Tegye fel a kezét, aki az Így jártam anyátokkal-t nem elsősorban Barney Stinson miatt nézte. Na, mi vagyunk kisebbségben, elárulom*. Itthon azt hiszem ez a szerep tette igazán ismertté a Barneyt játszó színészt, Neil Patrick Harrist, pedig ő viszonylag fiatal kora ellenére (idén 42 éves) igazi veteránnak számít, ugyanis nagyon korán kezdte a pályáját. S mivel már a 90-es években tinisztár volt, közel 3 évtizednyi munka van mögötte. De ezt nem is gondolná az ember, ha ránéz. Viszont a munkás ifjúsága és az, ahogyan a magánéletét kezeli, s amit képvisel már eléggé komoly anyag egy önéletrajzhoz. S alig egy évvel a tavalyi megjelenés után jövő héttől immár magyarul is kézbe vehető lesz az Így jártam az életemmel című kötet. Ami természetesen nem titkoltan utal Barney-ra.
A kötetet pedig érdemes kézbe venni, ugyanis Neil Patrick Harris és segítői (lássuk be, azért tuti nem teljesen egyedül írta, hanem voltak szellemírói, de ezt nem is igazán titkolja) a Kaland, Játék Kockázat stílust alakították át celeb memoir-rá, ezzel üdítően feldobva az elmesélem az életem sima lineáris szerkezetét. Itt ugyanis az olvasó belebújhat NPH bőrébe és úgy érezheti, hogy róla szól a kaland. Ráadásul a fejezetek végén választhat, hogy merre megy tovább: akar-e sikeres Broadway sztár lenni, vagy inkább bűvészként szerez hírnevet? Érdekli a boldog gyerekkor vagy inkább egy szenvedősebbet választana? S még sok hasonló választás áll az olvasó előtt. Meg közbeékelve különböző levelek barátoktól, elképzelt jelenetek, hogyan érhetne véget NPH karrierje, miképp kéne bejelentenie, hogy ő a férfiakat szereti stb. Szóval ha valaki például homofób és szeretne nem tudomást venni arról, hogy a szoknyavadász Barneyt igazából olyan színész játssza akinek egy csudajóképű férje és ikreik vannak, az kihagyhatja ezeket a részeket. De egyébként NPHról az a kép alakult ki az emberekben, hogy teljesen normális, kedves és önzetlen ember, akit mindenki szeret és aki roppant tehetséges táncos komikus. Azt hiszem még őt magát is meglepte ez, amikor ugye bejelentette, hogy meleg, akkor a legtöbben erre csak bólintottak, hogy oké, rendben és minden ment tovább a maga útján. S azóta is kapott hetero szerepeket (lásd azóta pl. a Hupikék törpikék meg a Holtodiglan 🙂 )
De egyébként végig lehet simán első bekezdéstől az utolsóig olvasni ugrálások nélkül is az önéletrajzot. Jómagam például ezt tettem, mert igazából az előolvasásra kapott PDF-en nem annyira volt megoldható az ide-oda ugrálás, de biztosíthatok mindenkit, így is szórakoztató és érdekes a könyv, ráadásul így még egy kicsit érdekesebb is a szerkezet, mert kap egyfajta metafikciós színezetet az egész visszaemlékezés. Ha valaki szeretné tudni, hogy is működik az egész, a szerző maga magyarázza el az alábbi videóban:
NPH amúgy teljesen normális körülmények között nőtt fel, szerető családban, gyerekkorától foglalkoztatta a színpad és a bűvészkedés volt az egyik első hobbija. Ez a vonása amúgy máig megmaradt neki, előszeretettel nyűgözi le a talk-showk házigazdáit, vagy a baráti házaspárokat egy-egy trükkjével. Sőt épp friss hír, hogy 4 könyves ifjúsági regénysorozat megírására kötött szerződést, amelyben a címe alapján a bűvészkedés komoly szerepet fog kapni. Aztán persze a színpad varázsolja el és olyan szerencsés, hogy még középiskolásként első filmszerepében rögtön Whoopi Goldberg lehet a partnere. A következő nagy dobása pedig a 3 évig futó Doogie Howser sorozat, amiben egy csodagyereket játszik, aki 16 évesen orvosként dolgozik és bár a műtőben megállja a helyét, azért a való világban még akadnak problémái**. Ezzel egy csapásra lett tinisztár, sokak kedvencévé vált és miután véget ért a show, sokáig nem is tudta levetkőzni ezt a képet, nem nagyon tudták a rendezők másban elképzelni úgyhogy főleg epizódszerepeket kapott. Ráadásul tévéből filmhez visszatérni se volt könnyű. Aztán a színpadon talált igazán önmagára, a színház segítségével jött igazán rá, hogy miben tehetséges és hogy mégis milyen a szexuális irányultsága. A 2000-es évek közepétől pedig, Barney karakterét megformálva a neve ismét odakerült az A listások közé.
