Lehet, hogy pár szemfüles embernek feltűnt, mostanában kicsit rákapcsoltam a könyvajánlókra, de az a helyzet, hogy nézegettem milyen sok olyan olvasmányom van, amit nagyon kedveltem, de ide mégse írtam róla. Persze ettől még beszéltem róla sokat, például a Popkult, csajok, satöbbiben, de ugye nem feltétlenül van átfedés a podcast hallgatók és blogolvasók között. Ráadásul ha van olyan könyv, ami már tavaly óta még mindig élénken él bennem, arról érdemes megemlékezni. Illetve még van olyan hátsó szándékom is, hogy felszámolom a piszkozatban álló posztjaimat. Szóval Helen Russell kötete elég sok ponton érintett a fenti felsorolásban.
A könyvről egyébként már évekkel korábban hallottam és sokáig szemeztem is vele, amikor az Audible mindenféle vásárokon ajánlgatta, de mindig volt valami izgalmasabb amire kreditet költöttem. Úgyhogy végül is szépen kivártam a magyar megjelenést, ami azért is volt jó, mert utána végigolvastathattam a könyvet az egész családdal 🙂
Helen Russell újságíróként dolgozott Londonban, férjével élték a fiatal gyerektelen középosztálybeliek életét. Aztán a pasas kapott egy ajánlatot, hogy egy évre menjen Dániába dolgozni és úgy döntöttek, hogy nekivágnak a kalandnak. Amúgy is kíváncsiak voltak, hogy mégis mi annyira szuper Dániában, hogy ott élnek a világ legboldogabb emberei (ahogy azt rengeteg kutatás kimutatta már). Szóval amíg a férj dolgozott, Helen továbbra is újságíróskodott és tényleg próbálta megfejteni a dánok titkát. Úgyhogy a könyv úgy van felépítve, hogy a tizenkét hónap alatt Helen körbejár 12 különböző témát, beszélget nem csak hétköznapi emberekkel, s barátkozik, hanem szakemberekkel, bizonyos témák hozzáértőivel is (minisztériumi dolgozókkal, közgazdászokkal, adószakértővel, tanárral stb.). A saját tapasztalatait tehát mindig tényekkel, valós adatokkal egészíti ki.
Szóval kiderül, hogy persze, tényleg rengeteg minden van, amit Dániában valóban irigylésre méltóan csinálnak, ugyanakkor ott is vannak problémák, ennek ellenére bárkit megkérdez, hogy 10-es skálán mennyire tartja magát boldognak, legyen az szociológus vagy a szomszéd senki se mond 7-nél kisebb számot.
Nagyon bírtam Russell stílusát, azt az igazi angol humort és józan észt képviseli, amit kedvelek. Eleve szkeptikusan áll a kérdéshez, próbál mindenféle lyukat ütni a dánok pajzsain, ugyanakkor nem elfogult csak földhözragadt és aztán érezhető az is, ahogy felenged, hogy a megszerzett tudás, ismeret és főleg tapasztalatai révén végül őt is meggyőzi a dán minta.
S persze azért tanácsot is ad, hogy az olvasó miképpen tudja a saját életében is kamatoztatni a dán módit.
Ez a könyv még 2015-ben jelent meg először, a lábjegyzetek is utalgatnak pár főleg politikai változásra, ami azóta történt. Illetve SPOILER: Helen Russell tovább maradt Dániában, még mindig ott él. Követem instagramon is, úgyhogy abszolút képben voltam, hogyan kezelték ott a járványt 2020-ban, milyen szabályok voltak, mikortól meddig tartott a karantén stb.
Egyébként Helen azóta is ír, cikkei mellett több könyve is jelent meg, például a Boldogságatlasz magyarul is kapható, de legutóbb arról jelentetett meg kötetet, hogy miért is kell és jó szomorúnak lenni, s hogyan is kell szomorkodni (How to Be Sad). Remélem ezt is olvashatom majd magyarul.
Eredeti cím: the year of living danishly
Megjelenés: 2020 (2015)
Kiadó: HVG
Fordító: Kövesdi Miklós
Terjedelem: 350 old.
ISBN: 9789633049266
Honnan: Vásárlás, saját példány
