Sarah Addison Allen regényei amolyan megnyugtató, kellemes és tutira kikapcsoló olvasmányok. Bennük van minden, amit szeretni szoktam, ha női regényekről van szó: varázslatos amerikai dél, ételek, szerelmek, családi kapcsolatok, színes karakterek és mágikus realizmus és érzékletes leírások ételekről, illatokról, környezetről. A varázslat tava is tartalmazza mindezt, plusz egy jó adag nosztalgiát, amit bárki fel tud magában idézni: a varázslatos gyerekkori nyarakat.
Kate egy éve veszítette el a férjét és valamiféle félálomban élt azóta, s amikor magához tér, azt veszi észre, hogy anyósa eladta a házukat, magániskolába járatja az unokáját, Devint és magához akarja költöztetni őket. Kate egy hirtelen döntéstől vezérelve lányával együtt elutazik ahhoz a csodálatos tóhoz, ahol gyerekkorában egy varázslatos nyarat töltött, ami különböző családi problémák miatt egyedi és megismételhetetlen maradt, de most valahogy úgy tűnik az egyetlen lehetősége lehet, hogy megtalálja saját magát és még ugyanazt az élményt adhassa á lányának is. Még épp időben érkeznek a tóhoz, ugyanis Eby, Kate nagynénje, aki a férjével üzemeltette az üdülőhelyet épp eladni készül azt. De még egy utolsó nyári vakációra visszatérnek az állandó vendégek, hogy méltóképp búcsúzzanak attól a helytől, ami olyan sokat jelentett nekik. Itt van a néma Lisette aki hihetletlen dolgokat állít elő a konyhájában, a nyugdíjas Bulahdeen és Selma akik teljesen különbőz vérmérsékletűek és más körből származnak, de amolyan morgolódós barátok, Jack akinek lépnie kell végre évtizedek múltával, ha nem akar magányos maradni és feltűnik a színen a fiú, aki immár persze jól nem az, kivel anno Kate egész nyáron együtt lógott.
Lost Lake mindenkinek jelent annyit, hogy ide jönnek és feltőltődnek, vagy felejtenek esetleg új kezdetekben bíznak, vagy épp a múltjuk vonzza őket mert nem akarnak elszakadni tőle vagy éppen újra meg akarják találni az apró csodákat a part menti lugasokban.
A varázslat tava elsősorban Kate történetének kéne lennie, az ő útjáról szólni, hogyan találja meg ismét önmagát, a hivatását és békül meg a családi átokkal, ami eddig megakadályozta őt és hozzátartozóit abban, hogy teljes életet éljenek. Tetszett, hogy a regény végére gerincet növesztett, kiállt magáért és a lányáért a saját boldogságáért ami nem csak attól függött, hogy vajon elcsattan-e egy bizonyos csók. Imádtam, hogy hagyta, Devin kiteljesedjen és önmaga lehessen, de érezhesse a feltétlen anyai szeretetét. Egyáltalán nagyon tetszett az ő kapcsolatuk és ahogy Allen ezt megírta.
Rajongtam Devinért és öltözködési stílusáért, a meglepő, bohém összeállítások, amelyeket felvett annyi mindenről szóltak . Izgalmas volt Lisette története és szokás szerint Allen elérte, hogy az ember nyála csorogjon, amikor az ételek leírásait olvastam. Az írásaiban mindig ez a leg magával ragadóbb, az érzéki leírások, amelyek tényleg megmozgatják az ember érzékszerveit és olvasás közben folyamatosan valami finomra és selymesre vágytam. Mindegy volt, hogy étel, ital vagy illat.
Nem mondom, hogy nem kiszámítható a történet, ha már olvastál egy Sarah Addison Allen könyvet is, akkor vannak visszatérő, ismerős motívumok, de igazából az út, amit megtesznek a szereplők a végkifejletig, az az, ami igazán magával ragadó. Bármilyen rövid is az egész és akárhány fontos karakter is van benne, valahogy sikerült mégis mindegyiket teljes megismerni, megszeretni és izgulni velük. Allen stílusa gördülékeny és magával ragadó, az első mondattól az utolsóig gyorsan olvasható könnyű tavaszi vagy nyári olvasmánynak tökéletesebbet nem is lehetne választani. A varázslatos rész egy kicsit elnagyolt volt, de sokkal hangulatosabbra sikerült ez a regény, mint amit legutóbb olvastam tőle, azaz A barackfa titka.
Blogturné
Sarah Addison Allen negyedik könyve jelenik meg magyarul a 2017-es könyvfesztiválra a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, és a Blogturné Klub öt bloggere invitál benneteket A varázslat tava körüli blogturnéra, ahol érdekességek és nyereményjáték is vár rátok!
Fülszöveg
Gyönyörű, felejthetetlen történet régi és új szerelmekről, az eltéphetetlen kötelékek erejéről…
Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez.
Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá.
Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait… és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül.
Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek?
A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amik a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket.
„Egyszerűen elbűvölő! Ha ez a tó a valóságban is létezne, már szedném is a sátorfámat.” – Mags58H
„Sarah Addison Allen ismét csodálatos mesét alkotott, ami hemzseg a hóbortos, szeretnivaló karakterektől. Nem bírok betelni velük.” – Michelle Boytim
Sarah Addison Allen számos sikerkönyv (A csodálatos Waverley-kert, Sugar Queen – Édes élet, The Girl Who Chased the Moon, A barackfa titka) szerzője. Az észak-karolinai Asheville-ben született és nevelkedett. Kapcsolat: www.sarahaddisonallen.com
A könyv adatai
Eredeti cím: Lost Lake
Megjelenés: 2017 április 20. (2014)
Kiadó: Könyvmolyképző (Arany Pöttyös)
Fordította: Molnár Edit
Terjedelem: 288 oldal
Megrendelés
Nyereményjáték
Sarah Addison Allen új regénye, ahogyan azt már a címe is adja egy tó melletti játszódik. Magyarországon is akad pár ilyen varázslatos tó, ahol nagyszerű élményeket lehet szerezni. Ebben a játékban ezeket kell megtalálnotok a blogokon a leírás alapján. A Rafflecopter megfelelő sorába a tó nevét várjuk! Jó szórakozást!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Melyik tóra gondoltunk?
Zalaegerszeg északi részén, a Zala folyótól északra található a patkó alakú tó, melynek két vége bokrokkal, akadókkal teli (0,5-3 méter mély), a tó középső része a gátnál 8-10 méter mély. Parkosított környezete kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a fürdőzők, vízisportot kedvelők, valamint a horgászok számára.
A turné állomásai:
04.05. Dreamworld
04.06. Olvasónapló
04.08. Szembetűnő
04.09. Deszy könyvajánlója
04.10. MFKata gondolatai
