Szeretem a könyveket játék

Na már kicsit kezdtem nehezményezni, hogy eltelik egy hét és sehol egy blogdíj:) De most legalább egy olyan jött, ami tényleg könyvbloggerek között terjed, könyvekkel kapcsolatos és nem kell 5 másik embernek tovább adni, akik már amúgy is megkapták.

A szeretem a könyveket játékot Nitától kaptam:

A játék menete:
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt. (megtörtént)
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.

Kiválasztottam tehát 3 könyvet (nehéz volt), amikről még talán nem írtam itt a blogban, de mindenképp érdemes őket megismerni. Az ajánlott könyvek:

1. Terry Pratchett- Neil Gaiman: Elveszett próféciák

Ez az a könyv, amit ha az ember Pratchett rajongóként elolvas kedvet kap Gaimanre és fordítva is. Szóval csupa nyereség. Jómagam mindkettejükkel itt ismerkedtem meg és innentől töretlen az irántuk való rajongásom. Gaiman mesélői vénája és Pratchett elvetemült, nagyon angol humora valami hihetetlenül jót hoz össze (apokalipszis motorosai, enyhén Ómenre hajazó motívum meg a sátán kutyája), aminek a magyar kiadása se rossz, leszámítva, hogy a borítóról nem lehet semmi normális képet szerezni. Pedig én próbálkoztam scanneléssel és fényképezéssel is.

2. Vavyan Fable: Ébredj velem!

Részemről korán kezdtem a Fable rajongást, korom miatt már a 80-as években keményen nyomtam és bizony komoly érvágás volt a zsebpénzemen amikor szinte egyszerre jelent meg  Kriplikommandó meg a Pokol is elnyeli, viszont legalább nem veszekedtem a húgommal, hogy ki mit olvas először. Az írónő Halkirálynő sorozata a kedvencem, abból is külön élmény volt számomra ez, a 4. kötet, ami többszörösen is szakított az addigi hagyományokkal. Először is sehol egy Halkirálynő a címben, másodszor pedig itt nem az addigi narrátort, Denisát olvashatjuk, hanem friss férjének, Belloqnak a szemszögéből látjuk az eseményeket. Ráadásul ezzel még akár azok is próbálkozhatnak, akik sose olvastak Halkirálynőt, ne adj isten Fable-t, mert főhősnőnk amnéziája miatt újra kell tanulnia jelenlegi életét, mindazokat a változásokat amik az első kötet előtt óta megtörténtek vele. Szóval bárki felzárkózhat Halkirálynő mitológiából és beleszerethet Belloqba, valamint az ő szemén keresztül Denisába is.

3. Lázár Ervin: Berzsián és Dideki

Be kell vallanom, hogy Lázár Ervinnek főleg csak a gyerekeknek szóló könyveit ismerem és azok közül bizony nehéz lenne választani, de valahogy ez a meseregény igazán a szívemhez nőtt. Talán mert gyerekkoromban mindig leadták a tévében egy színpadi változatát (Kaposváriak adták elő, még a régi nagy csapattal: Csákányi Eszer, Rajhona Ádám, Bezerédi Zoltán stb.) és két dolog fogott meg igazán belőle: Zsebenci Klopédia meg a réz fán fütyülő angyalok – ez utóbbiak eléggé szürreálisak voltak, de roppant emlékezetesek. Aztán amikor először olvastam a könyvet elcsodálkoztam, hogy leírva az eredeti mennyire jó. A szójátékok, a meseszövés, a szereplők. Lázár Ervin egyszeriben kedvelt szerzőm lett. Ez a sok-sok tanulságot hordozó meseregénye pedig mindenképp megéri, hogy felnőttként is újraolvassa néha az ember.

Gyorsan tovább is adom a játékot Christinának, Bridgenek és Nikinek mielőtt őket is kijelöli valaki.