Menu Close

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Meg voltam győződve róla, hogy a Nyugati világban az egyetlen vagyok aki gyerekkorában nem olvasta Durrell könyvét. De az a helyzet, hogy én már az állatmeséket se szerettem különösebben, úgyhogy nem igazán fogott meg egy olyan ajánlás, mint: Korfura költözik a  család és a legkisbb fiú mindenféle élőlényt összeszed. Most viszont szó szerint belebotlottam a kötetben, valaki hátrahagyta a hotelben ahol nyaraltunk a tavasszal, elhoztam és feltettem az olvasásra várnak polcomra (még mindig van vagy 20 könyv rajta!). Mivel elsősorban az vezetett, hogy ki tudja, talán az én gyerekem másképp fog a természethez állni, ezért inkább neki szántam a kötetet, de azért előtte nem árt megismerni, mit akarok olvastatni majd vele, hát sorra került a regény.

Ahogy azt a szerző az előszóban elmondja, ez a kötet igazából Korfu állatvilágáról szólt volna, de a családja és ami velük történt amíg ott éltek, meg az emberek akikkel megismerkdetek egyszerűen előtérbe jöttek. Mert hát nem éppen hétköznapi sereglet ők: az özvegy anya imád sütni, főzni, kicsit maradi elképzelései vannak az illemről, gyermekei hóbortjait azonban mindenképp elnézi. Larry író, mindenről megvan a véleménye, nem éppen gyakorlati ember, de elméletben mindenhez ért és nem rejti véleményét véka alá. Leslie fegyvermániás és vadászik. Margot napozik, fogyókúrázik és fogadja a hódolóit. Gerry pedig egész nap a környéket járja, feltérképezve annak élővilágát és rendszerint valami állattal tér haza, például teknőssel, skorpióval, gekkóval, sirállyal, szarkákkal stb. Amelyek aztán nem mindig viselkednek mintaszerűen, történik pár baleset, ezen hőbörögnek egy sort, de aztán minden megy tovább ahogy eddig. Na meg ott vannak az újonnan összeszedett barátok: Spiro a taxis aki mindent el tud intézni, Theodore aki mindent ismer és gyanúsan sok érdekes, vicces története van, a házvezetőnő, aki folyamatosan betegeskedik stb. De ez csak Korfun történhet…

Na jó, el kell ismernem, kiválóan szórakoztam. S valóban, bár sok mindent nem jegyeztem meg az élővilágról, bizonyos pókok tevékenységéről azért az egész határozottan élvezetes stílusban volt megírva. Az állatok mellé odatolakodó emberi szereplők és események miatt pedig egyáltalán nem kell bocsánatot kérni. Sőt. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nem csak a mi családunk kicsit őrült és fordulnak elő nálunk is őrült, idétlen dolgok.

Még az is elképzelhető, hogy Durrell többi könyvével is megsimerkedem idővel.


Eredeti cím: My family and other animals
Kiadó: Európa
Fordító: Sárközi Györgyné, Kiss Zsuzsa
Megjelenés: 1999 (1956)
Terjedelem: 335 p.
ISBN: 9630765160

4.5 Stars

11 Comments

  1. Harkai Daniella

    Akár hiszed, akár nem, nekem is kimaradtak az életemből Durell könyvei (a Durell-fíling nem, amatőr természetbúvárkodtunk a bátyámmal eleget). De listára veszem!

  2. spg

    a második kötet még nagyon jó, de aztán erősen hanyatlik a minőség. persze az is benne van, hogy a sikeres elsőket nehéz lehet überelni, magasak az olvasói elvárások is.

  3. mademoiselle

    Csatlakozom azokhoz, akiknek kimaradt Durrel, bár ezzel a könyvével már rég kaczérkodom, most én is felveszem a sürgős olvasnivalók listájára. Köszi 🙂

  4. Szilvi_Borostyan

    Én is nagyon szeretem ezt a könyvet. 🙂 Akkor olvastam el másodszor amikor Korfun nyaraltunk. 😀 Na, az aztán tényleg nagyon “testközeli” élmény volt… 😀

  5. stippistop

    én viszont nagy Durrell-fun vagyok. egyszerűen folyamatosan gyötör az irigység, amikor olvasom a könyveit. De jó is lehet így élni…! (ld.: túl esős ez az Anglia, költözzünk már Korfura! ;o)

  6. PuPilla

    Véletlenül elírtad az író nevét Gerardra, a Gerald helyett. Nem is adta ki a keresőd, csak a könyvcímre 🙂

Leave a Reply to mademoiselle Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *