Lois Lowry az amerikai ifjúsági regények egyik koronázatlan királynője. Majd minden könyve kap díjat, de legalábbis nagy klasszikusnak számítanak, s persze Amerikában rendszeresen cenzúrázzák és tiltják is őket. Egyik leghíresebb regénye Az emlékek őre is, amit gondolom kb. eredeti megjelenése óta szerettek volna megfilmesíteni, de most végre eljutottak addig, hogy van trailer meg bemutató dátuma is, szóval elkészült a feldolgozás. Úgy döntöttem, még mielőtt megnézem az előzetest, elolvasom a könyvet is, hogy megismerkedhessek vele. A filmről egyedül csak annyit hallottam pont ezért, hogy Jeff Bridges az egyik kulcsszereplő, ami nem volt rossz azért elképzelni, hogy milyen is az Őrző.
A 12 éves Jonas egy olyan világban él, ahol minden egyforma, nincsenek gondok és mindenütt béke meg boldogság van. Amikor a gyerekek betöltik a 12. életévüket egy tanács kijelöli nekik, hogy mi lesz a dolguk, s erre kell ettől kezdve készülniük. Jonas aggódik, mert úgy érzi, semmihez nincs tehetsége, azonban őt a legkülönösebb feladatra jelölik ki. Utódja lehet az Őrzőnek, aki a közösség legbölcsebb tagja, aki a tudás birtokában van. Azonban a fiú számára hamarosan kiderül, hogy ez nem egyszerű feladat és ráébred, hogy békésnek hitt környezete talán nem is egészen az. Fel kell dolgoznia, amit megtud és döntenie, hogy mit is csinál ezzel a tudással.
Nagyon megdöbbentett a könyv, mert jó, jó tudtam, hogy ifjúsági, hogy a menő disztópiák előfutára, de úgy gondoltam, ha fiatalabbaknak szól, akkor kicsit azért enyhébb is. De nem, mert az egyszerű nyelvezet és történetvezetés ellenére ez egy nagyon durva könyv, tele érzelmekkel és a vége annyira nem megnyugtató, hogy el kellett olvasnom a folytatásoknak legalább a fülszövegét, hogy tudjam, mégis mi lett? Mert a hosszúnak érzett felvezetés után elkezdtem aggódni, hogy itt bizony nem lesz megnyugtató befejezés, a történetnek koránt sincs vége és tovább kell menni, olvasni a többit is, hogy megtudjuk valójában mi történik abban a világban, amelynek kegyetlenségeiről Jonas előtt fellebben a fátyol. A folytatásokban azonban, legalábbis ami a fülszövegeket illeti kevés szó van az itteniekről, úgyhogy nem tudom, mennyire kell nekem azokat is megismerni… Tartok attól, hogy Lois Lowry csak nyomásra írta meg azokat, a sikeres első rész után s eleinte nem volt kidolgozva, hogy is legyenek a továbbiak.
Azért ifjúsági regényként az üzenete egyszerű persze, s épp ezért nincs is túlspirázva a stílus. A lényeg, hogy mennyire fontos az egyéniség és a választási lehetőség: enélkül a világunk szürkévé és túlszabályozottá válik.
Teljesen megértem, hogy ajánlott olvasmány ez egy csomó helyen, mert jókat lehet beszélgetni róla gyerekekkel. Sőt olvastam egy tanár beszámolóját, aki évek óta tanítja ezt a regényt, hogy mennyire mást látnak meg benne a srácok, amikor megvitatják.
Azért érdekesnek tartom, hogy milyen sok disztópia szerepel amerikai ifjúsági könyvek között. Főleg olyan, mint Az emlékek őre is, ahol az egyének el vannak nyomva, szabályozott az élet és senkinek sincs fogalma se arról, hogy mégis mi folyik a színfalak mögött. Persze ott van a főszereplőnk, aki akaratlanul is szembeszáll ezzel, pedig nem hősként indult neki az életnek. Ismerős motívumok, mi?
Kicsit azért így már lenyugodva, pár héttel az olvasás után ambivalensek az érzelmeim a regénnyel kapcsolatban, de akkor feltétlenül magába szippantott és izgatottan lapoztam és elképedve csuktam be. Azóta megnéztem a film trailerét is, s hát… nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz, de azért Jeff Bridges mindenképp jól eltalált szereplő 🙂
Eredeti cím: The Giver
Sorozat: The Giver/ Az emlékek őre #1
Megjelenés: 2009 (1993)
Kiadó: Animus
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Terjedelem: 237 p.
ISBN: 9789639884274
Honnan: Vásárlás, saját példány
Nekem ez a könyv az egyik legnagyobb csalódás volt za elmúlt években. Annyira tobzódik az életszerűtlenségekben, hogy ettől már egy 10-12 éves is aligha tudja komolyan venni. Keuzdem azt hinni egyébként, azért születik ez a rengeteg ostoba amerikai disztópia, hogy fel ne túnjön már az ifjúságnak, hogy amiben él, az az igazi disztópia =)
Igazából Lowry volt az első aki gyerekeknek írt ilyesmit. Nemrég, a film kapcsán nyilatkozta is, hogy szerinte ez a disztópia vonulat már lejárt lemez. Szerintem amúgy a célcsoport elég jól el tud erről a könyvről beszélgetni.
Mindenképp ajánlom a folytatásokat, egyértelműen nem nyomásra íródtak. Mindegyiknek nagyon más a hangulata, máshol játszódik, és ennek a városnak a lakóiról csak a negyedik részben hallunk újra, de mégis a teljes, kész összképet a négy regény adja meg. Ráadásul egyre kevésbé érződik ifjúsági irodalomnak, részről részre lesz filozofikusabb, szóval nem érdemes kihagyni a továbbiakat sem. 🙂
Én egyáltalán nem találom ifjúsági irodalmnak, Madách falanszter színe vagy Orwell sokkal érthetőbb a fiatalságnak, mint az Emlékek őre. Mennyi-mennyi bölcs fenőtt-magyarázatra van szüksége egy 13 éves kölöknek, hogy a gondolatok -melyek ,belátom, elborzasztanak-, helyükre kerüljenek. S kerülnek-é?
diákként, és az osztálytársaim nevében is mondhatom hogy ez a mű rendkívűl egyszerű és felfogható. Ennél jobb kötelező olvasmányt el sem tudtam volna képzelni.
Szia!
Annyi lenne a kérdésem hogy Az emlékek őre c. műben hogy nevezik azokat amikor színeket lát valaki?
Szia, sajnos erre már nem emlékszem 🙂
Túlralátásnak hívják