Tíz éve vagok a twitteren ahol mindig a legjobb a különböző események live tweetelését követni, azaz amikor élőben közvetítik a nézők amit látnak és senki se sajnálja a vitriolt. Az elmúlt úgy 5-6 év legjobban kedvelt éjszakája számomra mindig az Eurovízióé, mert sose nézem élőben, viszont követem a twitteren a kommentárokat és tuti jobban szórakozom, mint azok, akik végighallgatják mellé a dalokat is. S amióta meg a gif-ek is hódítanak, igazán mintha semmiről se maradtam volna le.
Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy elmeséljen, milyen is volt régen az Eurovíziós Dalfesztivál. A régen alatt pedig azt értem, hogy a 80-as évek közepe-vége. Mert ugye amíg a vasfüggöny még állt mi nem vehettünk részt a nagy megmérettetésben. Az ember csak pletykákat hallott róla. Kivéve, ha például mint mi Zalában, Vasban stb. azaz az ország nyugati részében nőttünk fel, azaz elég közel sógorokhoz ahhoz, hogy nézhessük ORF1-t (az oszrák tévét). Úgyhogy már sikerült tinikorban kiábrándulni a nagy nyugati zenei felhozatalból. Jó, jó látványos volt a show, amihez képest az itthoni Vigadóból közvetített Operett gálák labdába se rúghattak, de az ott leadott számokkal igencsak megkínozták a jóérzésű embert. Komolyan úgy éreztem, hogy ezekhez képest, amit ott előadtak, mindenki a saját nyelvén, ahhoz képest az itthoni zenei élet komolyan csúcsnak tűnt. Úgyhogy leszoktunk róla és már csak a pontozást néztük, mert az izgalmas volt és legalább az egész végén angolul is elénekelhették a győztes dalt.
Az Eurovíziós dalfesztivál az első megrendezése óta nagyon népszerű, mert ilyen nincs még egy a világon és bizony a giccs meg a csillámok mindenkit be tudnak szippantani. Mint például a nagyszerű Catheryne M. Valente-t, aki évek óta az egyik leglelkesebb amerikai pártolója a viadalnak (akárcsak a másik nagy kedvencem, a képregény rajongó Glen Weldon ). S annyira oda van ezért a dologért, hogy még egy regényt is írt hozzá.
Az Űropera ugyanis nem más, mint egy óda az Eurovíziós Dalfesztiválhoz. Van itt Metagalaktkus Grand Prix, ahol a fajok dalokkal versenyeznek, s ahol a cél: elérni a túlélést, ugyanis akit alkalmatlannak nyilvánítanak, azt megsemmisítik. De közben megy a zene, tánc és a csillámpor. S most a Föld is képviseltetheti magát és bebizonyíthatják Decibel Jones és az Abszolút Nullák fellépésével, hogy az emberiség mégis megérdemli a túlélést. De azért a többi faj képviselőinek is megvan a maga problémája…
Catheryne M. Valente stílusa nem való mindenkinek, s itt aztán igazán töményen árad a nyelvi virtuozitása. Egyrészt olyan, mintha tourette szindrómás lenne és valószínűleg géppuska kezeiből amivel írta ezt a burjánzó csillámregényt, melynek minden második szava valami olyan jelző vagy határozó ami az általa használt kombinációban, összefüggésben még álmunkban se jutna eszünkbe. Másrészt minden sorából érezhető, hogy ő tényleg a giccset akarta galaktikus szintre emelni és ez aztán nagyon sikerült. Le a kalappal a fordító Kleinheincz Csilla előtt, aki mindezt át tudta adni, mert bizony amikor Valentét és regényeit méltató írásokat olvasok elbizonytalanodom, hogy elég-e az én nyelvtudásom ahhoz, hogy eredetiben próbálkozzak, s hiába volt a sok dícsérő értékelés erről a regényéről is, tudtam, hogy angolul sose mernék nekivágni. Úgyhogy nagyon örülök, hogy Csilla kicsit megrágta nekem, de még így se volt azért könnyű olvasni, annyi mindenre kellett odafigyelni.
Szóval az Űropera valóban sokban hasonlít a Galaxis Útikalauzhoz, ugyanakkor annál kevésbé hozzáférhetően van megírva: igazából az olvasónak dolgoznia kell azért, hogy kiaknázza a kincseit. Igazi ellentmondásos regény: könnyed sci-fit ígér, ami a csillámok és a sok hókusz-pókusz burlesz ellenére komoly agypróbát igényel. Nekem kicsit hiányzott belőle az igazi szív, de lehet még újra kell olvasnom és akkor megtalálom benne, mert most tényleg lekötött az, hogy csodáljam a nyelvezetét.
Blogturné
A Galaxis Útiklauz Stopposoknak és az Eurovíziós Dalfesztivál szerelemgyerekét ki más is találhatta volna ki, mint Catherynne M. Valente, akinek Űropera című elképesztően csillámos regényét a Gabo SFF adja ki. Ha a turné bloggereivel tartasz, megtudhatod, ki nyeri meg a galaktikus űrderbit és ha játszol velünk nyerhetsz egyet a Kiadó által felajánlott három könyvpéldányból.
Fülszöveg
Egy évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a galaxist, és szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő, intelligens életet. Ezt követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a túlélőknek mégiscsak jobb kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a közösség és a megértés jegyében néha összejöjjenek.
A fennmaradt civilizációk ciklusonként egyszer megtartják a Metagalaktikus Grand Prix-t, ahol a furcsábbnál furcsább lények dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik össze tudásukat. Minden újoncnak meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy a galaktikus nagycsaládba jelentkező új faj értelmes-e – ha pedig elbukik, haladéktalanul megsemmisítik.
Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár diplomáciai drámákra, gigantikus űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt közömbös idegenekre számítottak, rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó strasszok és elektromos gitárok várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli a galaxis legnagyobb színpadán, mint a Decibel Jones és az Abszolút Nullák, fajunk sorsa pedig azon múlik, képesek-e úgy zenélni, mint még soha senki a történelemben.
„Mintha vakrandira ment volna Ziggy Stardust és a Galaxis útikalauz stopposoknak, hogy aztán durván berúgjanak és egész éjjel karaokézzanak. Cat Valente teljesen flúgos, de amúgy zseniális, és rajta kívül a világon senkinek nem jutott volna eszébe ez a sztori, és pláne nem tudta volna így megírni.” John Scalzi
Kiadó: Gabo Sff
Megjelenés: 2019
Eredeti cím: Space Opera
ISBN: 9789634068228
Terjedelem: 336 oldal
Fordította:Kleinheincz Csilla
Megrendelés
Nyereményjáték
Mivel a könyvet az Eurovíziós dalfesztivál ihlette, versenygyőztes előadókat keresünk számaik címe alapján. A rafflecopter megfelelő sorába az előadó nevét várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladványom
A turné állomásai
06.03 Olvasónapló
06.06 Deszy Könyvajánlója
06.09 Hagyjatok! Olvasok!
06.12 Nem félünk a könyvektől
06.15 A szofisztikált macska
Olvassam, ne olvassam? Egyszerre tűnik nagyon érdekesnek, és egy kicsit gagyinak. A Marija Morevnát szerettem.
Ha Morevnát szeretted akkor ebből a nyelvi leleményt imádni fogod. De a téma miatt nem árt, ha elfogadod ilyen amikor Valente Pratchett/Addams próbál lenni 🙂 Várj még pár értékelést … aztán max. könyvtár 🙂
Jó, de sikerül neki olyannak lennie? Vagy ha nem, legalább valami önállónak és jónak? Na, ez itt a kérdés. 😀
Olyan Valente-s 🙂 Szóval szerintem igen
Pingback:Catherynne M. Valente: Űropera + Nyereményjáték – Nem félünk a könyvektől