Külföldön egyáltalán nem szívbajosak a könyves bloggerek, szinte harácsolják a reci példányokat és az olvasóik se hányják ezt a szemükre, mert végülis előolvasnak nekik és megmondják a tutit. Megkímélik őket attól, hogy fizessenek valami rosszért, a kiadók meg jobban járnak, mert olcsóbb mint hirdetni nyomtatott lapban és majdnem többen olvasnak a könyvről, mint a hagyományos sajtóban. Ráadásul vannak bizonyos műfajok, amelyekről a mainstream média szeret megfeledkezni, bezzeg a bloggerek nem (Itt idézném Nick Hornbyt a Meztelen Juliet-ből: “Hét ausztráliai rajongó összeáll három kanadaival, kilenc brittel és két tucat amerikaival, és egy olyan emberről, akinek húsz éve egyetlen új felvétele sincsen, hirtelen naponta beszélnek. Erre való az internet. Meg persze pornográfiára.“)
Itthon azonban a recenziós könyvekre bloggerek és a közönségük is mindig ferde szemmel néznek. Bizalmatlanság. Mert ugye, ha nem fizettél egy könyvért, hanem a kiadótól kaptad, biztos nem úgy írsz róla, mintha saját nehezen megkeresett forintjaidat adtad volna ki érte. Eleinte én például nem is írtam, hogy ettől vagy attól a kiadótól ajándékba kaptam vagy köszönetet mondtam volna érte. Mert az amúgy is ciki, hogy megköszönöd aztán igazából nem is írsz jót a könyvről. De az elmúlt pár évben már azt csinálom, hogy a könyv adatainál feltüntetem, hogyan is jutottam a kötethez (amit persze korábban is ki lehetett olvasni a sorok közül, mert jó hosszan írtam az eredettörténetről – kölcsön, vettem, könyvtár stb. – ha volt mit).
Na most igazából azt szeretném kérdezni, hogy Ti, akik olvassátok az olvasónaplómat, megnézitek-e ezt az információt. Ad-e valami pluszt a tudat, hogy honnan van a könyv? Elvárjátok-e, hogy informáljalak benneteket arról, saját kötet, könyvtári vagy ajándék, vagy kiadói példány? Van kifogásotok a recenziós példányok ellen? Ha igen, mi?
Jó lenne, ha pár kommentet kapnék az ügyben, ha nem is ide, akkor levélben is szívesen várom az észrevételeket (lobo1tomia gmail ponty com címen), mert ez egy olyan örökzöld téma, ami úgy 6-8 hetente feltűnik a könyves blogok közt. S bár a könyvesbloggerek mindig körbekommentálják a dolgot (ezt elvárom most is :), érdekelne olyan véleménye is, aki civil.
pont erről akartam majd posztolni.:))
én majd inkább posztban, mert elkezdtem írni a kommentet, de nagyon hosszú lettem.
Én nem olvasom ezt el nálad.
Az viszont fel szokott tűnni, ha valaki nagyon köszöngeti a könyvet és azt nem szeretem.
szeee, miért nem olvasod el?:))
Kb teljesen mindegy honnan van a könyv, ha nem befolyásolja a könyvről alkotott véleményét az, hogy ingyen kapta. 🙂
Hali!
Én el szoktam olvasni. Elvárni ugyan nem várom el, de mindig örülök, ha ott van, mer’iszen az is hozzátartozik valahol. Úgy érzem, megtisztel a bizalmával a blog írója, amikor ezt az infót is megosztja velem.
Szerintem a recenziós könyvek csuda jó ötlet, hiszen a fülszövegeket becsapósak lehetnek, az pedig, hogy hozzám hasonló könyvszerető, mezei olvasó véleményét megismerhetem, segíthet eldönteni, hogy tényleg akarom-e ezt a könyvet, vagy felkeltheti az érdeklődésemet egy olyan mű iránt, amelyet eredetileg tervbe se nem vette.
