kotelezokMár lassan olyan régóta írok blogot, hogy rengeteg témában tudok arra hivatkozni, erről már itt és itt szó volt az Olvasónaplóban. Mint ahogy a kötelező olvasmányokról is értekeztem egyszer, ha röviden is, mert ugye én is korai könyvmolyként nem igazán tiltakoztam a rendszer ellen, hanem mindent elolvastam, volt amit többször is. Viszont az átlagember nem így van ezzel, nem is beszélve a gyerekekről manapság, akiket inkább elrettent az olvasástól a félelmetes kötelező szó, hát még ha olvasónaplót is kell írni róla.
Mindenesetre két hónapja néhány könyvesblogger ötletelt azon, hogyan kéne megreformálni a kötelező olvasmányok rendszerét. Akkoriban nem tudtam csatlakozni az írókhoz, viszont amikor Niki meghirdette, hogy aki akar, ajánljon olvasmányokat, amelyek talán jobban meghoznák a diákok kedvét az olvasáshoz. Persze tudom, hogy eleve, aminek benne van a nevében, hogy kötelező, az máris viszolygást vált ki az emberekből, de azért van pár jó ötlet szerintem azok közt, amiket eddig a bloggerek bedobtak a közösbe és még pár hétig folytatódik ez a kampány.
Pár hete a 12 éves unokahúgom is azzal keresett meg, hogy nincs-e olvasónaplóm az Egri csillagokról, esetleg a Pál utcai fiúkról, de ha mind a kettőről lenne, az volna az igazi. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi lenne az ideális kötelező olvasmány a számára, s persze kapásból a Szent Johanna Gimit mondta (amit én ugyan nem olvastam, de talán a 8-ból 5 kötetet tőlem kapott meg mindenféle jeles napokra).
Amúgy nyár elején az egyik közeli iskolánál ki volt téve, hogy a tanárnő melyik osztályoknál miről kér az őszre olvasónaplót. Minden évfolyamnál 1 kötelező volt kiemelve és volt még egy 10 címből álló ajánlott lista, ahonnan szintén lehetett egyet választani a kiemelt mellé. Az első számú mindenütt a klasszikus volt (Pál utcai fiúk, Egri csillagok stb.), viszont az ajánlottak között szerepelt a Végtelen történet, Harry Potter, A kétbalkezes varázsló, Idődetektívek is (sajnos mire pár nap múlva visszamentem, hogy leírjak néhány címet, már bevették a papírt, s csak ezek ragadtak meg az eszemben). Én nem azt mondom, hogy feltétlenül ki kell hajítani a klasszikusokat, s persze sokan arra hivatkoznak, hogy de hát van, aki soha többet nem fog olvasni, csak amivel az iskolában találkozik, s később nem fog könyv kerülni a kezébe. Viszont ha mindenkinek lenyomjuk a torkán Nyilas Misit, akkor kábé ne is csodálkozzunk, hogy nem is lesz kedve többet könyvet venni a kezébe. Persze én se azt mondom, hogy akkor cseréljük le az egészet a Szent Johanna Gimire, de például a Harry Pottert már be lehetne venni, sőt én ismerek olyan tanárt, aki ezt meg is tette és még azt is elérte, hogy a végén az osztályból jó páran elolvassák Tamási Áron Ábelét, mert azzal hozta itt-ott párhuzamba a történéseket. Az én ideális elképzelésem a kötelezőkről az lenne, hogy mondjuk tényleg volna egy ajánlott lista, s ezen szerepelnének a klasszikusok mellett modernek, könnyebb olvasmányok is, amelyekben azért van kakaó, s mondjuk mindenki választhatna róla és 2 könyvet kéne elolvasnia. Ha nincs, amit mindenki bevállalna, akkor csoportokban kéne feldolgozniuk és olvasónapló helyett előadni a többieknek, hogy mégis milyen volt a könyv, amit olvastak, miért ajánlanák az osztálytársaknak, vagy éppen miért nem. De én nem vagyok gyakorló tanár, nem tudom ezt hogy lehetne összehozni, de tény, hogy egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek, a kötelezők csak elveszik a kedvüket a könyvektől és iskola után még kevésbé fognak kezükbe bármit is.
Bálint Ágnes. Szeleburdi családNa de visszatérve arra, hogy Niki felhívására én mit is választottam. Elsőre Fehér Klára: Bezzeg az én időmben című regényét mondtam, de rájöttem, hogy arról már írtam itt a blogban, s valami újat akartam. Ennek ellenére persze a regény simán lehet kötelező vagy ajánlott olvasmány iskolában, mert egy 14 éves lányról szól a második világháborúban, s milyen jól össze lehet hasonlítani az ő életét és gondjait a mai gyermekek problémáival, például. Ugyanezen a vonalon mozogva választottam aztán az igazi könyvet, amit el is olvastam ez alkalomból. Bálint Ágnes: Szeleburdi család című regényét, ami azt hiszem pár iskolában már bekerült a tananyagba, s méghozzá megérdemelten. Rájöttem, hogy én ezt annak idején nem olvastam, csak a filmet láttam, nem is egyszer (igen, a fikusz sétáltatás volt az, ami nagyon emlékezetes maradt).
A Szeleburdi család tipikusan az a könyv, amit hatalmas vigyorral a képén olvas az ember még ma is. Egyrészt nosztalgiából, másrészt mert annyira univerzálisan viselkednek benne a gyerekek, minden gondolatuk még ma is érvényes lehet. Aztán meg még előnye neki, hogy a regény nagyon rövid. Felnőtt ember pár óra alatt el tudja olvasni, szóval nem megerőltető gyereknek sem. Másrészt meg napló formában íródott, méghozzá egy általános iskolás fiú tollából, akinek látásmódja és hangja igazán közel állhat a gyerekekhez, s ráadásul még vicces rajzok is vannak benne és lehet nevetgélni a regényen. Szóval nem halálosan komoly és pátosszal teli. Ugyanakkor meg akiknek a szülei az 1970-es 80-as években voltak gyerekek, azok a legtöbb itt szereplő dologra emlékezhetnek és ki lehet adni házi feladatnak, hogy beszélgessenek anyuval meg apuval, hogy náluk is történtek-e a hasonló esetek (na jó azért a feljelentgetősdi talán már nem, meg a társbérletek), de azért sok minden tűnhet ismerősnek. Mint ahogy én itt-ott bólogattam, hogy hát ha nem is teljesen így, de hasonló dolgok történtek velünk, mi is voltunk szeleburdik (mondjuk mi Mézgáéknak hívtuk magunkat a szerencsétlenkedéseink miatt). Bálint Ágnes hangneme nagyon hasonlít Janikovszky Éváéhoz, itt is a legjobb az örök gyerek szemszög, ahonnan jól látni a felnőttek hibáit és nagyon szívesen venném, ha még mindig tudnék ennyire őszinte, rácsodálkozó és lelkes lenni, mint amilyenek ők. Ráadásul kicsit olyan, mintha magyar Durell lenne, amennyi állatka és növény megfordul abban a kis pesti bérházban, vagy éppen a nagymamáéknál a holtág mellett.
Mit is mondhatnék még? A Szeleburdi család klasszikusnak számít ma már, van aki még emlékszik egy csomó dologra, ami hasonló volt a gyerekkorában (mint én :), s van, akit meg az állatos kalandok, a testvérek közötti kapcsolat, a legjobb barát, az undok szomszéd és egyáltalán a hétköznapi csodák azok, amik elvarázsolhatnak, megmosolyogtathatnak és elgondolkodtathatnak. Ja és a fent említett unokahúgoméknál ez annak idején ajánlott olvasmány volt, kérte, hogy szerezzem meg neki, ami meg is történt, majd elolvasta és nagyon szerette a könyvet. Én is tőle kértem kölcsön.

