midnightinaustenlandAnnak idején, amikor elolvastam, egészen tetszett nekem az Austenland című regény, bár voltak vele kapcsolatban fenntartásaim, szórakoztató chick-lit volt, amolyan ultimate Austenita fantázia. (A regény amúgy azóta magyarul is megjelent, szóval lehet olvasni) A folytatása is felkerült mindenféle várólistámra, s végül sort kerítettem rá, mert kíváncsi voltam, hogy van-e még ebben az ötletben muníció. Szóval ismét ellátogattam Pembrook Parkba.

Charlotte Kinder élete az elmúlt egy évben fenekestül felfordult: elvált, a férje újra nősült és bár próbálkozott a randizással, nem nagyon jött be neki. Felfedezte magának újból Jane Austent, annyira, hogy amikor eljött az ideje, hogy nyaralni menjen, befizeti magát két hétre Austen-országba. Charlotte levedli hát 21. századi ruháját és beköltözik Pembrook Parkba, ahol élheti egy kicsit a 19. századi hősnők életét. Márpedig Charlotte nem éppen hősnek született, egész élete erről tanúskodik: legalábbis ő így érzi, de talán egy előre kitalált mesében, ahol le van osztva, hogy melyik úriember jut majd neki még az is lehet, hogy megtalálja azt amit keres: az önbecsülését. Csakhogy Pembrook Parkban nem minden úgy zajlik, mint ahogy azt előre eltervezték a létesítmény dolgozói, Charlotte pedig megérzi, hogy nincs minden rendben, de elég nehéz a színészek és forgatókönyvek között ellavírozni, hogy akkor most mégis történt gyilkosság és ha igen, akkor hol a hulla? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak  túl élénk a fantáziája?

Shannon Hale-nek sikerült egy olyan folytatást írnia, ami teljesen különbözik az előző résztől. Persze itt is ugyanaz a környezet és még néhány szereplő is megjelenik az előző könyvből (Miss Charming-nak külön örültem), de egészen más a fókusza a regénynek. Charlotte azért menekül a múltba, mert túlságosan is elege van a valóságból, s ő igazából nem megszállott Austen rajongó, csupán egyszer olvasta a regényeket őt az vonzza, hogy “régen minden jobb volt” az emberek egész másképp viselkedtek egymással, s ezt keresi Pembrook Parkban. Igazából nem is tud mit kezdeni az egész “kijelölünk egy úriembert is, aki udvarolni fog magának” aspektusával a nyaralásnak. Ezért örömmel fogadja, hogy van más játék, egy titok kibogozása is vár rá, aztán amikor feltűnik vagy éppen eltűnik egy hulla, akkor meg végképp le lesz foglalva a nyomozással.

Mondjuk a krimi rész az eléggé elnagyoltra sikerült, nem volt eléggé kidolgozva és zavaros is lett, valamint néha idegesítő volt, hogy Charlotte belső hangja micsoda tanácsokkal áll elő. Ráadásul nem volt konzisztens a nő jelleme, mert amíg egyik pillanatban okosan és bátran cselekedett, a következőben pedig egy hajszál választotta el a Túl Hülye Hogy Éljen címkétől. Ennek ellenére tetszett, hogy itt nem a szerelem és a Jane Austen imádat volt a középpontban, bár persze átlátszó, hogy a sztori inkább hajaz a Klastrom titkára mint bármi másra, valamint jó volt ez a szereplő váltás és hogy eltolódott a hangsúly. Charlotte nem egy férfit akart megtalálni, hanem önmagát. Tudni akarta, hogy mi értelme van az életének, hogy átértékelje és megértse végre, ő nem csinált semmit rosszul, csak éppen nem szabad, hogy passzív maradjon és hagyja, hogy mások kihasználják. Határozottan fanfárt érdemlő volt, amikor végre a sarkára állt és beolvasott embereknek, mert ráébredt, hogy az életének még koránt sincs vége, sőt most még izgalmasabb dolgok történhetnek vele.

Austenland-be történt második kirándulás is kellemesen szórakoztató volt, gyorsan olvasható könnyed olvasmány, s apró hibáitól eltekintve alapjában szerethető volt az egész csomag.

Kiadó: Bloomsbury
Megjelenés: 2012
Terjedelem: 206 p.
ISBN: 9781608196401
Honnan: Vásárlás, saját példány, e-book

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

3.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *