Annak idején én nem elsőre szerettem bele a Szívek szállodájába, mert ilyen címmel azt hittem, valami brazil szappanoperát nyomnak a tévében, de aztán A. barátnőm, miután rengeteget áradozott róla, rám tukmálta a DVDit én meg nem mondtam nemet. Éppen terhességem utolsó hónapjában voltam, aztán miután megszületett a fiam még akkor is néztük a sorozatot, majd magyarról áttértünk az angolra, s mikor az alól is elfogyott a felirat, még fordítottam is, hogy meglegyen a betevőnk. Ugyan az utolsó évadok hullámzottak, s láttam Lauren Graham-et másban is, nekem azért ő Lorelai Gilmore maradt. Tavaly meglepődve olvastam, hogy írt egy regényt, amelynek borítója erősen emlékeztetett korai Jennifer Weiner kötetekre, s azt gondoltam, talán ragadt is rá valami szellemesség a Szívek szállodája írói gárdájából, szóval persze, hogy érdekelt a könyv.
Franny Banks a főiskola elvégzése után 3 évet adott magának, hogy valóra váltsa álmát és színésznő legyen New Yorkban. Az újév napján induló regényben már csak hat hónapja van addig, hogy teljesüljön a vágya és még egy ügynöke sincs. Jár színésziskolába, meghallgatásokra, már szerepelt tévéreklámban, de még mindig abból él meg igazán, hogy pincérnősködik. De ő igazán komoly színésznő szeretne lenni és színpadra kerülni, viszont ebben a gyilkos szakmában nagyon nehéz érvényesülni, még ha tehetséges is vagy. Franny pedig határozottan bizonytalan és fogalma sincs, hogy miben jó, mi a neki való és hogy is valósítsa meg magát. Mindenesetre azt tudja, hogy apja bármennyire is szeretné, nem akar visszatérni szülővárosába és tanítani. De az óra ketyeg, mindjárt letelik a fél év és Franny-nek néha az is nehezére esik, hogy időben felkeljen, meg lemondjon a sajtos puffancsokról.
Nagyon tetszett, hogy a történetet a 90-es évekbe helyezte, amikor még üzenetrögzítő volt és utcai telefon, a számítógépet csak pár dologra használta az utca embere és ha kutatott volna valami után a könyvtárban, biztos mikrofilmolvasón lapozgatta volna a régi újságokat. Elfogott a nosztalgia engem is a boldog békeidők után:) Frannyt is kedveltem, bár néha kicsit túlságosan naívnak tűnt ahhoz képest, hogy milyen pályát választott, s ez az emberismeretében nyilvánult meg leginkább. Lauren Graham ahogy vártam egész szellemesen írt, bár nem mindig sikerült igazán átadnia a humorforrásokat az írásában, ez leginkább olyankor volt zavaró, amikor Franny valami vicceset tett és erre mások reagáltak, mert valahogy nem igazán sütött át a a betűkön, hogy miért is annyira zseniális a helyzet. De talán pont ebből fakadtak Franny önértékelési zavarai is, mert képtelen volt összeegyeztetni a saját magáról alkotott képet a viselkedésével és azzal, ahogy mások látják és amilyen válaszokat kap tetteire.
Nem nehéz belelátni a fiatal Lauren Graham-et Franny-be, de gondolom nem is cél, hogy titkolja, saját élményekből szedett egy csomó mindent. S mivel anno még én is színésznő akartam lenni, természetesen külön öröm volt olvasni a szakmai titkokról, a nehézségekről és egyáltalán az összes kulisszák mögé való pillantást élveztem. Nagyon viccesek még Franny irodalomtanár apukájának, aki a tévét csak hírből ismeri a telefonüzenetei, amelyekben mindenféle forrásokra hivatkozva ajánlgat kis tévésorozatokat, mint a Jóbarátok vagy a Vészhelyzet. Bár nem vagyok egy folytatásokért könyörgő valaki, mivel a regény pont ott ér véget, hogy Franny élete új szakaszba lép, érdekelne hogyan alakul tovább a sorsa.
Az ajánlások Meg Cabottól meg Candance Bushnelltől a kötet hátulján azért félrevezetőek. Az előbbihez egyáltalán nem hasonlít Graham humora és stílusa, ráadásul nincsenek a regényben “ellenállhatatlan romantikus fordulatok” és “izgalmas cselekmény”. Az utóbbi ugyan tökéletesen megragadja, miről is szól a regény, de ha valaki Szex és New Yorkot vár Franny Bankstől, az csalódni fog.
Év végére tökéletesen bájos kis női regény volt az Egy nap talán. Jobb címke híján rátenném én azért a chick-lit-et, mert végülis a 90-es években játszódik, humoros, fiatal modern nő útkereséséről szól és valamennyire van benne romantika is, de nem ez a fő vonal, úgyhogy nagyjából illik rá. Szórakoztatott, mosolyogtatott és jólesett nosztalgiázni Franny-vel.
Eredeti cím: Someday, Someday Maybe
fordította: Gázsity Mila
Megjelenés: 2013 (2013)
Kiadó: Gabo
Terjedelem: 464
ISBN: 9789636897246
Honnan: Kiadói, recenziós példány
