Így készül egy bejegyzés

Úgy döntöttem, rögtön a névsor végéről indítok, első vendégbloggerem, Zenka a Zenka olvas háziasszonya, akivel már készítettem interjút, s aki egy kicsit bekukkantást nyújt egy könyvesblog kulisszái mögé. Ugyanis arról mesél, hogyan készül el egy bejegyzés.

Hallo, Zenka vagyok- kedvenc filmem az Amelie csodálatos élete-, és most arról fogok nektek írni, hogy hogyan készül a könyves poszt. Régóta tervezem már ezt a témát, csak mert…

Szóval véleményem szerint az emberek kétféleképpen reagálnak arra, hogy az ember könyves blogot vezet:

A/ Tényleg? És mit csinálsz akkor? ( azaz érdeklődően vagy félig-meddig érdeklődően) illetve;
B/ Aha, szóval te is házi készítésű kritikákat írsz nulla szakmai alapon? ( ők azok, akik valami miatt picit nem kedvelnek minket.)

Szóval a félreértések elkerülése végett, illetve mert tudom, hogy kíváncsiak vagytok, leírom, hogy miben rejlik a könyvesblog illetve a könyves poszt…
Tegyük fel tehát, hogy létezik egy recept, mint a süteményeknél, amivel garantált írhatunk egy jó könyvesposztot.
Mi is kell hozzá?

1 db könyv, nagyon fontos, hogy egész könyv legyen
vélemény – eredeti, original, nem a multiktól átvett
1 db cím – díszítésképpen
1 db borító, köretnek
további képek, kiemelések, idézetek ízlés szerint

Elkészítés: a könyvet elolvasom, elejétől a végéig átgondolom, majd amikor kész a vélemény, belőle kerek gondolatokat formálok. Ezután az egymásra halmozott mondatok tetejére helyezem a címet, hozzáadom a köretet ( borító ), s ízlés szerint tovább díszítem.

Na de nem megy ez mindig ilyen könnyen. Szerintem mindenkinek megvan a maga kiforrott rendje a könyves poszt gyártására. Én régen például sokszor leírtam egy fél óra alatt, ami eszembe jutott, aztán annyit foglalkoztam vele, hogy megnéztem, kommenteltek-e páran reggelre. Manapság, több időt hagyok a ráhangolódásra, esténként általában ezer gondolat cikázik a fejemben, így a poszt bizony több nap alatt készül el, valahogy a következőképpen:

Első nap:

1. kényelmesen  elhelyezkedem a számítógép előtt, kezemben a könyv, mellettem pohár víz. Mielőtt kinyitom a könyvet, már tudom, hogy milyen irányban fogok mozogni- megvannak a végső benyomások-tetszett/nem tetszett/félig tetszett/fúj/és a többi.
2. Megkeresem a jegyzeteimet.
3. Nem találom a jegyzeteimet, úgyhogy tovább kutatok. Iszok a vízből.
4. A jegyzetek még mindig sehol. Morcos leszek, mert már kitaláltam egy jó címet, de az nem derül ki, hogy mit, hisz nem tudom elolvasni a nem létező jegyzeteimből.
5. Kínomban elkezdem írni a posztot jegyzet nélkül. Ezen belül: fülszövegszerű izé megírása, hogy az olvasó értse, miről is szól a könyv.
6. Fülszövegszerű izé leellenőrizése, nehogy unalmas, semmitmondó vagy túl fülszövegszerű legyen.
7. Mentés, morc, elmegy más könyvet olvasni.

Másnap:

1. megtalált jegyzetek értelmezése. Első számú probléma, hogy nem tudom, kiolvasni. Második számú rejtély, megfejteni, hogy a papírfecnire felírt oldalszámok, miért érdekesek.
2. Meditáció ezen, kortyolás aktuális pohár vízből
   * csoki szünet* illetve idegesítő könyvek esetén * színező*…
3. Megfelelő idézet keresése a leszamárfülezett lapok közül. Esetek többségében leszamárfülezett idézetek elvetése spoiler – vagy idézet hosszúsága – miatt.
4. Újabb indok, hogy eljussak alfába – pár oldalnál nem értem, miért szamárfüleztem be, meditáció ezen, valamint morfondírozás azon, hogy beszerzek egy újabb pohár teát/vizet.
5. Vélemény leírása, majd…
6. … vidámkodás, hogy ez milyen jól megy. 
7. Megfelelő kép/borító keresése, valamint a bejegyzésbe helyezése. 

Harmadik nap – az egyik legfontosabb szakasz: vélemény újra olvasása.

Ellenőrzési pontok az alábbiak szerint:

1. nem ismétlődik-e benne valami? ( kerülendő a szóismétlés- pl. ne legyen minden mondatban a könyv/regény/imádom/fúj/stb szó)
2. a bejegyzés túl hosszú- netalán túl rövid?
3. van -e egyáltalán értelme annak, amit leírtam?
4. írtam-e egyáltalán a regényről valamit? ( vagy valamilyen más témáról rögeszmélek benne? )
5. Van-e benne spoiler?
6. Van-e benne másokra nézve sértő megjegyzés – pl. fogalmam sincs, mit szerethet más ebben-, illetve olyan megjegyzés, ami túl megy minden határon.
7. Megfelelően reprezentálja a poszt a pro-contra oldalt?
8. Nem túl nyálas a lelkendezés? Illetve ha nem lelkendezek, mélázás azon, vajon miért történt így?
9. Nem írtam-e helyesírási hibákat?

Publikálás–

– utána rögtön elolvasom az egészet újra- és legtöbbször bele is javítok, nem is egyszer.

A blogbejegyzéshez persze hozzá tartoznak az olvasók is, meg a kommentek. Senki ne higgye, hogy a blogolók azt hiszik, az ő véleményük többet ér bárki más véleményénél. S persze az ember nyilván nemcsak magának blogol. Szinte biztos vagyok benne, hogy amikor kezdtük, szinte senki nem olvasott minket, aztán hétről-hétre visszajött pár olvasó, később odavetődött pár ember a kereső felületek miatt, aztán voltak, akik újra visszatértek vagy akikkel beszélgettünk is. Blogot vezetni kitartás kérdése. Meg a jókedvé. Azt hiszem, ha az ember önmagát adja és szereti, amit csinál, az meglátszódik az írásokon is. Talán ez a legfontosabb.

Egyébként én úgy hiszem, hogy ha kétszáz évvel ezelőtt élnék, akkor is feljegyezném az olvasmányaimat, annyi különbséggel, hogy lúdtollal írnék és lenne sok csinos abroncsos ruhám. A jövőben meg talán átváltok valami robotszerű kütyüre, ki tudja?  Előnye lesz, hogy sosem fogom elhagyni a jegyzeteimet, hátránya, hogy soha nem fogom látni megsárgulni a gondolataimat…