Annak idején a Freeblog könyves aloldalán Natasha nem csak könyvesbloggereket kérdezett ám. Itt van az egyik első interjú Nagy Bencével, a Moly.hu alapítójával. Úgy gondoltam, ha már mentek, ez se maradjon az enyészeté. Esetleg érdemes megnézni és végiggondolni, mi is történt azóta.
Az interjú eredetileg 2010 február 4-én jelent meg:
Ismerd meg a moly.hu alapítóját
Ha bármelyik könyvesbloggertől megkérdezném, hogy melyik az az oldal, amelyiken a tagok értékelhetik az elolvasott könyveket, ahol egymással kommunikálhatnak, ahol jó hangulat uralkodik és szinte minden nap újabbnál újabb dolgokat lehet felfedezni, szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki a Moly.hu-t mondaná. Az oldal kitalálójával és a könyvmolyok híres támogatójával, Nagy Bencével készült interjút olvashatjátok.
– Kezdjük egy könnyű kérdéssel: kicsoda Nagy Bence?
Egy srác kávés pohárral az arca előtt, legalábbis ez egy könnyű válasz a kérdésedre.
– Az avatarodra célzol? Gondolom, szereted a kávét… De lehetne ennél kicsivel többet tudni rólad?
Tényleg szeretem a kávét, de az öndefiniálás nem igazán megy. Valószínűleg túl sok Popper Pétert ésAnthony de Mellót olvastam, amelyekben a mester általában a világegyetemmel állítja szembe a tanítványt. Meg talán Karinthy mondta, hogy az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik. Szóval az előbbi megállapítást annyival pontosítanám, hogy egy srác kávés pohárral, aki magára szedett a csaknem harminchárom éve alatt annyit, hogy létrehozzon egy Moly nevű könyves közösségi oldalt. Jobban belegondolva, ez elég komoly tett, és sokrétű tudást meg sokfajta erényt kíván meg, de gondolom, hogy leginkább a projektre vagy kíváncsi.
– Jól sejted, hogy egy könyves oldalra készülő interjúban ez lenne a téma. Tehát könyves közösségi oldal?
Néhányan könyves iWiW-nek is hívják, talán így mindenki el tudja képzelni, hogy miről is lehet szó. A Moly azonban erősen tematizált, így nem a korábbi ismerősökkel történő kapcsolattartás a fő funkciója, hanem hogy a saját olvasmányélményeink alapján tartozhatunk egy közösséghez. Persze nem is biztos, hogy ez így mindenkinek pontosan leírja a viszonyát az oldalhoz, mert valójában csak arra is nagyon jól lehet használni, hogy az olvasmányainkat és a saját könyveinket nyilvántartsuk. Mindez persze egy kommunikációs felületbe ágyazva történik, amely folyamatosan arra csábít, hogy kapcsolatba lépj másokkal, véleményezd az értékeléseiket, és hozzászólj a feldobott témákhoz.
– Ezért is nem például olvasok.hu lett?
Jó névnek tűnt a Moly, illetve hozzá viszonyítva minden más rosszabbnak, de jól látod, hogy már régóta nemcsak az olvasásról szól az oldal, hanem egy adott szenvedéllyel élők összetartozásának a színtere. A Moly egyszerűen levezethető a könyvmolyból, és később kiderült, hogy számos molyos kifejezés képezhető egy ilyen rövidke alapszóból. Lassanként egy molyos miniszótárat is össze lehetne állítani, mert a molyolni igének már több jelentése is van használatban. Van aki az oldal látogatását érti alatta, de másnak a friss események megtekintése még nem molyolás, csak azt hívja annak, ha fülszöveget, borítót vagy idézetet tölt fel.
– Tehát a tagok töltik fel tartalommal?
A Moly nem kész adatbázisra épült, hanem minden egyes adatot a tagok töltöttek fel. Nemrég értük el a negyvenezer könyvet, így már igazán komoly adatbázisról beszélhetünk, vagyis ha már a könyves iWiW-et mondtam, akkor a könyves Wikipédia elnevezés is legalább annyira jellemző rá. Persze nem beszélhetünk teljes adatbázishoz, a Molyon ugyanis nincsenek kiadási adatok. Az oldal alapkoncepciója szerint a könyvek úgy szerepelnek a rendszerben, ahogyan egy beszélgetés során hivatkoznánk rá. Ezért nem a vezetéknevek szerint vannak rendezve a szerzők, hanem ahogyan a borítón szerepelnek. És ezért nem lehet látni egy könyvnél, hogy mikor adták ki, persze ebbe közrejátszott az is, hogy elképesztően nagy munkát jelentett volna a tagok által felvitt információk ellenőrzése és javítása. A Moly önkéntes szerkesztőinek így is rengeteg feladata van, hogy csak a szerzőket és a címeket kell nézniük.
