Azt hiszem azzal keltette fel a figyelmemet Laura Steven regénye, hogy azt ígérte, manapság a fiatalokat komolyan érintő kérdésekről szól: online személyiségekről, a közösségi média hatásáról és a feminista szót akkor még nem is láttam, amikor jelentkeztem, hogy elolvasom. S valóban, minden, amit ígért, benne van a történetben. Méghozzá nagyon keményen, borzongatóan valóságosan.
Izzy O’Neill utolsó éves a középiskolában, szülei halála óta a nagymamája neveli, erejét szinte meghaladón. Igazából azért jól megvannak, a nagyi roppant támogató, Izzynek van stílusa, személyisége, na meg ott vannak még a lánynak a barátai, Ajita és Danny is, akikkel sokat lóg együtt. Számára azért egyértelmű: nem fog továbbtanulni. Csakhogy az egyik tanárja lát benne tehetséget és rábeszéli: nevezzen be egy forgatókönyv író versenyre. Minden jól is megy, s még úgy tűnik, hogy Izzy be is pasizik, csakhogy valaki lefényképezte, amint egy bulin fiúkkal kavar és készített egy weblapot is, ahol minden szaftos részletet valóst, és Photoshoppal rásegítettet is megoszt a közönséggel. Márpedig közönsége lesz az oldalnak, s Izzy szégyene hamarosan országos médiaszenzációvá válik… Kérdés, hogy ki áll a lejárató kampány mögött és miért, s vajon kibírja-e a lány ép ésszel a rengeteg mocskot amit rázúdítanak.
Nem mondom, hogy könnyű volt elkezdeni ezt a könyvet, mert én vagyok bizony az az olvasó, aki nehezen oldódik fel a nem túl szimpatikus főszereplők iránt. Márpedig Izzy O’Neill az regény elején nagyon irritáló személyiség. Persze, rá is játszik erre, hiszen ez a védjegye: ő a jópofizós belevaló csaj, aki mindenütt lazának mutatja magát, ezt igyekszik nagyon jól hozni a regény is, s persze sikerül annyira, hogy vonakodjon kicsit az olvasó attól, hogy kötődni kezdjen a narrátorhoz. De ha valaki jól tud történetet mesélni, akkor hamarosan feledteti ezt velünk. Márpedig Laura Steven egész jól vette az akadályt. Nálam Courtney Summers az, aki igazán jól tud nem túlzottan szerethető főhősnőkkel operálni, de aki annyira érdekfeszítő történeteket ír markánsan, stílusosan, hogy igazán magával tud ragadni és már el is felejtem, hogy a főszereplő amúgy nem az esetem. Laura Steven-nek még egy kicsit gyakorolnia kell, hogy ilyen szintre jusson, mert kicsit sokáig tartott összemelegedésem Izzy-vel, akiért azért a regény második felében már nagyon izgultam: mert hiába ő a fapofa humorzsák, akiről láthatólag lepereg minden, van ami még őt is meg tudja tépázni. Teljesen hihető, hogy a történtek hatására mennyire padlóra kerül és milyen nehezen tud talpra állni: eleinte flegma és úgy csinál, mintha lazán tudná kezelni ezeket a dolgokat, mert ő nem kér segítséget, s természetesen mire eljut oda, hogy tudja, egyedül ez nem fog menni, már egyedül van és szinte senkire se számíthat. Mint később számomra kiderült, Laura Steven nem is amerikai, hanem angol író, így pár dolog ami furának tűnt (pl. a szleng meg szófordulatok) több értelmet nyert.
Az események középpontjában tehát netre kikerült meztelen fotók állnak és a megbélyegzés, meg ahogy ezt Izzy környezete kezeli. Természetesen azonnal kiderül, ki az igazi barát, kik azok, akik segíteni és támogatni akarnak (még akkor is, ha erre főszereplőnk eleinte nem jön rá és nem is akarja elfogadni a felkínált segitséget). A regény központi kérdése a bosszúpornó, az áldozathibáztatás a kiközösítés és a kettős mérce, hogy a lányokat, hírnevüket és megítélésüket mennyire másképpen kezeli szinte mindenki, mint a fiúkat. S ezek nagyon is valós dolgok és lassan úgy érzem, hogy naponta olvasok vagy hallok valami hasonló esetről, ami akár a szomszédban is előfordulhat, nem csak Amerikában meg a regényekben. Még szerencse, hogy a regényben azért túlnyomó többségben vannak a pozitív karakterek, akik elítélik ezen dolgokat. Az egyik legjobb dolog például Izzy és Ajita barátsága, ahogy kiállnak egymás mellett és támogatják a másikat, s közben pedig nem feledkeznek meg arról, hogy a nevetés sok mindenre jó orvosság. Aztán meg főszereplőnknek még a nagymamájával és az egyik tanárával is nagy szerencséje van: azaz azokkal akik igazán tudják, milyen jellem is ő. De az új ismerősökről is hamar kiderül, hogy mennyire érdemlik meg az energiát: a történtek kezelése megmutatja, ki az, akiben érdemes bízni és bevonni a belső körbe.
Ha egy hónappal ezelőtt kérdeztél volna, mi az a három tulajdonság, amit szeretnék magamnak, azt mondtam volna: mókás, menő, népszerű.
És mi szeretnék lenni most? Bátor. Határozott. Őszinte. Harcos. Forradalmár. Ribanc.Mert az, ahogy a világ bánik a tizenéves lányokkal – ribancnak, tárgynak, kurvának nézik őket –, az nem oké.
Az minden, csak nem oké.
A Minden csak nem oké akár száraz tanmese is lehetne, egy napjainkban fontos jelenségről, de szerencsére jobban van ennél megírva és kimondottan érdemes átverekedni magunkat az elején ahhoz, hogy megértsük a lényeget és örüljünk hogy micsoda megoldást találnak ki a végére főszereplőink.
Blogturné
Főszereplőnk, Izzy átlagos 18 éves. Viccelődik, bulizik, sörözik, randizik… aztán néhány kompromittáló kép és egy őt alázó weboldal hatására zaklatni kezdik. Izzy a mindennapossá vált zaklatások miatt elgondolkodozik azon, hogy nagyon nem oké, ahogy a világ a tinédzser lányokkal bánik… Ha szeretnétek tudni, mit gondolnak bloggereink az Izzyt ért támadásokról, akkor tartsatok velük a könyv blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Minden, csak nem oké című regényt!<
Fülszöveg
A 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…
Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké.
Kiadó: Maxim könyvkiadó Zrt.
Oldalszám: 352 oldal
puhatáblás
ISBN szám: 9789634990437
Fordította: Bozai Ágota
Megrendelés
Nyereményjáték
A Minden, csak nem oké című regény egy LMBT+ szállal rendelkező történet, ezért a mostani lesz a feladatotok, hogy felismerjétek melyik szintén LMBT+ YA regényből származik az egyes állomásokon található idézet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
“Nehéz meglátni az alagút végén a fényt, de nem lehetetlen. Mindig van kiút. Őszintén hiszem, hogy minden embernek jár a boldogság, ami akkor is elérhető, ha minden oly sötétnek látszik.”
Állomáslista
07/03 – Hagyjatok! Olvasok! (extra)
07/05 – Nem félünk a könyvektől
07/07 – Sorok között
07/09 – Olvasónapló
07/11 – Kelly és Lupi olvas
07/13 – Hagyjatok! Olvasok!
07/15 – Deszy könyvajánlója