S a köszönet? Még szép. ‘Iszen akkor is megköszönöm az eladó figyelmét, amikor én fizetek. Ez csak természetes. Nem még természetesebb, hogy megköszönöm, ha ajándékba kapok valamit? Az a legkevesebb, hogy jelzem, reci könyv, és hála meg köszönet, nem? Nem tudom mit takar @szeee nagyon köszönget kifejezése, de nyilván én sem arra gondolok, hogy hosszú sorokon át zengjem a kiadó dicséretét. Egy-két mondat, de ennyit egyszerűen illik, ezt megköveteli az elemi udvariasság, jólneveltség… és vége is az illemtan órának :)))
üdv és szép napot mindenkinek!
🙂
(ui.:nagyon halvány ez a kódszín, az utolsó betűt – remélem, nem szám 😛 – csak tippelem, gőzöm se nincs, el tudom-é küldeni az üzenetet)
Az a baj a recenziós példányokkal, hogy határidőre el kell őket olvasni, és a általában nem igazán szabad a választás, mire vagy kíváncsi. Én nem tüntetném fel.
En nem szoktam elolvasni. Ugy ertem, ha a magaban a leirasban nem irod, hogy ez vagy az kuldte, akkor olyankor nem tudom, honnan volt meg neked a konyv, de igazabol nem is foglalkoztat kulonosebben. A konyvrol irt velemeny erdekel inkabb, de szerintem nem baj, ha odairod, honnan van, de engme az se zavarna, ha nem tenned.
Bár nem vagyok “civil” azért hagyok véleményt. Én mindig vetek egy pillantást az adat részre is hogy honnan származik a könyv, de nincs semmi előítéletem vagy prekoncepcióm. Lehet, hogy azért mert én is a külföldi blogok hagyományán “nőttem fel”, ahol teljesen természetes recenziós példányt kapni, sőt, sok blogger a sok felkéréstől már egy ideje nem olvas olyan könyvet amit magának vett/kölcsönzött kedvtelésből. Persze van pár értékelés amiből kitűnik, hogy a blogger azt nem az olvasóknak hanem a kiadónak szánta, de ez általában lejön.
Általánosságban:
Örülök, ha fel van tüntetve, tisztába teszi a dolgokat.
Mivel általában a végére kerül az ilyesmi, és az ember úgyis az elején kezdi az olvasást (vagy a borítónál megnézi, hogy érdekelni fogja-e), ezért az ismertető befogadásában nem befolyásol.
Viszont egyrészt jó látni, melyik szerző-kiadó képes nyitni így a vásárlók felé, másrészt meg sokkal világosabb a helyzet, ha valamit gyanúsan feldícsérnek, kerülgetik, mint a forró kását, vagy éppen a kiadó kezd egy alapos hisztit a kommenteknél, hogy hogy merik lehúzni az ő “ajándékkönyvét”.
Illetve, ami pláne nem ehhez a bloghoz kapcsolódik:én pl. azon szoktam igazán kiakadni, ha az ismertetőből (vagy az ismertető dátumából) kiderül, hogy az egy netről leesett példányból készült.
Én mi vagyok? civil? kollega? barát?
Őszintén szólva nem érdekel a könyvek eredete, amikről írsz, viszont állam leesve ámulattal csodállak, hogy képes vagy évről évre statisztikát vezetni a mennyi könyvet, honnan, mennyiért, tematikusan….
erre képtelen vagyok 😀 olvasom, ami a kezembe akad, vagy írsz róla hogy jó, _ezért_ a kezembe akad 😀
Engem nem zavarnak a reci könyvek. Általában a kedvenc bloggereim bejegyzéseit olvasom úgyis, és rólatok meg tudom, hogy leírjátok azt is ha nem volt jó, és inkább örülök az ingyen könyveiteknek, meg egy kicsit irigykedek, hogy én nem kapok 😀
Elolvasom, hogy honnan való a könyv, szeretem az “eredet-történeteket” is.
Szerintem jó, ha fel van tüntetve, ez a kritika befogadását nem befolyásolja nálam (egy “megvásárolt” kritika alapján megvett és hitványnak bizonyult könyv tönkreteszi a bloggerbe vetett bizodalmat, és ez olyan evidens, hogy tudom, hogy a blogger is tudja ,), de ahogy fentebb Komaváry írta, a kiadó, szerző nyitottságáról árulkodik.
Én eddig három recikönyvet kaptam, a legutolsóról éppen a friss podcastban lesz szó, és azt tapasztaltam, hogy a véleményezésem során megválogatom a szavaimat, nem hogy megszolgáljam az ingyen ebédet, hanem mert úgy éreztem, az olvasókon túl a szerző felé is jelzem most a véleményem, figyel rám, szóval felelősebbé tett – és remélem, nem szubjektívebbé, mint máskor. ,)
Persze ez kis kiadók, szerzői példányok esetében igaz, ahol direkt kapcsolat alakult ki.
Szerintem az is érdekes honnan származik a könyv: könyvtár, antikvárium, bolt vagy recenzió de nem mérvadó. Csak egy plusz töltetet ad. És szerintem ha valaki olyan ügyes, hogy kap recenziós könyvet akkor nyugodtan odaírhatja engem nem zavar örülök neki hogy szerencsés 🙂 Ami a köszönetet illeti, szerintem egy nem csöpögős köszönöm a végére azért illik mert végtére is még ha meg is dolgozik érte a blogger, akkor is ingyen kapja a könyvet, bizalmat szavaznak neki hogy el fogja olvasni és írni fog róla nem pedig csak kallódik a polcán. De amúgy meg ha kiírod ha nem a lényeg a lényeg 😀 az hogy mit írsz róla, és hogyan 🙂
Nima: nem olvasom el a könyv adatait, így értem.
Először is, @Gretty próbált még reggel hozzászólni, benyelte neki a kommentevő szörny, de elküldte levélben és azt mondta, kipostolhatom. Szóval ő meg ezt írta:
“Szintén zenész, azaz nem civil, de most kommentelek ide, mert Zenkával ellentétben én még nem tudom, hogy lesz-e a témában posztom.
Én egyáltalán nem értem ezt az egész reci jó-rossz hajcihőt. De most komolyan… Lehet, hogy rózsaszín felhős, szivárványpónis világban élek, de eddig még semmi rossz tapasztalatom nem volt recikönyv kapcsán se kiadóval, se bloggerrel, se könyvvel kapcsolatban. SEMMI!
Akiktől recit olvastam, azok úgy írtak róla, hogy el tudtam dönteni, hogy a könyv érdekel-e vagy sem. A kiadók sosem tukmáltak még rám semmit, amit nem akartam.
Volt már olyan értékelésem, ahol volt, ami tetszett, volt, ami nem, és ezt meg is írtam, de nem volt cserébe hiszti, csak egy köszönöm részükről, és a kérdés, hogy érdekel-e még más könyvük is.
Igaz, mindig én választok könyvet. Illetve egyetlen egyszer annyira akarták, hogy olvassak egy olyat, ami nem feltétlen érdekelt, hogy elvállaltam. Féltem tőle, de végül nagy kedvenc lett. 🙂
Mint ahogy a recikönyveim nagy része, hiszen mindet azért kértem, mert meg voltam őrülve értük, és nem is döntöttem rosszul.
Befolyásol-e posztírásnál?
Igen! A képtelen szóvirágaimat néha felülvizsgálom ilyen posztnál, mert míg az olvasóim stílusát nagyjából ismerem, addig a kiadónál nem tudom, hogy ki olvassa, így figyelek arra, hogy akár egy ötvenes férfi (aki a blogomon biztos nem célközönség) is értsen a posztból valamit, ne csak az agymenésem metaforáiban dagonyázzon. 🙂
Vagyis… talán egy csöppet “szárazabban” fogalmazok. (Szerintem.) De ennyi!
És az, hogy ingyen vagy nem ingyen… Én sokszor veszek pár száz forintért könyvet. Volt már így nagy szerelem és nagy csalódás is.
Akciós könyvnél nagyobb a lutri, mert sose tudhatom, hogy miért lett leakciózva.
Az meg, hogy esetleg egy blogger a reci ténye miatt ír jót egy könyvről?
Ilyennel hol találkozhattam, mert nekem nem rémlik, hogy bárki is behúzott volna a csőbe így.
