Betiltott könyvek hete

Hagyományosan az Amerikai Könyvtári Szövetség (ALA) minden év szeptemberének utolsó vasárnapjával kezdődően rendezi meg a Betiltott Könyvek Hetét (Banned Books Week). Persze ők nem betiltani akarnak könyveket, hanem épp ellenkezőleg az olvasás szabadságára kívánják felhívni a figyelmet. Teszik ezt azzal, hogy mindig összeszedik melyek azok a kötetek, amiket különböző okokból az országban itt vagy ott betiltottak. Azaz egyének, vagy csoportok azt követelték, hogy távolítsák el őket a könyvtárak polcairól, iskolákból, könyvesboltokból, ne adj isten égessék el az összes példányt (ez utóbbinak persze nem néztem utána, de biztos, hogy volt ilyen ötlete is pár őrültnek). Mindig érdekes végignézni, hogy melyek azok a klasszikusok, amikre a legtöbbször csapott le helyi vagy helyközi cenzúra. De a lista minden évben bővül, mert az ALA számon tartja, hogy hol kik és miért jelentenek fel bizonyos könyveket. Évente mindig több száz újabb cenzúra kezdeményezés történik. Többnyire az okok, amiért tiltani szeretnék ezeket az olvasmányokat,  mert nem tartják odaillőnek, túl sok benne a szex, a vulgáris kifejezések, a rasszizmus stb. Főleg az iskolai könyvtárakra néznek szigorú szemekkel szülők és közösségek. Úgyhogy a klasszikusok mellett mindig újabb kötetek is felkerülnek a listára, elég arra gondolni, hogy az elmúlt években az Alkonyat, Éhezők viadala, vagy a legújabb betiltott könyv, amiről sokat cikkeztek, a Szürke ötven árnyalata is.

Nagyon jó kis statisztika is van az ALA honlapján, hogy kik miért cenzúráznának, s legtöbbször a szülők azok, akik kezdeményezik egy-egy könyv eltávolítását az iskolai tananyagból, könyvtárból.

Arra gondoltam, hogy kiemelek néhány könyvet, méghozzá olyanokat, amiket én is olvastam az elmúlt években és írtam róla. Igazából úgy gondoltam, hogy kb. ami angol nyelven és főleg Amerikában megjelent azt biztos valaki be akarta tiltani. S igazán nem sokat tévedtem, de még így is meglepődtem pár esetnél. Mindenesetre itt van válogatás a regényekből, amelyek valamiért kihúzták bizonyos csoportoknál a gyufát és nem akarták, hogy mások is elolvassák. Olvasni szabadság. Le a cenzúrával.

Alice Walker: Kedves Jóisten! – Igazi klasszikus, amit sokszor akartak betiltani 1984 óta majdnem minden évben. Legutóbb 2008-ban érkezett bejelentés arról, hogy egy Észak Karolinai kisvárosi iskolában egy szülő szerint a homoszexualitás, nemi erőszak és vérfertőzés ábrázolása miatt kéne levenni az iskolai könyvtár polcáról.

Toni Morrison: A kedves – 2008-ban szülői kérésre egy Louiseville-i középiskolában kivették a tananyagból, mert szülők úgy gondolták, hogy a Pulitzer díjas regényben tárgyalt témák, mint rabszolgaság, rasszizmus és szex nem megfelelően vannak tárgyalva.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában – 2010-ben egy nyári olvasási programból távolították el szülői panaszra, miszerint a könyvben sok a csúnya beszéd.

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el… – 2010-ben egy Missouri iskolában tiltották be, mert a regényt soft-pornónak mondták és szerintük dicsőítette az ivást, szitkozódást és a házasság előtti szexet.

Jeannette Walls: Az üvegpalota – Ezt is egy kaliforniai nyári program kötelező olvasmányai közül távolították el (2009), mert az életrajzban erősen kritizálják a hitet, nem szokványos családmodellről van szó, megjelenik benne a prostitúció és szexuális kiszolgáltatottság.

Magyarázat nélkül, mert hasonlókat még ki lehetne találni, íme pár olvasmányom, amit valamikor már betiltottak, vagy legalábbis megkérdőjelezték létjogosultságát:

Katherine Paterson: A Nagy Gilly Hopkins

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Jodi Picoult: A nővérem húga

Alan Moore, Dave Gibbons: Watchmen, Az őrzők I-III

Neil Gaiman: Sandman, Temető könyve, Coraline