Végülis annyira nem is vagyok otthon a Korongvilágban, hogy alaposan utána nézzek mikor mi következik, csak mindig veszem és olvasom a magyarul sorra megjelenő regényeket (amelyek most vitézi sebességgel és minőségi fordítással jönnek, hála a Delta Vision-nek). Eddig azt mondtam, hogy ugye vannak a boszorkányos, őrséges, meg egyéb regények. De itt most egy újabb régi nagy kedvenc szereplő visszatérésének lehetünk tanúi: Széltoló, a varázsló meg a Poggyász bukkannak fel. S hát az már biztos, hogy ahol ők megjelennek valami biztos történik.
A Korongvilág legrégibb Birodalmában, a titokzatos, fallal körülvett de több ezer éves kultúrával rendelkező országában forrong a nép. Ami újdonság, mert az, hogy a történelmi családok meg akarják maguknak kaparintani a trónt még nem jelent semmi extrát, ők amióta a birodalom áll furkálódnak egymás ellen mindenféle fondorlatos módon. Azonban az, hogy a nép is kezd engedetlenkedni, de legalábbis kisebb forradalmi sejtek ütötték fel a fejüket egy olyan helyen, ahol az engedelmesség veleszületett tulajdonság már furább. A Vörös Hadsereg körbeplakátolja a fővárost, forradalmi dalokat énekelnek és bíznak a régi legendában, mely szerint jön a Nagy Varászló (igen, jól írtam, varászló) és felszabadítja őket. Na mármost ugyebár egyetlen ember van a Korongvilágon, aki a csúcsos kalapján azt a szót viseli, hogy “varászló” ez pedig Széltoló aki éppen unatkozik egy lakatlan szigeten. Szóval nagyon boldog. De visszarántja őt a dolgok sűrűjébe a Láthatatlan Egyetem vezetősége és elküldik az Agátai birodalomba. Széltoló elsőként rögtön Cohenbe, a barbárba botlik, aki Ezüst Hordájával (az öregek otthonára megérett barbárokkal, akiknek átlagéletkora 85 és a halál között mozog) szintén a Tiltott Városba igyekszik, mert ott szeretnének végrehajtani egy nagy akciót. Közben a Horda mellé csapódott egy volt tanító is, aki megpróbálja a barbárokat a civilizációra nevelni (egyenek késsel-villával, hordjanak mást is ne csak ágyékkötőt, próbáljanak meg beszélgetni a nőkkel ne csak megerőszakolni őket, ne káromkodjanak stb.) és minél kevesebb vérontással vigyék véghez tervüket. Széltoló persze azonnal az események sűrűje elől próbál meg menekülni, de vele a Sors nem így játszik. Pratchett most se csak céltalanul dobálja össze a jeleneteket, a szálak megint összefutnak, most egy csatatéren, ahol aztán eldől, ki lesz az új császár, és hogy mire is képes egy Nagy Varászló ha egy vöröses hadsereg áll mögötte.
Ez nem az unalmas Korongvilág regények közé tartozik, hanem a hangosan nevetgélősök sorába. Egyértelmű ugye, hogy az Agátai birodalom egy az egyben Kínáról szól és Pratchett igyekszik mindent kihasználni amit csak lehet (persze mondhatni, hogy ma már nem ilyen az az ország, de 1994-ben, amikor a regény íródott a Nyugat még ezt képzelte róla) és hol irónikusan, hol vaskosan hol pedig komolyan kerülnek elő a dolgok.
A Birodalomban létezik valami ami a korbácsnál is rosszabb. Engedelmesség. A lélek korbácsa. Itt az emberek bárkinek engedelmeskednek, aki megmondja nekik, mit kell tenniük. A szabadság csupán azt jelenti, hogy valaki más utasítgatja őket valamire.
A Vörös Hadsereghez nem kell különösebb magyarázat, de még a nyugdíjas barbárok se csak a veszett humor forrásaként vannak jelen. Kicsit sajnálom, hogy a Poggyász kevés szerepet kapott, pedig azt hittem, most hogy visszatér származási helyére talán többször is feltűnik. Bár minden jelenete határozottan emlékezetes.
Szóval ez egy nagyon jó Pratchett, kiváló fordítással, s most végre a Halál is visszakapta a saját betűtípusát, amit annyira nehezményeztem a múltkor. Szóval csak így tovább, látszik, hogy a Delta Vision kezd megfelelni a Korongvilág sorozat megjelenése támasztotta kihívásoknak. Közben már ott figyel a polcomon a Maszkabál is és csak olvasásra vár.
Eredeti cím: Interesting Times
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Járdán Csaba
Megjelenés: 2010 (1994)
Terjedelem: 440 p.
ISBN: 9789639890534
Pingback:Terry Pratchett (1948-2015)