Iris Murdochot itthon igazából az Iris című életrajzi filmből ismerhetjük, holott ő a XX. századi angol irodalom és filozófia egyik fontos alakja volt. Magyarul csupán ez az egy regénye jelent meg.
A történetet egyes szám első személyben mondja el Jake egy nyarát. A főhős 30-as éveiben járó londoni, aki francia regényeket fordít angolra, ugyan pénze így sincs sok, igyekszik mások segítségéből megélni, s már régóta nem írt semmi eredetit. Igazából Jake sodródik egyik helyzetből a másikba, olyan dolgoktól motíválva, mint egy régi szerelem vagy egy eltékozolt barátság helyreállítása. Végül sokkal bölcsebb lesz, tervekkel, ha pénzzel nem is, de legalább van elképzelése az életről.
Jake barátai fűszerezik tovább a történteket, a feltörekvő Madge, annak hol barátságos, hol furfangos vőlegénye Sammy a bukméker, Finn, Jake hűséges segítője, a szocialista filmgyáros Hugo, és a csinos Quentin nővérek, akik egy szomorú szerelmi négyszög egy-egy sarkalatos pontjai. Valami veszélyes vagy izgalmas mindig történik velük. Néha pedig vicces fordulatot vesznek az események
Maga a regény pedig teli van Murdoch gondolataival, aforizmáival, az embernek szinte kedve támad idézetesfüzetébe (ha van ilyen) felírogatni az ilyen és hasonló mondatokat:
„ Az események úgy hullámzanak el mellettünk, mint a tömegek, és csak egy percig láthatjuk az arcukat. … Minden munka és minden szerelem, a gazdagság és hírnév keresése és az igazság keresése, mint maga az igazság is, pillanatokból tevődik össze, amelyek elmúlnak és semmivé válnak.”
