Garth Nix: Sabriel

Mivel állandóan azt éreztem, amikor fantasyt olvasok, hogy nekem a klasszikus alapozás hiányzik, szóval nem ezzel a zsánerrel nőttem fel, érdekel, hogy mi az, amit az sff fandomban etalonnak tartanak. Garth Nix Sabriel című regénye pedig állandóan felbukkan, ha ilyen témákba botlok. S én amúgy meg voltam róla győződve, hogy valami nagyon régi 70-es max 80-as években íródott történet ez, de mint kiderült, épp most májusban lett 20 éves és még csak nem is amerikai, ahogy vártam, hanem ausztrál a szerzője. Szóval persze ott szerepelt már 1-2 éve a kívánságlistámon, aztán nagyon megörültem, hogy a Gabo SFF sorozatában meg fog jelenni, mert tudtam, hogy akkor jó kezekben van, korrekt kiadás és fordítás várható. S ebből a szempontból sem csalódtam a könyvben, igazából semmi se vonta el a figyelmemet a történetről és Sabriel alakjáról.

Sabrielt az apja még kisgyerekként adja be egy bentlakásos neveldébe, méghozzá délen, ahol a mágia már alig érezhető, messzire a falon túli Régi Királyságtól, ahol neki fontos dolga van amúgy: kordában tartani a halottakat, azaz gondoskodni arról, hogy aki meghalt az hulla is maradjon, s ne járkáljon vissza hívatlanul. Csakhogy a Régi Királyságban az egykori rend őrei visszaszorulóban vannak, az egész hely kezd fejetlenné válni, a zabolázatlan mágia elszabadult (nomen est omen) és a hivatalos varázslatot működtetők eléggé benne vannak a slamasztikában. Aztán még Sabriel apja az Abhorsen is eltűnik, csupán fura üzenetet és a lány örökségét hagyja hátra: neki kell folytatnia a családi vállalkozást azaz a holtak hullaként tartását. Sabriel nem érzi magát eléggé felkészültnek a feladatra, s úgy gondolja, van még lehetősége megmenteni az apját, úgyhogy elindul ugyan a Régi Királyságba, de azzal a céllal, hogy visszaadja amit kapott: tárgyakat és a kötelességet. Innentől hatalmas versenyfutás kezdődik, Sabriel előbb megpróbál hazajutni gyerekkori otthonába, majd ott felszerelkezik némi tudással és egy különös társsal: Mogget, a macskába zárt ismeretlen komiszság lesz kétes útmutatója. Együtt indulnak el, hogy megkeressék Abhorsent, s útközben mindenféle atrocitás éri őket, sok mindent tesztelhetnek (például hogy meddig tudnak életben maradni),  de szerencsére csatlakoznak hozzájuk segítők is. Természetesen nem kisebb a tét, mint a világ sorsa. Mert ha a Régi Királyság elbukik a holtak előtt, akkor egy fal nem igazán állítja meg őket.

Igazából ifjúságiként van beskatulyázva a regény, holott már eleve a főhőse 18 éves, szóval érettebb a zsánerben megjelenő pályatársaknál, ráadásul ez az a regény, ahol aztán a szerző igazán nem próbál meg a fiatalokhoz leereszkedően szólni. Egyáltalán nem szépít a dolgokon de hát lássuk be, ahol alapjában nekromantákról van szó, az már igazán a sötét oldalról indít, szóval van itt erőszak, gonosz varázslat, az emberi természet sötét oldalára is fény derül, szinte már horrorba forduló jelenetek, sőt még teljes alakos meztelenkedés is.  Mondjuk mindezt átszövi a finom humor, például Mogget különösen extra macskás viselkedése, főleg annak tükrében, miután kiderül, mire is képes, ez igazán figyelemre méltó. Plusz Sabriel egy csodálatos főhősnő, értem már a rajongást, mert igazán klassz női szerepmodell. Komolyan mondom, egészen meglepő, hogy férfi író ennyire magával ragadónak írta meg. Szinte az első pillanattól, hogy megismerjük (igen, még az előjátékban :)) nyilvánvaló, hogy egy különleges teremtéssel van dolgunk és innen csak felfelé vezet az út. Sabrielből okos, határozott és egyenes hősnő lesz, akivel szemben talán azt lehet felhozni, hogy nem nagyon hagyja, hogy az érzelmei vezessék (szerintem itt látszik, hogy férfi a szerzője). Igazából annyira tisztán gondolkodik, hogy még az érzelmi választásait is józanul átrágja és meghallgatja mások érveit, s ha azok elfogadhatóak és logikusak akkor inkább azt követi, így aztán elkerül egy csomó csapdát. A nehézségekkel szembe néz, nem hátrál meg, hihetetlen energiával és elszántsággal nyomul előre, s közben egyre inkább saját magára talál. Girlpower.

Ha azt nézzük, hogy a történet váza mennyire ismerős az nem csoda, hiszen pont azért, mert már 20 éves a Sabriel, nagyon sok olyan szerzőnek adott inspirációt, akiket azóta mi már megismertünk és megszerettünk. Például J.K Rowlingnak… Egyébként pont ez szokott lenni az olyan regényeknek, amelyek később jutnak el hozzánk, mint azok amiket ihlettek, a nehézsége olvasótábor szerzésben, hogy utódjaik fényében az ő érdemeik megkopottnak tűnnek. Kicsit tartottam ettől a Sabriel esetében is, de szerencsére ez nem következett be. Még ma is új, friss fantasy-ként lehet olvasni és kiválóan átjönnek az értékei. S bár annak idején Garth Nix ölálló regénynek írta meg, 2001-ben és 2003-ban végül két folytatással trilógiává bővült a történet, aztán 2014-ben még egy 4. rész is született hozzá. Nagyon remélem, hogy hasonló színvonalon ezek is meg fognak jelenni magyarul. Én mindenképp várom.

Eredeti cím: Sabriel
Sorozat: Régi Királyság #1
Fordította: Békési József és Juhász Viktor
Kiadó: Gabó SFF YA
Megjelenés: 2015 (1995)
Terjedelem: 339 p.
ISBN: 9789636899936
Honnan: Kiadói, recenziós példány