Nora Roberts: Year One

Nora Robertsben igazából az a fantasztikus, hogy mindig képes megújulni. Már ezer éve van a pályán és egy időben a neve egyet jelentett a romantikus regényekkel, de az elmúlt időszakban nagyon sok féle dologgal foglalkozott. Ott van ugye a J.D. Robb néven írt sorozata, aztán az elsők közt kezdett el paranormális regényeket írni, az utóbbi években megjelenő nagy regényei sorra megvettek valami különlegességgel ami a témájukat illeti (családon belüli erőszak, sorozatgyilkosok, pszicho-thriller), ráadásul a tónusa a regényeinek egyre sötétebbé vált. Na most ez az új trilógiájának nyitó darabja eddig a legdurvábban beborul, már-már horror-hoz hasonlít. Főleg ami az első felét illeti.

Újév napján egy titokzatos kór kezdi szedni az áldozatait szerte a világon, szinte egyszerre: aki elkapja, annak nincs menekvés: gyógyszer, ellenszer nem létezik, a fertőzés rövid idő alatt leteríti és megöli. S hála a globalizációnak minden roppant gyorsan történik. Rövid néhány hét elteltével az emberiség alaposan megtizedelődik, a rend összeomlik. Vannak, akik nem kapják el a fertőzést, s vannak akik különleges képességekkel telnek el: a mágia ismét erőre kap a Földön. Boszorkányok erősödnek fel, angyalszárnyak nőnek, pixyk, látók és tündérek tűnnek fel, de ahogy az egy jó kis apokaliptikus regényhez illik itt se mindenki jóra használja az erejét. Akinek pedig nincs, az vagy elismeri és segíti azt, akinek van, vagy éppen ellene fordul a “Rejtélyeseknek”, ahogy  a regényben nevezik azokat, akik természetfeletti erőre kapnak.  Főhőseink többen is vannak: Jonah, a mentős, Lana a séf, Max az író, Arys a riporter akik mind immunisak a kórra, de nem mindegyiküknek van természetfeletti képessége, mindannyian New Yorkból törnek ki, szövetkeznek és találkoznak egyéb emberekkel de előbb-utóbb útjaik összefutnak egymással. Vannak akik a káoszt éltetik és vannak, akik újra szeretnének valami normalitást és rendet az életükben, s mivel a Végzet, ahogy nevezik mágikus körülmények között indult útjára, a megoldás lehetősége is ebben fog rejleni. De ez még csak az Első év, az első rész és két további kötete várható a trilógiának…

Azt hiszem, nagyon sok Nora Roberts rajongó, aki a romantikát várja meg fog hökkenni ezen a regényen. Mert egyáltalán nem romantikus. Van benne románc, de nagyon a háttérbe szorulva, inkább úgy indul, mintha az írónő a maga Végítéletét írná meg. Engem tökéletesen magával ragadott a történet és az elejétől kezdve felidézte bennem Stephen King regényét, pontosabban a tévés adaptációt, amit előbb láttam, meg amit jóval azelőtt mutattak be itthon, hogy a regény megjelent volna (anno a regényt még angolul olvastam el a sorozat után, ami sokat segített abban, hogy jobban értsem a nyelvezetét). A Végítéletben is főleg az első fele tetszett a történetnek: a kór terjedése és a hősök útja amíg össze nem találkoznak. Ugyanezek az elemek itt is tökéletesen megvannak: a menekülés New Yorkból, ahogy a főbb hősök utaznak, ahogy másokkal találkoznak és összeverődnek, szétválnak valamint a bomlás, a társadalom összeomlása és a romokon hatalomra törők csapatai, meg a hétköznapi emberek erőfeszítése, hogy be tudjanak egy normális életre rendezkedni, mind benne vannak ebben a történetben. De míg Kingnél egy tudományos kísérlet okozta a pestist a végén egy spirituális csata oldott meg (máig úgy gondolom, hogy egészen addig szuper volt a sztori), addig Robertsnél a Végzet a mágiából ered és mágikus megoldása várható majd, valamikor 2020-ban.

Az utóbbi években nem olvastam el Roberts pranormális regényeit, utoljára a Völgy trilógiát forgattam tőle, mert úgy éreztem, hogy eléggé egy kaptafára készülnek, főleg ami a romanikát illeti, viszont már akkor is megállapítottam, hogy mennyire kedvelheti Stephen Kinget, s ez itt csak még nyilvánvalóbbá vált. De a Year One nem egy az egyben koppintása a Végítéletnek, Roberts sokkal jobban szeret a mágiával dolgozni és nagyon mélyen hisz abban, hogy a világon mindig marad még olyasmi, amiért érdemes küzdeni. Bármennyire is sötét képet fest egy pandemikus világvégéről és az emberekből előtörő mindenféle negatívumokról, azért alapvetően még arra hegyezi ki a főhősök küzdelmét, hogy van értelme a dolgokat megtartani a tisztesség és jóság keretei között. Ráadásul mindezt annyira sodró stílusban teszi, hogy határozottan faltam ittam a szavait, ugyanis a hangoskönyv változatot hallgattam meg és bizony a kedvéért a szokásos podcastjaimat is hanyagoltam, mert például egyszerűen nem lehetett ott hagyni a sztorit, hogy lemennek a bátrak a metró alagútba, tudnom kellett, kijutnak-e belőle!

Úgyhogy most ismét van kedvem várni egy trilógia folytatását Roberstől. Nagyon érdekel, hogy hova fog kifutni ez a történet, mert azért lássuk be ez az első kötet, a Végzet ábrázolásával a társadalom széthullásával nagyon “hálás” bár nehéz téma és örülök, hogy neki sikerült ennyire jól venni az első akadályt. Vajon hogyan fog folytatódni, lehet-e ennyire hatásos a történet folyatása is? Illetve meg tudja-e ennyire izgalmasnak, sodrónak írni a következő részeket is. Mondjuk én bízom a tehetségében, úgyhogy decemberre már feljegyeztem magamnak, hogy jöhet a folytatás…
Kiadó: Brillance Audio
Felolvasta: Julia Whelan
Sorozat: Chronicles of the One #1
Megjelenés: 2017
ASIN: B074XHRSP5
Honnan: Vásárlás, saját példány