– Ezt mennyire tartod gyengeségnek vagy erősségnek? Vagy úgy általában melyek a rendszer erős és gyenge pontjai?
Nagyon sokáig az a szlogen volt olvasható a lapok tetején, hogy a Moly valójában könyves játszótér. Noha ez lekerült, részben a dizájnt érintő döntések miatt, részben meg amiatt, mert egészen egyszerűen rendkívül értékessé vált a felépült adatbázis, valójában a játszótér jelleg a mai napig megmaradt. És ez igaz éppúgy a fejlesztésre, mint az oldalon zajló történésekre.A Moly a mai napig egyemberes projekt, gyakorlatilag minden feladat az én kézben fut össze, és csak a szerkesztést tudom delegálni az arra érdemes tagoknak. És ahhoz, hogy ezt elhordozhassam az összes ezzel járó terhet, kénytelen vagyok mindent úgy csinálni, hogy szórakoztató is legyen.
– Ha jól tudom, máshol is dolgozol. Hogyan tudod összeegyeztetni a Molyt és a munkaidődet?
Jól tudod, a Luther Kiadóban dolgozom rendes főállásban, szerencsére az ottani munka mennyisége általában állandó, és bár nem mindig tervezhető pontosan a munkaidő, a nagy hajtás többnyire csak felpörget. De a Moly klasszikus szabadidős projekt, illetve mivel a kiadóban is van pár fejlesztői feladatom, és az egyház hetilapjának, az Evangélikus Életnek vezetem az informatikai rovatát, ezért gyakorlatilag a megszerzett tudásom az, amelyen osztozik a kettő. Éjjel meg jó zenék mennek az mr2-n, amelyek szintén jól jönnek a pörgéshez. Általában inkább az okoz gondot, hogy egy érdekes probléma vagy kihívás mellett nem is olyan könnyű elaludni. De ahogy a latin mondás tartja: “Deus mare, Batavus litora fecit.” És bár lehet, hogy nem passzol tökéletesen, de egy jó interjú elengedhetetlen kelléke egy latin elszólás…
– Meg tudnád saccolni, körülbelül hány órát töltöttél már el az oldalon?
Nem igazán. Valószínűleg nem is tenne jót, mert ha órákkal számolnék, akkor nagyon gyászos fejlesztési óradíj jönne ki. Vagyis eltekintve attól, hogy elméletben ez remek befektetésnek tűnik most, elég sok erőforrást emészt fel, és ezért nem biztos, hogy racionálisan érdemes a kérdéshez viszonyulni. De persze molyolni általában jó dolog, az oldal meg vicces csatatere a különböző elképzeléseknek, a fejlesztés pedig remek agytorna, és olyan élvezetes, mint egy kisgyereknek a legózás.
– Az oldal szinte az indulásától kezdve folyamatosan fejlesztés alatt áll. Maximalista vagy?
Nem vagyok maximalista, mert nem engedhetem meg magamnak, ez ugyanis valószínűleg azzal járna, hogy nem is hibázhatnék, márpedig a fejlesztési modell a manapság divatos fail fast, vagyis próbáld ki, és ha nem jó, akkor vesd el. Pár éve együtt dolgoztam egy könyvön Naszádi Krisztával, a Harmat Kiadófőszerkesztőjével, és akkor valami hasonlót kérdeztem tőle, mire ő azt válaszolta, hogy csak addig csinál valamit, amíg az elég jó nem lesz. És ez az “elég jó” persze az emberek 99%-ának már tökéletesnek tűnik, de az, hogy az ember ezt így ki tudja mondja, egyben annyit is jelent, hogy meg tud állni, el tud engedni valamit, amikor az már készen van. És ha jobban belegondolsz, akkor ez az egyik legnehezebb dolog egy projektnél.
– És akkor már tudod, hogy mikor lesz vége?
Majd az utolsó moly kapcsolja le a villanyt? A net egy őrült sebességgel száguldó gyorsvonat, annyit minden fejlesztő láthat, hogy leszállni nem lehet róla, kiszállni meg nem érdemes. Szóval az “elég jó” egy túl gyorsan változó környezetben nagyon sebesen változik át újra és újra “még nem elég jóvá”.
– Bevételről beszélhetsz már? Gazdaságosan működtethető a Molyt?
A Moly nemrég múlt egy éves, és az első évben nem sok gondot fordítottam a gazdaságossági kérdésekre, de ez persze egy startup esetén elfogadható is, ha a gyors növekedés kap prioritást. Most már nagyjából körvonalazódik, hogy miként lenne működtethető rentábilisen, a Jaffa és az Alinea Kiadórévén volt pár izgalmas akció, amely után jutalékot kapunk, több ilyet is el tudnék képzelni. A Moly könyvesboltjában történt vásárlások jelenthetik a másik pillért, és úgy fest, hogy a Gmedia sales housepedig a hirdetési piacra fogja megfelelően bevezetni az oldalt. Jelenleg úgy a várakozások egytizedét hozhatja bevételben, de ez a szám folyamatosan javul.
– Mennyien is látogatják jelenleg a Molyt?
Az elmúlt egy hónapban több mint 65.000 egyedi látogató fordult meg az oldalon, az egy látogatásra eső oldalletöltések száma pedig 20 körül mozog, vagyis az átlagmoly sokat kalandozik az oldalon belül. Az elmúlt egy hét csaknem minden fejlesztése arra irányult, hogy az oldal gyorsabb legyen, és még több felületi átalakításra is lehet számítani, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a rendszer minél jobban kézre álljon, és a lehető legpraktikusabb használatot tegye lehetővé. Szerencsére a Moly közössége jó a visszajelzéseket tekintve is, így elég pontosan lehet tudni, hogy mi nem működik megfelelően, vagy mire lenne igény éppen.
– Kaptál már negatív kritikákat is?
A negatív kritika az a teher, amely alatt a pálmák gyorsan nőnek. De különben a Moly jól összerakott rendszer, ezért elég sok új ismerőst is hozott fejlesztői körökből, így aztán a legtöbb magyar szakembert már ismerem azok közül, akiknek korábban is adtam a véleményére. Az ő hozzászólásuk egyértelműen érték, például a Moly első szülinapjára Dobó Mátyástól, a Doransky néven ismert, webes alkalmazásokra specializálódott tanácsadótól egy emailt kaptam, amelyben pár hasznos tippet írt le, és tényleg csak szülinapi ajándékként. A kritikák bosszantó része a “szerintem emberektől” jön, ők az előző körrel ellentétben minden egyes esetben szerintemmel kezdik a mondatokat, ez sajnos elsősorban annyit jelent, hogy semmilyen személyes tapasztalattal nem tudják alátámasztani a véleményüket vagy az ötletüket. Mert ha már van tapasztalatod, akkor azt mondod, hogy nekem ott és ott ez és ez vált be, és akkor el is gondolkoznék azon, hogy a Molyon működőképes lenne-e, és hogy egyáltalán megoldható lenne-e. És ha már van működő példa, akkor azt is lehetne tudni, hogy mindez mekkora ráfordítással jár időben és energiában. Persze nem is jelenti, hogy nem kapok így jó ötleteket, csak ezek nincsenek általában végiggondolva. Általában első pillantásra meg tudom mondani, hogy az jó lenne-e vagy sem, de amikor kiderül, hogy esetleg az adatbázisban többezer helyen kellene hozzá kézzel javítani valamit, akkor el kell vetni. Nem adhatom utasításba a Moly önkéntes szerkesztőinek, hogy akkor idén mindenki most veszi ki a szabadságát, és azt teljes egészében a Molynak szenteli. Ezt csak saját magammal teszem meg, nekem meg a Moly a legtöbb ilyen ötlet nélkül is elég jó.
– Akkor most kicsit félretesszük a fejlesztőt. Melyik az oldalhoz kapcsolódó legpozitívabb emléked?
