Kirsten Lobe: Párizsi macskajaj

Az elmúlt hetek nehéz olvasmányai után (fizikailag nem volt könnyű se a Történész, se a Varjak lakomája, de még a Boleyn lányt se volt könnyű fél kézzel tartani), könnyedebb vizekre eveztem. S eléggé melléfogtam a választásaimmal.

Pedig amikor rákerestem az allconsumingon Kirsten Lobe regényére, ott aki olvasta, annak tetszett (és még az amazonon is jó olvasói kritikákat kapott). Mondjuk elképzelhető, hogy angolul jobban átjön a stílus, a francia kifejezésekkel való keveredés, de így magyarul nem volt az igazi… na és az a sok lábjegyzet. A fordítások oké, az kell, de néha össze-vissza magyaráztak meg márkaneveket, embereket stb.

A regény egyébként chick-lit, igazi szinglikönyv, főhpse Klein divattanácsadó, nagyszerű élete van New Yorkban, él-hal a francia pasikért, van is egy gazdag, jóképű barátja, csak az a bökkenő, hogy nem akar gyereket. Márpedig főhősnőnk álma, hogy Párizsban éljen, francia férje legyen és gyereke. Úgyhogy 34 évesen fogja magát, feladja tökéletes életét, átközltözik álmai városába. Merész lépés amerikaiként nyelvtudás nélkül letelepedni egy olyan helyen, ahol az amerikaiakat nem szeretik. Párizs nem teljesen olyan mint képzelte, bár azért inkább csodás, mint nem, s dőlnek a francia férfiak is Klein lábához. A regény két évről szól, mire megtalálja magát és az igaz szerelmet is a lány.

A végére érve rájöttem ám, mi zavart a regényben. Hogy inkább volt a sztori és a főhősnő Szex és New York Párizsban, mint Bridget Jones ugyanitt. Én pedig jobban kedvelem az utóbbi stílust és esendő, kevésbé szupernős szereplőket.