Lehet, hogy volt, csak épp úgy írt szerinte módosított jót, hogy nekem meg pont az kellett a döntéshez, mert az én szűrőim azt keresték. 🙂
Nem tudom. Ilyennel még nem találkoztam, rossz élményem ezért még nem volt, így engem teljesen hidegen hagy, hogy honnan jön a könyv.
Ki legyen írva?
Persze, mert ez egy iránytű másoknak, hogy kik azok, akik ilyen jellegű reklámra is adnak. (Nem feltétlen bloggerként mondom, hanem olvasóként is.) A recizés a kiadónak is orosz rulett, mert mi van, ha valaki lehúzza, vagy nem isteníti kellőképpen? És erre hogy reagál maga a kiadó?
Ezek mind hasznos információk.
Megköszönni?
Alapból illik minden “ajándékot”, de ha őszintén tetszett, akkor pláne.
Ez meg a bloggert, mint személyt minősíti, szerintem.
Titkolni?
Miért is? Az valahogy mindig sumákolást jelent, azt meg nem csípem.
Ha minden egyéb bejegyzésnél vállaljuk a véleményünket, a dolgainkat, akkor ilyen esetben miért is ne tennénk?
Kimerítő voltam, és remélem, hogy érthető is. Korán van még ilyen témákhoz nekem. :)”
Újfent próbálkozom, hátha engedi, hogy hozzátegyem, ami reggel kimaradt. 🙂
Annyiban más még nálam a recikönyv, hogy amint megjön, nekiülök. Valahogy rosszul érzem magam, ha tologatom, és meg nem mondom miért, de úgy érzem olyankor, hogy átverem a halogatásommal a kiadót. 🙂 Így a reci nálam az első, mert valahol végül is feladat. Én meg jobban alszom, hogy a recik legalább nem tornyosulnak rám.
@Nima Ugye mondom, hogy ez mindig feljön, mint téma. Várom akkor a Te véleményedet is a témáról.
@szeee és az is feltűnik, ha semmi utalás de érezhető, hogy ez reci volt?
@lori Na igen, de sokan feltételezik, hogy ha ingyen van akkor másként kezeled. Pedig azért többnyire nem ez a helyzet (volt lehúzós recim is, nem egy)
@tigi5 Igen, valami ilyesmiért teszem, s örülök, hogy segíthetek pénzt spórolni 🙂
@adeptus a határidő az igen bejátszik, ezért én mostanában nem nagyon kérek, mert nincs mindenre időm. Viszont nekem eddig nagyjából szerencsém volt, mert elsősorban én választhattam és ritkán kaptam olyat, amit rám erőltettek.
@Nory akkor megerősíted az elképzelésemet, hogy nem számít honnan van a könyv, mert nem látszik rajta, hogy ezt most “muszájból” volt.
@Stella (Ex Libris) volt már olyan, hogy mondjuk vendégül láttál egy írót vagy kiadót a blogon és a könyv, amit kaptál nem tetszett? Megírtad? Volt rá valami reakció ha negatív lett a vélemény? (csak érdekel a külföldi kiadói/írói hozzáállás)
@Komavary igen azt hiszem ez igazán jó befektetés a kiadóknak, csak néha úgy érzem nem mindenki hiszi ezt el a magyar könyves szakmában, hogy egy ilyen apróság is mennyire tud lendíteni a jóhíren. öööö mi az a netről leesett példány? Kalózpéldány?
@A Mind a 3 és + 🙂 Amúgy a statisztika, ha folyamatosan vezetem, nem nagy munka, a végén semeddig se tart összegezni. Meg a táblázatkezelő a te barátod:)
@kai szerintem próbálkozz kiadóknál, mert a legtöbben elég nyitottak. Ha már egy ideje rendszeresen blogolsz, nem igazán foghatsz mellé.
@Nimandi majd eláraszt benneteket is a recidömping:) De Ti legalább 3 felé oszthatjátok és elbírtok vele. Amúgy ez a jobban fésülöm az írást, ha reciről van szó, nálam is játszik, mert ha már megkaptam ingyen a könyvet, fektetek bele energiát, hogy megmutassam a kiadónak, szerzőnek hogy értékelem amit adtak.
