Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan

Amikor tavaly néhány külföldi blogon írtak a Deathless-ről mindenki azonnal kiemelte, hogy az írónője, Catherynne M. Valente minden könyvét várják, mert annyira csodás a prózája, szabadon kezeli a különböző megszokott fantasy elemeket, s belőlük valami különlegeset teremt. Persze, hogy azonnal érdeklődni kezdtem, utána olvasgattam és amikor már az SFmagon is ismertették a regényt, erősen fontolgattam, hogy nem várok, megveszem és elolvasom angolul. De aztán kiderült, hogy jön az Ad Astra, kiadják a regényt, sőt Kleinheincz Csilla fordítja, aki maga is rajong az írónőért és kiválóan tud megbirkózni a nehezebb, rétegesebb és már-már lírai szövegekkel is. Mert a Marija Morevna pontosan az a fajta könyv, amitől én még mindig megrettenek angolul, mert olvasásához még jobban kéne ismernem a nyelvet, hogy átérezhessem a próza minden szépségét.

A regény úgy indul, mint egy igazi népmese, Marija Morevna látja a mágiát, a különleges világot, jönnek a kérővé változó madarak és magukkal viszik a nővéreit, hogy aztán érte is megérkezzen a neki rendelt pár, Koscsej cár, a halhatatlan. Vele tart hát a különleges világba, ami egészen bizarr (véres szökőkutak, libabőröző falú házak stb.) és mégis a lány beilleszkedik, kiállja a próbákat és kiérdemli Koscsej kezét. De a boldogan éltek, míg meg nem haltak nem jön el, mert az élet és a halál cárja állandó háborúban áll egymással, s Marijából harcos lesz. Aztán ahogy az meg van írva a népmesékben, megérkezik Iván, hogy magával ragadja és visszatérjen vele az emberek közé. Méghozzá az ostromlott Leningrádba, mert az élet és halál harca mindenütt ott van.

Nem mondanám azért, hogy ez egy könnyű könyv, ne várja szerintem senki, hogy sétagaloppban átvágtat ezen a regényen. Ezt emészteni kell és ízlelgetni a sorokat, a mondatokat és rácsodálkozni az összefonódásokra és meglepődni azon, hogy mi mindent ismerünk fel benne. Mert amikor még kötelező volt a nagy orosz szovjet testvéreket szeretni, s bár ők a saját meséikkel elég szőrös kézzel bántak, itthon rendszerint lehetett jutalomkönyvként megkapni A Rézhegyek királynőjé*t és már óvodában sokszor megnézni a Púpos lovacska rajzfilmet (amúgy Iván megjelenésekor jutott eszembe, mert éppen olyannak képzeltem el az egyszerű katonát, mint a mesefilm hősét), hogy a többiről ne is beszéljünk. Mindenesetre már akkor az maradt meg bennem, hogy ezek az orosz mesék mennyire hasonlítanak a magyar népmesékre és mégis mennyire különböznek tőlük. Erre itt van egy amerikai írónő, aki házasság révén bekerült egy orosz családba, s jól ráereszti az egyik népmesére posztmodern látásmódját és készít belőle valami izgalmasat és nyugtalanítót.Egyrészt valamennyire feldolgozza az ismert történetet, Koscsej cár házasságát Marija Morevnával, s a kapcsolatuk kimenetelét, Iván érkezését, aki magával viszi a nőt, s végül egy érdekes szerelmi háromszög kialakulásának, működésének és megoldásának (?) lehetünk tanúi. Másrészt meg mindez a NOSZF előtt, alatt, után és a második világháború idején játszódik. De nem egyszerűen az történik, hogy a népmesét ráhúzza a történelemre, hanem az eltitkolt, kitagadott mágikus világra is nagy hatással van ám a szovjet öntudat. Hiszen a házimanók bizottságokba tömörülnek, a sárkányok imádják a bürokráciát, a ruszalkák ápolónők lesznek és még Baba Jaga (az orosz vasorrú bába) is rangot ad magának.  Aztán meg ott vannak a csak keresztnévvel szereplő jaicskai lakosok, akikről kis történelmi ismerettel lehet ám sejteni, hogy kicsodák…

A Párt csodálatos, bámulatba ejtő találmány, és csodálatos bámulatba ejtő dolgokat tanított meg nekünk – például azt, hogy kisebb erőfeszítéssel nagyobb bajt kavarhatunk, ha panaszt teszünk, mint ha teáscsészéket vagdosunk a földhöz.

Amúgy maga Valente is írt arról, honnan jött az ötlet, hogy feldolgozza a mesét, ami eredetileg igazából Iván története volt, aki megpróbálja visszaszerezni Marija Morevnát, miután megszegi a nőnek adott ígéretét, lemegy a pincébe és ott találja a falhoz láncolva Koscsejt, aki így kiszabadul és magával viszi a feleségét. S persze őt elsősorban a nő alakja fogta meg, ezért is főszereplője ennek a regénynek a lány, aki látja a mágiát és már sose lesz nyugodt, hétköznapi élete, bármennyire is igyekszik. Valójában a regénynek annyi rétege van és láthatólag én is csak csapongok itt, mert lehetne írni arról, hogy igazából szól ez a férfi-nő kapcsolatról, a házasságról is rendesen.

Én tizenhétszer voltam férjnél, Marija Morevna. El tudod képzelni, mi mindent tudok a férfiakról? És a nőkről! Ne nézz rám ilyen döbbenettel – ha egy-két eónt feleségként tölt az ember, ő maga is akar majd egyet magának. Ördögien kényelmes portékák a feleségek. Jobbak, mint a tehenek. Szeretnek, még ha vered is őket, és a halálukig dolgoznak majd.

Végül arra jutottam, ez nem az a könyv, amit könnyedén lehet olvasni vagy csak úgy félvállról venni a tartalmát. Ezt ízlelgetni kell, megadni a módját, hagyni, hogy beszippantson és belemerüljünk különleges világába. Még fogalmam sincs, mi ez a mythpunk, de ha ilyesmik lesznek belőle, akkor tetszik. Mint ahogy valóban, Catherynne M. Valente is egy különleges írónő, akit határtalan képzelettel, trükktárral és hihetetlen nyelvi akrobatikával áldott meg a sors, s mindez szerencsére tökéletesen át lett ültetve magyar nyelvre. S igazából egy kicsit nosztalgiát is éreztem és azt, hogy megkeresem azokat az orosz népmesés könyveket, amiket a 80-as években kaptam, s kicsit felfrissítem a velük való ismeretségemet.

Ja és tudom, hogy sokan, ha egy könyvről csupa jót olvasnak inkább tartózkodnak tőle, mert túlságosan nagy a hype. Nos, itt azért megérdemelten van. Ha valaki igényes és különleges fantasyt szeretne olvasni, ahol a történet mellett a nyelvben is lehet gyönyörködni, annak ez a könyv való. De mint írtam, ne számítson könnyű nyári olvasmányra, ez felér egy jó nagy fejbeveréssel.

Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Megjelenés: 2012 (2011)
Terjedelem: 309 p.
ISBN: 9786155229008
Honnan: Kiadótól, recenziós példány, ebook

*Mennyire durva már, hogy antikváriumban 8000 pénzt kérnek érte!