Kiadó: Móra
Megjelenés: 2010 (1968)
Terjedelem: 152 p.
ISBN: 9789631187120
Honnan: Kölcsön kaptam

5 Stars
Oszd meg!

10 thoughts on “Kötelező szeleburdiság”

  1. Csak mérlegelésképpen: jelenleg a belépő 1. és 5. osztályoknál egyetlen létező szabályozás létezik, a legújabb Nemzeti Alaptanterv. Egyetlen tanító, tanár sem térhet azonban el ettől. Itt ezek a “kötelezők” szerepelnek:

    1.-4. osztály
    Klasszikus magyar szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései, egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények: szerzők: Arany László, Benedek Elek, Fekete István, Illyés Gyula, József Attila, Kormos István, Lázár Ervin, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tamkó Sirató Károly, Wass Albert, Weöres Sándor. Klasszikus európai szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények. Kortárs magyar szerzők gyermekversei, meséi, elbeszélései; egyszerű szerkezetű meseregények, gyermekregények.
    5-8. osztály
    (A lírát kihagytam.)
    Epika: Arany János: Toldi; Fazekas Mihály: Lúdas Matyi; Gárdonyi Géza: Egri csillagok; Jókai Mór: A kőszívű ember fiai vagy egy másik regénye; Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (részletek); Kosztolányi Dezső egy novellája; Mikszáth Kálmán egy novellája; Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk; Móricz Zsigmond egy műve, Petőfi Sándor: János vitéz; továbbá egy-két XX. századi ifjúsági regény és egy-két regényrészlet (pl.: Fekete István, Szabó Magda, Tamási Áron műveiből); kortárs szépprózai alkotások és részletek a magyar és a világirodalomból.

    Ennek alapján egy felső tagozatos magyartanár nem taníthat úgy, hogy el ne olvastassa az osztályával az egyes években a Toldit, a Lúdas Matyit, egy teljes Jókai-regényt, A Pál utcai fiúkat és a János vitézt, a Légy jó mindhalálig viszont már opcionális, csak az szerepel, hogy muszáj egy Móricz-könyvet elolvastatni és feldolgozni. Kérdés persze, hogy ha nem a LJM-ot, akkor melyiket.
    Viszont látható, hogy az alsó tagozatban csak szerzők szerepelnek, de az, hogy pontosan melyik regényt kellene olvastatni, az választható: lehet kortárs is, nem kortárs is, lehet magyar is, külföldi is, a vers, novella, regény írója együtt van megadva a szerzőlistán, lehet részleteket venni…
    És soha, sehol, eddig sem szerepelt olyasmi, hogy olvasónaplót kell, muszáj, kötelező íratni. A feldolgozás módját a tanár, tanító választhatja meg. Akár honlapkészítést, szoboralkotást vagy plakátversenyt is hirdethetett a kötelezővel kapcsolatban… Persze nagy üzlet a tankönyvkiadóknak, hogy mindenhez olvasónaplókat gyártanak.

    Szóval, ennyit a NAT-ról, csak gondoltam, idemásolom: minden, amit leírtál, gyakorlatilag azonnal megvalósítható.
    Csak: tekintve, hogy az új NAT-hoz állítólag gyakorlatilag egy, maximum két tankönyv lett, kicsit nehéz lehet függetlenkedni. Ugyanis nem csak az a szülő van, aki dühös, mert Móriczot kell olvasni, amit utál a gyereke. Van olyan is, aki dühös, mert az órán nem “a tankönyvet tanulják” – amiben mondjuk Móricz LJM-ja van benne és nem más… Nos, erre kell gombot varrni.

    Zárásképpen: nem vagyok általános iskolai tanár, de a Molyon és máshol is épp eleget lehet erről olvasni. A NAT-ot innen vettem:
    http://www.ofi.hu/nat

    1. Ez szokás szerint alapos, köszönöm, de még mindig nem meggyőző, s attól, hogy nem kötelező nagyon kevesen térnek el az évtizedes sémáktól. Mert még a főiskolán/egyetemen is ezt tanították az embernek. Nekem akkor volt gyakorló tanításom amikor minden második iskolában új módszerek voltak és bár ahol én is voltam és tartottam magyar órákat valami egészen extra tankönyv volt, amiben egész másképp dolgoztak fel irodalmi alkotásokat, a kötelező lista és az olvasónapló követelménye nem változott.
      Ez amolyan szentírás ezek szerint, s ettől nem kicsit vagyok elképedve, hogy mikor évek óta jönnek ki a felmérések az olvasás hanyatlásáról, még mindig semmi központi rugalmasság nincs.
      Persze értem én, hogy ez nehéz a tanárnak, de a szülőnek aki a saját gyereke érdekeit nézi még nehezebb és bocs, de én, bár még évek választanak el a kötelező témától már most az utóbbi térfélen vagyok és sutba dobtam rég a szakmámat.

  2. Aww, berakta… Bocs, nem akartam gonosz lenni, csak az egyik mániám az, hogy mért kell a gyerekeknek olyan olvasnivalókat adni, amik kilókban mérhetők… meg egy icipicit hosszasan fogalmazol. Lehet írni fantáziadús írásokat röviden is.

    1. Ez az a téma, amiről röviden nem lehet írni és sokan sokfélét mondtak már, s elég indulatosan. Szerintem én még visszafogott voltam:) Meg amúgy se tudok frappáns lenni se röviden, se hosszan:)

  3. valahol Bp-en az alábbi levél érkezett egy leendő hatodikoshoz:
    Drágáim,
    A következő tanév olvasmányai a következőképpen alakulnának terveim szerint:

    szeptember: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Olvasmánynapló!!!)
    Csukás István: Nyár a szigeten
    Louis Sachar: Bradley, az osztály réme
    Nógrádi Gábor: Pete Pite
    Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
    Ch.Bronte: A lowoodi árva (Jane Eyre) vagy Karl May: Winnettou I.
    Boyne: A csíkos pizsamás fiú
    Szabó Magda: Abigél
    Gárdonyi Géza: Egri csillagok

    és már ötödikben is 10 olvasmányuk volt, bár amint látszik, pl a PUF-fal megcsúsztak. Enyémfiúgyerek (akinek többször ajánlott már jókat Lobo) elolvasta. Bőgött. Elolvasta újra, dühöngött majd bőgött.
    Elolvasta harmadszor, artikulálatlanul kiakadt hogy hogy lehet ilyesmivel kínozni a gyerekeket, és ő szereti ezt a regényt, de akkoris, és bőgött.

    mi lesz velünk a LJM-nél? 🙂

  4. Most mondom: halál. de nagyon. nem szeret olvasni. semmit. amennyi sellős, királylányos kiskutyás cicás könyvet én már beújítottam, magam is hányok. de nem és nem olvas.
    A nyáron a téli tücsköt és a kölyökkutya naplóját kellett végigszenvedni. nem volt egyszerű…
    Erre ma a szülőin kijött az ötlet, irodalom verseny, mű: nyár a szigeten (itt vihogtam fel, hogy helló!!! harmadikosok! ez a hatodikos kötelezője)
    Tannéni megkérdezte a csajszi nem akar-e indulni?
    őőő? izé?
    ok, nyilván, fel tudnám készíteni. de nem szeret olvasni. háromszor különösen nem.
    egyszer el kell neki. presztízs. ennyi.
    Ha mázlista, mint a bátyja és fotóz a memóriája neki is, akkor még esélye is lehet bekerülni a csapatba….

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *