A Lidércfényről nehéz úgy írni, hogy spoilereket kihagyjak belőle, szóval máris figyelmeztetek mindenkit, aki netán nem olvasta volna az előző részt, annak talán nem kéne csak mondjuk az utolsó bekezdésre ugrania, ahol értékelem a kötetet, de történet leírását hagyja ki.
Szóval Sookie körül az előző részben elég sok minden történt és ez most se változik igazán. Eric ugye visszanyerte az emlékezetét, de szerencsére abból, ami köztük és velük történt nem emlékszik semmire. Ami a lánynak teljesen kapóra jön, ugyan de azért mégis néha jó lenne valakivel megosztani a terhet, ami csak az ő lelkiismeretén van. S közben meg elérkezik az első telihold is, ami már a bátyja, Jason életében is jelentős esemény… S nem elég, hogy Sookie emiatt izgul, valaki öldösi a környék alakváltóit. Többek között Sam, a főnöke is megsebesül és elég sokan gondolják, hogy talán Jason a tettes, mert nem örül annak, ami vele történt… Mivel Sam kiesik a munkából, Erichez fordul segítségért, aki kölcsön ad egy csapost a Merlotte’s nak, Sookie munkahelyének. Végül neki is kénytelen a lány szállást adni, ami jól is jön, amikor valaki megpróbálja rágyújtani a házát. Úgy tűnik, hogy valaki Sookieról is rosszat gondol, de ő hiába próbál az emberekbe belepillantani, nem sikerült nyomot találnia egyik bűnügyre se… Ráadásul a helyi vérfarkas falkának is új vezérre van szüksége, aztán meg ott van Tara, Sookie barátnője aki éppen egy eléggé rossz vámpírral szűrte össze a levet, Billnek pedig mintha új barátnője lenne … Szóval Bon Temps-ben továbbra se áll le az élet, hanem inkább tovább fokozódik a zűr. Ki öldösi az alakváltókat, s ki tör Sookie életére, ki lesz az új falkavezér és vajon Eric memóriája visszatér-e?
Sookie tehát megint a tűzvonalban, s ez most szó szerint értendő. Igazából talán kicsit sok minden is volt a regényben ahhoz, hogy a krimi szál (ki lövöldöz az alakváltókra és miért) nagyon elsikkadjon és teljesen értelmetlen legyen a megoldása. Mintha az írónő megfeledkezett volna róla, de legalábbis annyira mellékszálként lett kezelve, hogy a feloldása nagyon sablonosra sikerült. Azonban minden más jóval izgalmasabb volt, mint a boszorkányok harca az előző kötetben. Ha Sookie ellen irányulnak dolgok, az mindig sok embert, vérfarkast, halottat, tündért, vérpárducot stb. mozgat meg ahhoz, hogy felpörögjenek az események. A lánynak megint egész sok udvarlót kellett visszautasítania, mert úgy tűnik valamiért nagyon vonzó a nem emberi lényeknek: ezzel kompenzálva azt, hogy korábban különös képességei miatt a normális társadalom kivetette magából. Úgyhogy sok barátja, de ellensége is akad és már nincs annyira egyedül, mint korábban. Sőt, lassan vágyik is arra, hogy mindent megosztasson valakivel, ezért is hiányzik neki Eric memóriája… mert a vámpír tud valamit amivel segíthetne a lány lelkiismereti problémáin. Ugyanakkor Sookie igazán felnőtté is válik a sorozat során: jobban a sarkára áll, határozott és továbbra is hihetetlenül talpraesett. Józansága miatt szerethető hősnő ő, azért izgul érte az ember és nem lesz ellenszenves attól, hogy mindenki érte őrül meg.
Eredeti cím: Dead as a Doornail
Fordító: Lukács Lászlóné
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2010 (2005)
Terjedelem: 422 p.
ISBN: 9789632542843
