Menu Close

Silvia Moreno-Garcia: Mexican Gothic

Lássuk be, hogy meglátva ezt a címet: Mexican Gothic és a GoodReads besorolását: Horror (ráadásul ennek a kategóriának a győztese is volt tavaly) senkinek se fog elsőre eszébe jutni, hogy oké, kukkantsuk meg, hogy az Olvasónaplo.net-en mit írt róla Lobo. Mert akárhogy is nézzük, pontosan a komfortzónámon kívül esnek az ilyen stílusú regények. De annyi csodajót hallottam a szerzőről, hogy úgy gondoltam, megpróbálkozom vele. S hát húúúúúúúúúú de jól tettem: rég olvastam ennyire beszippantósan atmoszferikus regényt s ahogy sejtettem azért, olyan főnyulaknak mint én is fogyasztható, mert inkább emlékeztet valóban egy gótikus rémregényre, mint valami trancsírozós horrorra.

Az 1950-es évek Mexico City-ében Noemí Taboada a fiatal társasági hölgyek életét éli, esténkén újabb gavallérral megy partyra, s reméli, hogy szülei előbb-utóbb beleegyeznek, hogy folytathassa a tanulmányait, mert nagyon érdekli az antropológia. A jó világnak azonban egy éjszaka vége szakad, amikor apja magához sietősen magához rendeli a lányt: nagyon fura levelet kapott az unokatestvérétől. Catalina pár évvel idősebb Noemí-nél együtt nőttek fel, mintha testvérek lettek volna, ám alig egy éve nagyon gyorsan férjhez ment, a család alig találkozott a vőlegénnyel, Virgil Doyle-lal aki szinte azonnal magával vitte ősei birtokára: High Place-re. A Taboada családfő már érezte, hogy valami nem stimmel ezzel a gyors ismeretséggel, házassággal, de a fiatalasszony legújabb levele azt mutatja, hogy valami tényleg nem kóser, csak kérdés, hogy a násszal van a gond (tényleg csak egy hozományvadásszal van dolguk), vagy magával Catalinával, s ha az utóbbi akkor talán jobb lenne őt visszahozni a fővárosba, hogy megfelelő ellátást kapjon… Noemí tehát elutazik, hogy feltérképezze, mi a helyzet.
High Place Doyle-ék rezidenciája valamikor patinás épület volt, az Angliából származó család ezüstbányákból gazdagodott meg, de a forradalom és a világháború szinte teljesen elvágta őket a bevételi forrásuktól, ők mégis még mindig ragaszkodnak elszigeteltségükhöz és szinte senkivel se tartják a kapcsolatot. Catalina még mindig főleg ágyhoz van kötve, s árgus szemekkel vigyáz rá nemcsak a férje, de annak nővére Florence is, az ősöreg pátriárka meg különös, bizarr érdeklődést mutat Noemí iránt, egyedül a család legfiatalabb tagja, a visszahúzódó Francis igyekszik megkönnyíteni a lány ottlétét, de lehet, hogy ő is jóval többet tud, mint amennyit elmond. Mindenesetre bár Noemí külseje és múltja azt sugallja, hogy ő csak egy felületes divatbolond partyarc, azonban nagyon is okos, leleményes, határozott és eltökélt, nyomozgat, más orvosokkal konzultál és próbálja összerakni a mozaikokat, miután megtud nem kevés zavarba ejtő dolgot a Doyle család történelméről. Hamarosan rá is hatással lesz a különös környezet, a sírok és gombák a temetőben, a szinte állandó köd stb.,  s mindezek közül a legfurább, hogy mintha a penészedő, málladozó ház próbálna beférkőzni a gondolataiba, s hamarosan már az ő éjszakái se olyan nyugodtak. A lányt álmaiban egy arctalan nő fenyegető jelenléte borzongatja, Virgil egyszerre taszítja és ébreszt fel benne vágyat, női hang ismételgeti, hogy “nyisd ki a szemed“. Sőt Noemí gyerekkora óta ismét alvajáróként ébred a hálóján kívül, úgyhogy hamarosan már nem igazán tudja ő se, hogy mi a valóság és mi az álom vagy hallucináció s az olvasó is kezd elbizonytalanodni …

Tehát nincs ebben tényleg hentelés, a veszélyérzet fokozatosan alakul ki főszereplőben, olvasóban egyaránt: eleinte csak különös dolgok vannak, a Doyle család meg a rezidenciája mintha tényleg valami echte gótikus regényből maradtak volna vissza, ezeket fel se veszi Noemí, aztán egyre több minden válik bizonytalanná, majd hátborzongatóvá, ijesztővé és az információk csak tovább mélyítik az érzést: nagyon-nagyon zavaros ez az egész, annyira, hogy a bőrünk alá lopakodik, mintha beszippantanánk a levegővel … A végére felpörögnek az események, ahogy egyre több minden nyer értelmet, úgy lesz egyre nyomasztóbb a hangulat és fokozatosan tényleg horrorba fordulnak az események. S még miután a történet lezárult jómagam is órákig, sőt napokig a hatása alatt álltam ennek a Mexikói gótikának. Még szerencse, hogy egy olyan nagyszerű hősnő állt a középpontban, mint Noemí, akinek életereje és szellemessége szó szerint feloszlatta a High Place körüli ködöt.
Ó igen, erre a könyvre tényleg rá lehet mondani, hogy mindf*ck és tuti, hogy az év egyik legnagyobb nyomot hagyó olvasmánya marad számomra.

Silvia Moreno-Garcia regénye meggyőzött arról, hogy vannak olyan horrorok, amiket én is el tudok fogyasztani és tehetsége előtt, amellyel elérte ezt, valamint azt, hogy napokon keresztül tudtam még az olvasás befejezése után is a regény hangulatában maradni (könyvmásnaposság hello :), terveim között szerepel, hogy olvasok még tőle mást is.

Amúgy készül a magyar kiadás, a borítót nemrég leleplezték, s kapott nem kevés jogos kritikát azt illetően, hogy fehérmosást hajtottak végre rajta hiszen fehérbőrű modellt tettek egy “Mexikói gótika” című kötetre … Persze a könyv történetét ismerve bele lehet magyarázni, hogy miért, de a titokzatos alakok helyett érdemesebb olyasvalakit ábrázolni, mint csodálatos hősnőnk: Noemí Taboada

Kiadó: Jo Fletcher Books
Megjelenés: 2020
Terjedelem: 320 old.
ISBN: 9781529402650
Honnan: vásárlás, saját példány

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *