V.E. Schwab trilógiája az elmúlt pár évben nagy visszhangot kapott és rengeteg pozitív értékelést olvastam róla, azaz eléggé felpiszkálták az érdeklődésemet, úgyhogy örömmel fogadtam, hogy megjelenik magyarul is. S előre kell bocsátanom, hogy én is beállok azok közé, akiket teljesen magába szippantott ez a különleges világ, ahol a vér színe egyre sötétebbre festi a mágia színét. S rögtön előre bocsátom, ez nem ifjúsági regény, hanem simán fantasy, méghozzá elég sötét és véres, és bár van még két része és olvasása után azonnal szerettem volna azokat is a kezembe kaparintani, önálló történetként is olvasható, de igazán kíváncsi vagyok, hogy milyen kalandok várhatnak még a főszereplőkre.
Valamikor párhuzamos világokban 4 London létezett, de most már csak 3 van. Fekete London elveszett, amikor a mágia besötétedett és felemésztette a világot, az oda vezető ajtót lezárták, hogy ne lehessen se ki se bejutni, s a többi világ el is feledkezett létezéséről. Mellette állt Fehér London, amelynek meg kellett küzdenie a sötétséggel és annak hatásával, ami oda vezetett, hogy szinte lecsupaszodott, kifakult a világ és a trónon egy velejéig romlott ikerpár osztozik. Őket szolgálja Holland. Vörös London tele van élettel és mágiával, ahol a trónörökös imád bulizni és majd mindenki boldog, ide tartozik Kell. Szürke London pedig, ahol az elborult elméjű III. György ül a trónon valahol a mi világunk, amely semmit se tud a mágiáról, inkább a technikában és a kézzelfogható dolgokban hisz és itt él Lina. A világok között olyan emberek utazhatnak, akik antarik, azaz a vérmágiában is jártasak, s immár csak ketten vannak ebből a fajtából: Holland és Kell. Kell többnyire diplomáciai ügyekben járogat át egyik Londonból a másikba, de néha nem bír magával és bár tilos, mindenféle dolgokat csempészik át a világok között. Aztán egyszer megjárja, mert olyasmi kerül hozzá, aminek még léteznie se szabad, s mindezek tetejébe még ki is rabolja egy fürge ujjú zsebtolvaj, a kalóznak készülő Lina. A lány megragadja a lehetőséget és Kell kénytelen-kelletlen a társává fogadja, hogy együtt próbálják megóvni a világokat a biztosan terjengő sötétségtől.
V.E. Schwab fogja a jól ismert fantasy trópusokat és olyan briliáns, meglepő történetet kanyarít belőle, hogy csak ámul az olvasó. S mindezeket még megfejeli olyan karakterekkel, akiknek a hibáik és esetleges gyilkos hajlamaik ellenére is folyamatosan szurkolni tudunk. Úgyhogy nem elég, hogy itt van egy érdekes párhuzamos világokból és összetett mágiarendszerről szóló komolyan akciódús történet, ami megfelelően sötét és véres (elvégre maga a legnagyobb mágia is vérből fakad, illetve a valódi sötét terjedése tényleg szörnyen komor), de még a szereplők mindegyike is abszolút érdekes és lebilincselő alak.
Ott van Kell a roppant menő kabátjával és konfliktusos érzelmeivel, a vágyával, hogy kiderüljön valójában ki ő és honnan származik, s megtalálja végre a helyét nemcsak a Londonok között, de otthonában is. Még maga sem tudja, hogy mi után sóvárog. Az elsőre csak elkényeztetettnek tűnő herceg, Rhy, akinek előre ki van jelölve az útja, sokkal komolyabb és mélyebb, mint gondolnánk. Holland lelkében pedig talán maga a pokol rejtőzik. De mindenképp aki elviszi a show-t az Selina, a kalóznak készülő, férfi ruhában járó szélhámos, aki aztán nem fél semmitől és senkitől, mert egy kaland mégis sokkal jobb, még akkor is, ha biztos halállal kecsegtet a vége, mint az unalom és kilátástalanság. Persze ő az az aranyszívű tolvaj, aki a végén mindenféle látszólagos keménykedése és beszólása, gyorsan eljáró keze meg a tüskés külseje ellenére kész bármire, csak meg ne köszönjék neki, mert ő mindent csak saját érdekéből tesz, nem ám azért, hogy megmentsen egy pár világot a pusztulástól.
Talán kicsit nehezen indul a történet, de aztán meg hirtelen igencsak belelendül és összetetté válik, s non-stop kalanddá, meg harccá. Még a véres harcjelenetek is grandiózusak, lenyűgözőek és gyakran meglepőek. Amikor már azt hittem, hogy na, nem fog ki rajtam Schwab, már látom mire megy ki a játék, még akkor is jött valami megfelelően sötét és meglepő csavar, ami miatt csak kapkodtam a levegőt. A végkifejlet, a csúcsjelent tényleg lélegzetelállítóan lenyűgözőre (és véresre) sikerült.
Szóval nem győzőm hangsúlyozni, hogy ez nem ifjúsági fantasy, ha valakit ez tartana vissza a regény olvasásától (Schwab írt már ilyet, sőt még fiatalabbaknak szóló regényeket is), hanem jól kidolgozott világot és megkapóan jól megrajzolt karakterekkel benépesített regény. Ami igazán önálló kötetként is olvasható, de valójában annyi kérdés merült még fel a szereplőkkel és sorsukkal, na meg a múltjukkal és esetleges jövőjükkel kapcsolatban, hogy alig várom a folytatást. Szeretnék újra kalandozni Linával és kideríteni, hogy mégis hova tartozik valójában Kell.
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Megjelenés: 2017 (2015)
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Fordította: dr. Sámi László
Terjedelem: 437 p.
ISBN: 9786155535727
Honnan: Kiadói, recenziós példány
Ó, ezt jó, hogy írtad, hogy nem ifjúsági. Én is azok közé tartozom, akik valami miatt annak gondolták. 🙂 Mindenesetre elég érdekesnek tűnik. Az Archívumot is eléggé szerettem, nagyon jó a stílusa, szóval már csak annak emlékére is muszáj lesz elolvasni.
Ő nagyon úgy tűnik, hogy az a fajta írónő, akit nem lehet beskatulyázni. Elképesztő a képzelete és mindenféle korosztályt ki tud vele szolgálni. S még roppant fiatal, szóval remélem jókat és sokat fog még írni 🙂
Ó, milyen szépen összefoglaltad a történetet… Ez nekem mindig olyan nehezen megy.
Örülök, hogy hasonló, vagyis szinte ugyanaz a véleményünk. Szerintem nagyon klassz kis regény ez, én nagyon örülök, hogy olvashattam. ( Mondjuk nekem Kell volt a kedvenc szereplőm, de ezen nem fogunk összeveszni. )
Vannak tippjeim, mi lesz a második részben, de ezek csak megérzések. Remélem, ugyanilyen jó lesz. 🙂
Én most el se merem olvasni a második rész tartalmát sehol, épp elég volt az ízelítő a kötet végén, hogy tudjam jó lesz az is 🙂