Csütörtök estére eldőlt, hogy kik lettek az Aranykönyvesek, azaz a Libri díjátadója megtörtént, az eredmények is kikerültek a honlapra. Lehet rajtuk sokat gondolkodni és csodálkozni. Idén nem nagyon követtem nyomon a szavazást, de az az igazság, hogy még mindig úgy érzem, több sebből vérzik ez az Aranykönyv.
Először is jó, hogy a Libri felvállalja egy ilyen verseny lebonyolítását és rengeteg pénzt öl a reklámozásába, mert tényleg az olvasást (vagy legalábbis a könyvvásárlást) igyekeznek népszerűsíteni. A helyezésekkel vitatkozhatunk, de a többség döntött, erre szavaztak legtöbben, ez van. Ilyeneken már nem lepődöm meg, a tömeg ízlése néha keresztbe megy az enyémmel. Már A Nagy Könyv top 10-e is elég kiakasztó volt, azóta fel se húzom magam.
Ami gondom van nekem ezzel az Aranykönyvvel, az a kategorizálás. Jó, bízzuk a népre, hogy szavazzon be akit akar az elődöntőbe, de aztán legyen már valami hozzáértő ember aki átfésüli és rendbe rakja, hogy melyik könyv hova tartozik? Mert a szakácskönyveken kívül mindegyikben van valami gixer. A szórakoztató irodalom külföldi részének 80%-a ifjúsági irodalom, viszont a Tizenhárom okom volt… meg szépirodalom (ráadásul nem is 2011-ben, hanem 10-ben jelent meg, szóval nem is lehetett volna szavazni rá….) A király beszéde se szépirodalom és szerintem aki arra szavazott az Colin Firth miatt tette, nem azért mert olvasta a könyvet. Márai Sándor miért a kortárs irodalom között van és miért nem klasszikus? Sorolhatnám.
Persze mint Kelt rámutatott, amikor erről hőzöngtem a twitteren, hogy könyvtáros vérem mennyire berzenkedik a kategóriák miatt, az online könyvesboltok sose arról voltak híresek, hogy sikeresen csoportosították téma szerint az ajánlataikat. Szóval ez a véleményem az aranykönyvről. Hogy szép meg jó és a kiadók meg a szerzők biztos sokat profitálhatnak belőle, pláne a Libri. Csak ne hagyjunk mindent a nép kezében, jó? Legyen egy kis okos irányítás, terelgetés, mielőtt elszalad a ló. Ami amúgy is el fog, mert akkor is megelőzi majd Coelho Ulickaját, de legalább a saját helyükön kezeljük őket.
És most, valami egészen más…
Mint nagyjából külsős megfigyelője a könyvek keletkezésének, mindig izgatott, hogy mi folyik egy-egy kiadó boszorkánykonyhájában. Hogyan lesz könyv az ötletből. Na ezt egy infografikán (mert ma az menő), összefoglalták. Nagyon tanulságos 🙂
Shakespeare hősei pedig így káromkodtak:
Kellemes 7végét!
Abszolút egyetértek veled. Egyfelől oké, hogy reklámozzák a könyveket (és természetesen a saját oldalukat), de nekem sem tetszik a kategorizálás. Azon én is felhúztam magam, hogy pl. A százéves ember, vagy a Tieznhárom okom volt szépirodalom, meg hogy pl. a Vándorsólyom kisasszony az Aranyhajjal versenyez. Nekem Agatha Christie nem klasszikus, ahogy a Gésa emlékiratai sem. A helyezésekről tényleg jobb nem is beszélni, mert én pl. bármennyire is szeretem Fejős regényeit olvasni, a TOP10-be nagyon nem kellene benne lennie. És tényleg az a legzavaróbb, hogy minden évből jöhet bármi (a szép- és szórakoztató irodalomnál én pl. csak a 2011-es évre koncentrálnék), meg hogy bárki beírhat bárhová (így került pl a Gyémántfiú a szépirodalomhoz… /wtf?!/)
Juteszembe Shakespeare (a hetedik megnézés után jöttem vissza bekommentelni): http://www.youtube.com/watch?v=rGPes8KWE0s
Most az egy dolog, hogy könyvtáros vagy, és persze neked nem tetszik, de gyakorlatilag szerintem minden második ember ezeken a kategóriákon röhög. Én pont ezért szavazni sem szavaztam, nekem ettől az egész hiteltelen.