@Anaria köszi:)
@Gretty ez biztos csak egy előítélet, hogy aki recikönyvet kap az csak jót írhat róla, mert néhány beszélgetésben már a témáról ez fel-felmerült. Aztán mindenki tud hozni példát és ellenpéldát. De azt hiszem én is, hogy nagyjából nem befolyásolja a véleményét senkinek, hogy honnan van, amiről ír.
@Gretty látod, biztos csak álmos voltál reggel:)
1. Szerintem mindenkinek szíve joga, feltünteti-e, hogy honnan kapta az adott könyvet. Én mindig megköszönöm, ha kiadótól kapok könyvet, ha tetszik, ha nem, mert már a gesztust is értékelem, hogy egyáltalán adtak.
2. Egyáltalán nem baj, ha valaki olvas recit, a legtöbb könyvesbloggernek egyszerűen nincs pénze arra, hogy minden könyvet megvegyen, ami érdekli. Amadeával többször is beszéltük, hogyha lenne elég pénzünk, akkor nem kérnénk reciket.
Jöhetnek a féltéglák: ha egy blogger(ina) értelmes, összefüggő bejegyzést ír az ingyen könyvről, akár tetszett neki, akár nem, akkor nem fintorgok. Nem vagyok mindenáron ingyen könyvhajhász, de pl.: van olyan kiadó, aki engem válaszra sem méltatott (nem haltam bele, ilyenkor vagy megveszem a könyvet, ha akciós lesz, vagy később el is felejtem), ellenben olyannak rendszeresen ad, akinek a stílusa finoman szólva is “érdekes”.
Persze, nekem is szoktak lenni recenziós példányaim, de nem vállalok el mindent, amit ajánlanak, ill. vannak kiadók, akikkel korábban kapcsolatba kerültem, és ha találok náluk valamit, ami érdekel, udvariasan megkérdezem, kaphatok-e belőle egyet.
Volt már, hogy nem tetszett az ingyen könyv, amit kerek perec le is írtam a blogban, persze nem ugráltak örömükben, de lapátra sem tettek utána.
Nekem teljesen mindegy, hogy az adott könyvet ingyen kaptam vagy kifizettem az árát, ugyanúgy írok róla. Aki rendszeresen olvas, tudja, hogy nálam nincs helye a jópofizásnak, mert a megszokott olvasók mellett (akiket ismerek legalább egy kicsit, akár személyesen, akár a Molyról), ki tudja, ki keveredik arra a bejegyzésre az internetről és nem biztos, hogy díjazná az ilyen stílust.
Már egyideje nem írom ki, hogy ingyen kaptam a könyvet, csak a kiadót linkelem be, viszont amiknt megjön a könyv és amikor a bejegyzés linkjét küldöm, meg szoktam köszönni.
Teljesen egyetértek @Nita utolsó mondatával.
Szia,
én még sose néztem meg honnan van a könyv és nem is érdekel egyáltalán. se nálad, se másnál. Egyedül azt szoktam megnézni a több ember által írt könyvesblogokon, hogy ki írta a posztot, mert van, akivel hasonló az ízlésünk és van, akivel nem. Pl tudom, hogy chicklit terén mindig hihetek neked, tökmindegy, honnan szerzed a könyvet 🙂
Engem sem zavarnak a recenziók (főleg, mivel én is elég gyakran élek vele). Anno én is megköszöntem a blogon, ma már inkább elhagyom, és amikor küldöm a linket, ott mondok köszönetet érte, még ha nem is tetszett (mondjuk az előtte is megvolt). Kezdetben volt bennem egy kis félsz, ha rosszat írtam a kapott könyvről, de szerencsére minden kiadó jól vette a negatív kritikát is. Azt nem igazán szoktam nézni, hogy melyik írás recenziós, melyik nem, mivel ez általában tényleg a cikk legvégén derül ki (mint ahogyan nálad is).