Sok ilyen van, és szerencsére mindig van újabb és újabb, lehetetlen felsorolni, és szinte minden napra jut valami. Például nemrég regisztrált @amadea, akit gyakorlatilag az utolsó nagy független könyves bloggernek tartottam, akit én olvasok, de még nem molyol, és egyrészt a többiek ezt úgy élték meg, mint a tékozló fiú hazatértét, ő pedig úgy viszonyult hozzám rögtön, mintha régóta ismernénk egymást. Tegnap pedig @volna kérdezte egy karcban, hogy mit is csináltak az ikrével a Moly előtt, mert már nem is emlékszik. És ha az elmúlt egy év ilyen emlékeit összeszedném, akkor elég hosszú lista jöhetne ki. A legviccesebb talán persze az, hogy vannak néhányan a Molyon, akiknek különösen adok a véleményére, és felütötte a fejét egy általános elképzelés azzal kapcsolatban, hogy az egyes ötleteket kinek a segítségével kell eljuttatni hozzám. Csak néha a favorit tanácsadóval annyira eltérő a véleményünk, hogy az ötletének éppen az ellenkezőjét gondolom jónak, de persze nevet, neveket szándékosan nem mondok.
– Tudsz mondani egy-két szaftos pletykát is netán?
Ezekről általában lemaradok, például az első molyszerelemről is talán csak hetekkel később értesültem. Mivel közösségi oldalról van szó, ezért természetes, hogy a való világ minden fajta eseménye megjelenhet rajta, de eddig nagy port még senki nem kavart, legalábbis akkorát még nem, hogy az én szemembe is kerüljön.
– Ha az emberiség további sorsa attól függne, hogy bezárod a Molyt, megtennéd?
Igen, egy óriási bronzszoborért cserébe, amelyet néha megnéznék, miután átfutottam a kimutatásokat a svájci bankszámláimról. De igazából ha egy jó célért egy jó dolgot kell feláldozni, akkor az éppúgy veszteség, és ebben az esetben ez legfőképpen az én veszteségem lenne. Tehát ha lehetne kérni, akkor az emberiség próbálja meg megmenteni saját magát máshogyan…
– Feltetted már magadnak a szlogen kérdését: Könyvmoly vagy, vagy vadmeggymag vagy?
Vadmeggymag. Egyértelmű. Túl kevés az időm olvasni, és mivel általában rengeteg feladat és tennivaló foglalkoztat, ezért nem is mindig köt le az olvasás, illetve hamar szakmai könyvekre váltok a szépirodalomról. Valószínűleg egy átlagmoly jóval többet olvas, mint én, ezért nem is hívhatnám magam könyvmolynak. Ha megfigyeled, akkor az oldalon a nevem mellett nem találod meg a szerkesztői jogokat jelző zöld négyzetben lévő S-betűt, egyszerűen nem szerkesztek annyit, hogy szerkesztőnek hívjam magam. Tudom, hogy csak formaság, de adok az ilyenekre, az időm így is elmegy más molyos dolgokra, de szerkesztőnek lenni kiváltságos dolog, és én nem érdemlem ki.
– Ha lenne egy szabad heted, mit csinálnál legszívesebben?
Jó kérdés, ez évszakfüggő és pénzfüggő. És egy hét már olyan időtartam, amelyet érdemes megtervezni és beosztani, és a Molyon is rengeteg fejleszteni való van még. Most az ideális egy hét délelőttjei biztosan uszodával és síeléssel telnének Ausztriában, fél év múlva pedig talán valahol Toszkánában valamivel, mert ott minden jó; délután, este vagy éjjel pedig megdolgoztatnám az agyamat is rendesen. Szóval ha a kérdésed arra irányult, hogy lazítanék-e teljes gőzzel, akkor valószínűleg nem. És nem azért, mert ne tudnék felállni a notebook mellől, egyszerűen az agyam fogaskerekei most a folytonos pörgésre vannak ráállva, ezért a tengerparton is az ötleteimmel lennék elfoglalva, miközben csukott szemmel heverésznék a homokban. És nem is tévednék sokat, ha ezt kellemes fausti érzésnek mondanám, szóval Goethe szerint elégedettnek is kell lennem.
– Talán már vannak is más terveid a jövőre nézve?
Semmi olyan, amelyre azt mondanám, hogy elég érett ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. És ez jelenthet adott esetben a majdnem teljesen kész rendszert és egy kósza ötletet is egyaránt, de annyi biztos, hogy a Moly közössége fog róla tudni, ha valami újba belevágok. Idén márciusban ismét leszBarCamp konferencia, amelynek a versenyén jó eséllyel indulhat a Moly is, addig valószínűleg nem is lesz elég időm, hogy az új ötleteket lángra lobbantsam. Utána meg még képlékeny a jövő, talán csak Alice Cullen látja…
Eredeti megjelenés: http://www.freeblog.hu/konyv/archives/2010/02/04/Ismerd_meg_a_Molyhu_alapitojat/
