Menu Close

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Disztópia- negatív utópia. Ehhez hasonlót legutóbb filmen láttam, Az ember gyermekében, ahol nem született 18 éve gyermek. Ebben a regényben pedig a nők nagy része valamilyen okból terméketlen. Hogy miért, nincs kifejtve, de elképzelhető, hogy a különböző sugárfertőzések és esztelen születésszabályozásnak köszönhetően. Margaret Atwood többszörösen mindenféle díjas kanadai írónő regényei most kezdenek itthon is megjelengetni (A vak bérgyilkosnő, Penelopeia), ezt a könyvét filmből már lehet ismerni (igaz én se láttam), s épp azért kezdtem ezzel az ismerkedést, mert az egyik legkorábban született regénye. Amikor íródott, a 80-as években, az Egyesült Államokban éppen a konzervatív, bigottan vallásos jobboldal volt hatalmon. A lefestett jövőképben ez fontos szerepet játszik, legalábbis ami a Gileádi Köztársaságot illeti, ami valahol Észak amerikában van (valószínűleg New England környékén), ahol olyan vallási fundamentalista államot hoztak létre, ahol a nők el vannak nyomva és termékenységük szerint csoportosítják őket. A főhősnő már bizonyította, hogy tud gyermeket szülni, éppen ezért lett tagja a parancsnok háztartásának, feladata, hogy megfoganjon és kihordja a parancsnok és felesége gyermekét. Nőí író, női mesélő, de azt hiszem mindenkit meg tud döbbenteni.

Az egész könyvben az a legmegdöbbentőbb, hogy a történet alapján mai modern társadalmunkban élők (legalábbis a XX. század vége) alig pár év alatt képesek voltak teljesen megváltozni, új rendet, hitet, elveket követni, s birkamód. Azt hiszem, igazából az összes ilyen negatív utópiában ez az, amit egyszerre tartok elképzelhetetlennek (hogy én így, ilyet soha nem tennék, fogadkozom), ugyanakkor mélyen valóságosnak is, hogy tényleg bármikor megtörténhetne egy ilyen fordulat, mert mi az emberek bizony ilyenek vagyunk.

Egyébként a könyvből készült film is még 1990-ben.

 

5 Stars

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *