Annak ellenére, hogy nem követem a blogját, de még a twitterét se, Jenny Lawsonnal, illetve ahogy internetes körökben elterjedtebb a neve The Bloggess-szel azért már találkoztam. Egyrészt vannak menő haverjai, internetes spanjai (mint Neil Gaiman) akik rendszeresen utalgatnak rá, illetve mind az első, mind ez a második könyve rendszeresen szembejött a GoodReads-en, ahol a Let’s Pretend This Never Happened a humor kategória közönségdíjasa lett 2012-ben (Ez a könyve is bejutott a végső körbe 2015-ben, de akkor Mindy Kaling nyert). Évekig volt róla pletyka, hogy magyarul is meg fog jelenni, fentem is rá a fogamat, de csak élesek lettek és semmi más nem történt. Úgyhogy nagyon megörültem, hogy őszre beígérte a Kossuth Kiadó az Őrülten boldog megjelenését.
Szóval Jenny Lawson egy nagyon érdekes író, akinek fontos szerepe van abban, hogy a mentális betegségek nem valami szőnyeg alá söpört titok, hanem nyíltan beszélnek róla az emberek és mindenféle támogatói csoportok jönnek össze az interneten. Jenny ugyanis maga is bevallottan többféle mentális betegségben szenved, s ezzel a könyvével azt akarja megmutatni, hogy mindezek ellenére ha nem is teljes életet lehet élni, de meg lehet birkózni a valósággal és talán segít a hozzá hasonló cipőben járók barátainak, családtagjainak, hogy jobban megértség illetve bepillantást nyerjenek egy enyhén dilis csaj esszéin keresztül abba, hogy min mennek keresztül a többiek.

Egyébként a kötet borítója pontosan összefoglalja, hogy milyen is ez a könyv: egyrészt a mosómedve egy cuki állat, de itt úgy áll, szemében olyan fény ragyog, ami kicsit furcsává teszi az összképet. Mosolyog, de ugyanakkor a kétségbeesés is érezhető rajta. Jenny Lawson könyve pont ilyen: néhol jóízűeket kacagtam és a könnyeim törölgettem, máskor meg azért nedvesedett a szemem, mert annyira kendőzetlenül és egyenesen fogalmazza meg, hogy milyen nehéz néha a depresszióval küzdeni, hogy mi vezeti ahhoz, hogy kárt tegyen magába és a következő fejezetben meg elmeséli, hogy milyen kalandjai voltak amikor egy új kozmetikai kezelést próbált ki. Mert Jenny közben mindenből ki tud kerekíteni egy olyan történetet, ami csak rá jellemző, például ki más ölelgetne kengurukat kengurujelmezbe, mint ő, ki keveredne bele véletlenül egy temetési menetbe és miért hozzá fordulnak barátai és családtagjai, ha kitömött állatokról van szó? Az Őrülten boldog fura egyvelege a harsány humornak és a szívbemarkoló önreflexiónak.
Jenny Lawson könyve azok közé tartozik, amit talán mindenkinek a kezébe nyomnék, hogy olvasson el. Nem feltétlenül, mert tetszeni fog, hanem azért, mert tényleg olyan dolgokról van benne szó, ami legjobb lenne, ha köztudott lenne és azok, akik nem szenvednek a különböző mentális betegségektől, megértenék a világ azon felét, akik igen. Mert a mentális betegségeken még mindig hatalmas stigma van és sokan nem fogadják el a létezését és megtagadják a megértést és segítést azoktól akik ebben szenvednek, így aztán a betegek közül sokan nem mertnek segítségért fordulni.

Azt biztosan állíthatom, hogy azzal segítesz a legkevesebbet, ha azt mondod valakinek: „Csak legyél egy kicsit jókedvűbb.” Ez majdnem olyan, mintha azt tanácsolnád annak, akinek épp amputálták mindkét lábát: „Sétáld ki magadból!” Vannak emberek, akik képtelenek megérteni, hogy sokunk számára a mentális betegség egy súlyos kémiai egyensúlyhiány következménye, és nem csak arról van szó, hogy „utáljuk a hétfőt”.

De egyébként meg ha meg vagy áldva egy csöppnyi humorérzékkel és szeretsz fura dolgokról olvasni, akkor tetszeni fog. Ha pedig bármi hasonlótól szenvedsz vagy valami ilyen betegséggel élsz, mint Jenny akkor meg fogsz könnyebbülni, hogy lám, mások is vannak hozzád hasonlóan. Méghozzá sokan és ha másképp is, de megélik azokat a mélypontokat amiket Te és vannak emberek, orvosok és igen, gyógyszerek is, akik, amik segíteni tudnak. A legfontosabb, hogy nem vagy egyedül és kérhetsz segítséget.

Mert a sötétség nélkül nincs világosság, fájdalom nélkül megkönnyebbülés. És mindig emlékeztetem magam, hogy milyen szerencsés vagyok, mert képes vagyok megélni nemcsak a mély szomorúságot, hanem a nagy boldogságot is. Képes vagyok megragadni és élvezni minden egyes örömteli pillanatot, mert láttam, milyen gyorsan lesz a fényből sötétség, és fordítva. Kiváltságos vagyok, mert képes vagyok felismerni, hogy a nevetés hangja egy áldás, egy dal, és felismerem, hogy a családommal és a barátaimmal töltött boldog órák olyan kincsek, melyeket meg kell őriznem, mert gyógyítanak, és vigaszt nyújtanak. Ezek a pillanatok adják a hitet ahhoz, hogy az életért érdemes küzdeni. És ezek segítenek átvészelni azt, amikor a depresszió annyira eltorzítja a valóságot, hogy megpróbál meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.

Jenny Lawson könyve is erről szól: őszintén beszél a sokfajta fóbiájáról, depressziójáról, a pánikrohamairól persze mindenki akinek mentális betegsége(i) van(nak) más, s másként kell vele bánni, de ugyanakkor ez a nő meg mindezek ellenére megpróbálja élni az életét és kihozni belőle a legtöbbet. Mindezek ellenére őrülten boldog mer lenni.

Eredeti cím: Furiously Happy
Megjelenés: 2016 (2015)
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Szép Krisztina
Terjedelem: 320 p.
ISBN: 9789630986205
Honnan: Kiadói, recenziós példány

5 Stars
Oszd meg!