Na igen. Lehet, hogy reggelente tényleg robot vagyok, és ezért nem engedett hozzászólni a rendszer. 🙂
Érdekes hogy időről időre újra előkerül ez a téma, hogy aztán végigsöpörjön a könyves blogokon… Tegnap óta azon gondolkodom, hogy vajon miért, de nem jutottam semmi értelmesre 🙂
A recikönyvekkel kapcsolatban kicsit én is úgy vagyok, mint @Gretty: “Lehet, hogy rózsaszín felhős, szivárványpónis világban élek, de eddig még semmi rossz tapasztalatom nem volt recikönyv kapcsán se kiadóval, se bloggerrel, se könyvvel kapcsolatban.”
Azt hiszem, soha nem tartottam magamban a véleményem, volt olyan, hogy leírtam, hogy egy könyv konkrétan sz*r, és nem lett belőle probléma… Más kérdés, hogy alapból azt gondolom, ha valaki írásra adja a fejét, és komolyan gondolja, akkor nem intézi el annyival, hogy sz*r, hanem megpróbál indokolni, pro és kontra érveket keresni, elhelyezni a könyvet műfajilag, célcsoportilag, stb. és akkor már a sz*r korántsem olyan egyértelmű, csak nekem nem jött be ezért meg azért, de lehet hogy valakinek, aki a szöges ellentétem, bejön. Azt is simán le lehet írni, hogy én ezt spec értéktelennek tartom, mert más az elképzelésem az irodalomról, ez is csak egy vélemény… De szerintem legtöbben azért tudunk ezzel élni, igazán kevés olyan blog van, ahol nagyon kilóg a lóláb.
Hogy ki miről ír, reci, nem reci, saját, könyvtár, e-book, letöltött vagy vásárolt, nem érdekel, amíg értelmes posztot ír. Ma már boldog-boldogtalan kap recikönyvet, akinek van blogja, sok kiadó tényleg nem válogat semmilyen szinten, néha az az érzésem, olyan emberek blogolnak és kapnak tucatszám könyveket, akik még olvasni se tudnak, nemhogy írni… Nyilván a blog (meg az egész net) szabad műfaj, nem kötelező a helyesírás, a kritikai szabályok betartása, pláne nem kell irodalmi tanulmányokat folytatni hozzá – de azért olvasottság, némi íráskészség, összeszedett gondolkodás nem árt.
Én bloggereket olvasok, nem könyvekre keresek. Tudom, ki az a néhány blogger, aki úgy ír, hogy én szeressem, és ők tök mindegy, milyen könyvről írnak, elolvasom. De bármennyire érdekel a könyv, és lehet bármekkora siker, ha tudom, hogy egy blogger számomra nem vehető komolyan,vagy tőlem teljesen idegen a stílusa, nem olvasom el a cikkét róla.
A kiírásról: soha nem írtam ki, hogy kiadótól van. Az elején, amikor elkezdődött az egész reci-dolog, rákérdeztem mindenkinél, szeretné-e, és senki nem mondta azt, hogy igen, írjam ki, köszönjem meg, stb. csak hogy tüntessük fel hogy ők adták ki.
Szerintem ha egy ideje már olvasunk valakit, megismerjük vaalmennyire a stílusát, simán meg tudjuk állapítani, hogy az adott könyvről kényszeredetten írt-e vagy tényleg volt kedve hozzá – ami még mindig nem jelent sokat, mert simán benne van a pakliban, hogy valaki arról ír nehezebben, ami nagyon tetszett. De ha valakinek szeretem az írásait, akkor ez az egész tök mindegy. Ha meg nem szeretem, úgyse olvasom 🙂
Én nem szoktam nézni egy könyv értékelésénél,hogy honnan van…azokat a blgokat olvasom akiről tudom,hogy nagyjából ugyan úgy vélekedünk a könyvekről,azonos az ízlésünk…
Van (volt) pár blog amiről messziről lerí ,hogy recis könyvek “éltetik” ,ennek tükrében minden értékelés-Naon jó volt, Annyira klafa és hasonló értékelésekkel van tele,szerencsére úgy látom ezek teljesen kikoptak és senki sem olvassa őket.
