Szilvia
Megjelenés ideje: 2019. november 4.
Terjedelem: 447 oldal
Kötés: keménytáblás
ISBN: 9786155783852
Megrendelés
Nyereményjáték
A könyvben nagyon fontos szerepe van egy karizmatikus, fiktív színésznőnek. Játékunkban ezúttal a korszak híres színésznőinek EREDETI nevét keressük. (Tehát Marilyn Monroe esetében Norma Jeane Mortenson-t kell beírni a Rafflecopterbe).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
Turné állomásai
11/11 A Szofisztikált Macska
11/13 Readinspo
11/15 Olvasónapló
