Mi lenne, ha kiderülne, hogy a Grimm fivérek nem csak a meséket gyűjtötték anno össze, hanem a tárgyakat is amik szerepelnek bennük. S ezeket ma is őrzik valahol. Na Polly Shulman erre az ötletre alapozta a történetét, amire már tavaly felfigyeltem, s egyike volt azon köteteknek, amiket úgy gondoltam, mindenképp elolvasok. Így aztán várni szoktam, amíg bizonyossá nem válik, hogy nem sietik el a magyar kiadást, meg összejön valami kedvezmény és aztán meg a könyv megjelenik papírkötésben (manapság e-ben)és olcsóbban is, aztán veszem meg. A Grimm Legacy is így járt, mert bár Shulman előző regénye, amitől én se voltam annyira elájulva megjelent ugyan itthon is, de erről mélyen hallgatnak. Úgyhogy hello bookdepository, akik megint csak nyertek az ügyön.
A mesék mellett a másik dolog egyébként, ami még felkeltette az érdeklődésemet, hogy ezek a varázslatok tárgyakat egy archívumban tárolják, ami szinte könyvtárként működik. Főszereplőnk és narrátorunk Elizabeth amolyan hamupipőke, édesanyja meghalt, apja újra nősült, mostohaanyja és új nővérei pedig cselédként kezelik. Ráadásul új iskolába is kerül, ahol nincsenek barátai, viszont egy nagyon jó tanára azért akad, aki beajánlja őt a New Yorki Tárgykölcsönző Letétbe, ahonnan mint valami könyvtárból különböző dolgokat (ruhákat, bútorokat stb.) lehet kölcsönözni. Ezek a cuccok elég különlegesek, történelmi jelentőségük van például mint Marie Antoanett egyik parókájának. Nem is mindenki járhat ebbe az archívumba, nagyon szigorúak a szabályok és még az asszisztenseket, mint például Elizabeth is komolyan szűrik. A lány hamar beletanul a dolgába – raktári kérések teljesítése, olvasótermi szolgálat stb. és még barátokat is szerez, mert ugyanígy diákmunkaként ott dolgozik Marc, a lány iskolájának kosárlabdacsodája, a csodaszép Anjali és a kicsit magának való, nyers Aaron. Elizabeth kiérdemli a bizalmat, hogy beléphessen a Grimm Gyűjteménybe, ahol igazi varázstárgyak vannak: hétmérföldes csizma, láthatatlanná tevő köpeny, terülj-terülj asztalkám (német és a francia verzió között az ételekben van különbség), beszélő tükör stb. Nagyon szigorú követelményeknek kell eleget tenni, hogy innen bárki kikérjen valamit. Elizabeth alig tud örülni és csodálkozni a szerencséjén, ugyanis feltűnik neki, hogy tárgyak tünedeznek el gyűjteményből. Barátaival nyomozni kezdenek, hogy ki és miként hajtja végre a lopásokat. De ez elég veszélyes nyomozásnak tűnik, hisz még az asszisztensek is eltünedeznek.
Szóval a mesés rész mellett még könyvtár szerű dolgok is voltak ebben a könyvben, úgyhogy mindjárt két jó ponttal indított a regény, s igazán elég izgalmas és érdekes volt végig. Tetszett, hogy Elizabeth mint újonc szemén keresztül megismerkedhettünk a New Yorki Tárgykölcsönző Letéttel (gondolom ez se mond sokkal többet, mint a Circulating Material Repository – azért is fordítottam le, hátha jobban érthető a hely), a működésével, dolgozóival, így nem tűnt erőltetettnek és szájbarágósnak. Különben is ki ne szeretne egy olyan gyűjteményben mászkálni, mint a Grimm volt, ahol a mágikus dolgok váratlanul előbukkanhatnak, segíthetnek, megtréfálhatnak vagy gúnyolódnak az emberen. Shulman elkerült jó pár YA-re jellemző sabloncsapdát is, s bár van benne egy halvány szerelmi szál, ez szerencsére nem a központi szereplő és nem is tolja el az egyensúlyt. A sziklaszilárd jellemek pedig, akik nem élnek vissza saját céljukra a rájuk bízott kincsekkel megkapják a maguk jutalmát. Szóval még tanulsága is volt a könyvnek, szintén nem arcbatolva, hanem finoman adagolva.
Csupán azt tudtam felhozni a műfaj rovására, hogy kicsit túlzásba esett a szerző a „ne szóljunk a felnőtteknek” részt hangsúlyozva és volt olyan szereplő, aki nagyon bután viselkedett, ráadásul az se volt soha megmagyarázva, miért hagyják ki a szervezkedésből a 4. fiatalt, vele miért bizalmatlanok a többiek, holott teljességgel nyilvánvaló volt, hogy neki volt a legtöbb józan esze a társaságban. Persze a józan ész sose volt menő tulajdonság, főleg nem tizenhat évesek között.
Eleinte persze, mivel nem olvastam elég alaposan a regény után, kicsit mérgelődtem, hogy áhh megint egy YA, de ez legalább eredeti és szórakoztató volt. Az alapötlet még egy gyengébb sztorit is elvitt volna a hátán, s bár voltak benne elnagyolt részek és pár kérdés, főleg a gonoszok motívációi és eszközei nem nagyon lettek kibontva, alapjában jól szórakoztam. Ráadásul még folytatásoknak is benne rejlik az ígérete ebben az egy regényben, ugyanis nem csak tündérmesék, de sci-fi és fantasy találmányok is vannak ám ebben a Letétben. Például lehet tippelni, mi rejlik a Wells Hagyatékban.
Kiadó: Puffin Books
Megjelenés: 2011
Terjedelem: 336 p.
ISBN: 9780142419045
Honnan: Vásárlás, saját példány
