Nem kezdem megint azzal, hogy Vavyan Fable milyen hatással volt rám anno és mennyire nem vagyunk már egy hullámhosszon. Vagyis azért van még, hogy meg tud lepni (ld. Halkirálynő folytatás – remélem az idénre ígért újabb rész is hasonló színvonalú lesz, valamint a novelláskötet 1-2 ütős része). Legújabb könyvét már a címnél is belengi a nosztalgia, elvégre sokak egyik nagy kedvencére, a Szennyből az angyalra emlékeztet, még a témaválasztás is.
Karácsony van, ünnepelni készül egy kissé bogaras család. Idős özvegyasszony, szellemjárta kastélyába, ami eleve férjének állít emléket, várja hipochonder öccsét, a változás korában lévő húgát valamint annak gyerekeit és csatolt tartozékaikat. Aztán jön az áldás még ráadásnak: ítéletidő, diliházból szabaduló, rablók és az őket üldöző zsaruk, valamint a puttonyos Mikulás. Egy eléggé érdekes ház teteje alá zárva a csapatnak mindenféle konfliktusai akadnak: egymással, a házzal, az időjárással, szellemekkel stb. Burleszkes és komoly dolgok egyaránt előfordulnak. S az olvadás még messze van.
Biztos bennem van a hiba, hogy megváltoztam, hogy nem sikerül már úgy lekötni ezekkel a regényekkel. Most már tényleg elő kell vennem a régi köteteket és újraolvasni, vajon képes lennék-e megint annyira belefeledkezni mint annak idején. De a Csontvázat is vagy 5 napig olvastam és egyáltalán nem ment gyorsan.
Vannak kifogásaim, amiket meg tudok nevezni: kicsit sok minden történt, túl sok szereplőt igyekezett mozgatni és valahogy nem igazán sikerült mindenkit jól megformálni, megírni, megkedvelni és a főszereplők már annyira sablonosak, ugyanez a páros, csak más névvel szerepelt az Emlékfutamban is pl. semmi egyedi nem volt bennük. Vagyis hasonlítottak még vagy fél tucat Fable hősre. Naná, hogy összekeverem őket és már a nevükre se emlékszem, bezzeg Talpig Jane és Tiria szövegeit máig fújom.
Addig amíg a hősöknek van 1-2 rossz tulajdonságuk, nincs gond, azt nem bírom, amikor egyetlen személyben próbálja meg az adott nemre/fajra/életkorra stb. jellemző vonásokat felsorakoztatni. Ezzel teljesen hitelét veszti az alak. Itt például Vahina Fuscus (igen, beszédes nevek a’la Fable) ilyen: egyedülálló anya, aki a Szex és New York 4 főszereplőjének összes negatív tulajdonságát hordozza. Aztán közben rájöttem, hogy felesleges ezen főnie az agyamnak, mert attól, hogy én még nem találkoztam ilyen emberrel, még léteznek. Pl. Isolde írt hasonló csajokról. Amint ez beugrott, azonnal másképp láttam alakját. Viszont azért amikor ő volt terítéken, megint beugrott, hogy valaki már leragaszthatná Fable felkiáltójel billentyűjét. Bár már
határozottabban kevesebbet használja, még tovább kéne csökkentenie a
!-re való ütést.
Nem mondom, hogy nem volt itt-ott szórakoztató, de nekem eleve nem kedvencem a Szennyből az angyal, szóval ez, a rá hasonlító, csak kicsit tovább turbózott kötet várható volt, hogy nem fog lehengerelni. De amilyen bulldog vagyok bizonyos dolgokban, addig Fablet nem adom fel.
Kiadó: Fabyen
Megjelenés: 2009
Terjedelem: 440 p.
ISBN: 9789639300293
Engem se kötnek le annyira az új könyvek, de a régiek változatlanul tetszenek, a Sárkánykönnyet vagy pl. a Mesenaratont százszor is el tudnám olvasni.
Jól van, ügyes vagyok, Mesemaraton, na:)
A borító nagyon csúnya.
Ha jól láttam Fable honlapján, új halkirálynő regény van előkészületben. 🙂
Nekem nagyon tetszett. Teljesen kikapcsolt és feldobott. Igaz csak egyszer kétszer kellett hangosan is felnevetnem (pl. elektromágneses jelenet). Nekem nagyon bejött a Szennyből az angyal is lehet, hogy azért tetszett annyira. A háttértörténet is bejött.