A könyv pályájának és magánéleti fordulópontjainak szentel egy-egy fejezetet, így például a Broadway szerepeknek, Joss Whedonnal közös Dr. Horrible’s singalong blog-jának (amit ha még nem láttatok, irány a youtube, mert az előző két név mellett pl. Nathan Fillion, igen Nathan Fillion is benne van), a Tony díjátadók házigazdaként eltöltött éveinek, vagy annak, amikor az Emmy díjkiosztót vezette és szakmailag a könyv a csúcson fejeződik be, hiszen élete legjobbját nyújtotta a Hedwig és a mérges csonkban a Broadwayn. Bár előtte sokan kételkedtek abban (ő maga is), hogy képes lesz-e egy stílusban tőle teljesen eltérő karakter bőrébe bújni. A kísérlet, bár kemény munka volt, meghozta az eredményt, ugyanis a szerepért Tony díjat kapott.
Kedvelem az olyan életrajzokat, ahol kiderül, hogy az eddig is, szerepei alapján kedvelt híres emberről kiderül, hogy mennyire jó fej. Tud mesélni, márpedig NPH teli van anekdotákkal, bepillantást enged a 90-es évek hollywoodi fiataljainak életébe, abba hogy tévés színészek mennyire fel tudják bolygatni a színházi emberek rutinját és megtudhatjuk, hogy Sir Elton John hogy tölti a szabadságát. Ráadásul az is teljesen lejön a könyvből, hogy az önirónia se áll messze tőle, jó a humorérzéke és a családját mindennél jobban szereti. A kötet elolvasása után persze nekiálltam youtube felvételeket nézegetni róla és visszalapoztam a tweetjeit is, s remélem, hogy ha újra dolgoznak majd valamin Joss Whedonnal, annak nem olyan vége lesz, mint ahogy azt a könyvben lefestette.
De még az is lehet, hogy NPH ezzel az önéletrajzzal élete legnagyobb trükkjét adta elő. Elvégre azt akarja, hogy az olvasó maga legyen Neil Patrick Harris, s találja meg mindenki a szerinte legmegfelelőbb pályaívet. Illetve roppant kíváncsi lennék, ez hogy működik hangoskönyvben, mert angolul még van ám olyan változat is 🙂
Eredeti cím: Choose Your Own Autobiography
Fordító: Markwarth Zsófia
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2015 október 14 (2014)
Terjedelem: 304 p.
ISBN: 9789632934648
Honnan: Kiadói, recenziós e-könyv
*Oké, bevallom én azért főleg Marshall miatt, mert tök úgy néz ki Jason Segel, mint a srác, akiért odavoltam a gimiben.
** Még egy vallomás: annak idején láttam pár részt a sorozatból, de idegesítőnek találtam, talán mert még nem értettem annyira angolul és a sok orvosi kifejezés kiborított, viszont NPH nevét megjegyeztem annyira, hogy mindig tudjam, ő volt az a holdvilág képű, magas homlokú tinidoki.
Nagyon jó bejegyzés 🙂 A hangoskönyvvel kapcsolatban: ” This hilarious book has been adapted especially for the audiobook edition so you’ll hear all of the same fun and humor from the printed version but you don’t have to make any decisions or jump around—just kick back, relax and listen.” Pedig azért érdekes lett volna, ha ugyanúgy működik a dolog 🙂