Én örülök,hogy kapok,de volt már több olyan recis könyv ami nem tetszett megírta,megköszönték. Ha egy kiadó azt kérné,hogy vagy jót ,vagy semmit-akkor inkább nem kérnék.
Szia Lobo, igen elofordult parszor, olyan is, hogy mar elore le volt beszelve az iroval/kiadoval h a konyvertekeles mellett vendegul latom egy guest post vagy interjura, es sajnos a konyvtol nem voltamj elragadtatva. Raadasul mivel altalaban a nagyobb hirveres miatt ugy kerik h a konyvertekeles egy napon fusson a masik posttal volt hogy kenyelmetlenul ereztem magam 2 dolog miatt, 1) hogy ugy “tamogatok”, hirdetek egy irot akinek a konyvetol nem voltam oda, es 2) hogy a negativ kritikam kenyelmetlenul erinti majd az irot akivel kellemes, kedves hangnemben leveleztunk.
De parszor nagyon kellemesen csalodtam. Volt hogy az iro kommentelt, megfkoszonte hogy vettem a faradtsagot es elolvastam a konyvet es azzal zarta, hogy masok az izlesek nem tetszet mindenkinek.
A legutolso ilyen elmeny kicsit kellemetlenebb volt, egy elso konyves iro konyvet csak 1.5 csillagra tartottam erdemesnek (5-bol) es tenyleg alig volt valami ami szamomra menthetove tette a konyvet,tartottam is tole hogy ennyire negativ kritikat irok ezert megkertem 2 bloggertarsat olvassak el es mondjak meg ha tul kemenyre sikerult (de azt mondtak konstruktiv a kritika es indokolt, igy maradjon). Miutan postoltam a kiado (nagyon kedvesen es tenyleg a medialas jegyeben) irt, hogy az iro nagyon rosszul erzi magat es zavarban van hogy igy lehuztam a konyvet es az egy nap jelent meg a postjaval. De vegul az iro is megertette h hogyan kezelje a negativ kritikakat (ez volt az elsoje), es vegul teljesen civilizalt beszelgetesben zarult, remelte h a kovetkezo konyve jobban tetszik majd.
Eddig szerencsere nem volt reszem rossz fogadtatasban, es a kiadok hihetetlen kedvesek es megertoek voltak.
Egy csöppet sem zavar, sőt! Talán nagyobb odafigyelésre ösztönzi a könyvesbloggereket. Általában csak a recenzió végén derül ki, és úgyis csak a tartalom a fontos. Két alkalommal kaptam ilyet annak idején, mindkettő Vonnegut könyv volt, és nagyon megtisztelve éreztem magam, mert Vonnegut-rajongó vagyok, amit persze nem tudhattak.
Én mindig elolvasom a származását, mivel vadászom az e-könyveket, és örülök, hogy nálad mindig lehet tudni, mi honnan van. Ha netán lenne magyarul modern tartalom, én egyből lecsapnék rá, és így nekem jó, hogy rögtön tudom, hol is keressem. Szóval, csak így tovább. 🙂
Általában nem nézem meg, hogy honnan kaptad a könyvet, és szerintem nem befolyásolja az írásodat sem, hogy reciről van-e szó.
Nem olvastam minden kommentet teljesen végig, de nem tudom, minek a felhajtás vagy akár felmordullás reci-ügyben. Válogatni is lehet, azt olvashatsz, kérhetsz, ami érdekel, és nem kell rózsazsínben pompáztatni a könyvet. Ha nem volt jó, én azt is mindig megírom, és számtalanszor adtam már recikönyvre 4 pont körül a tízes skálámon, ami szerintem egyértelmű lehúzás. Én is észre szoktam venni magamon, hogy kicsit jobban megválogatom a szavaimat ilyen poszt írásakor, de csak pl olyan szinten, hohgy ne káromkodjak benne, vagy hogy konkrétan ne írjam hogy milyen eszeveszett idióta a fordító, meg hasonlók 😀 szóval ahogy Gretty is írta, talán egy picit átgondoltabb, meg “szárazabb” posztok lesznek, de attólmég hitelesek és őszinték tudnak maradni. Ez persze a bloggeren múlik.