Az éhezők viadala, a film

Már írtam arról, hogy részemről szeretem a regények megfilmesítéseit, mert kíváncsi vagyok, hogy tudják megvalósítani kreatív emberek a leírtakat, ki mit lát bele. Meg lusta is vagyok, örülök, hogy helyettem mások elvégzik a nehéz munkákat. Persze nem mondom, vannak dögivel jó és rossz megfilmesítések, ritkán még az is előfordul, hogy a film jobb lesz, mint az eredeti mű. De jómagam sose vagyok annyira elvakult, hogy számon kérjem a vizualizálókon, ha néhány szereplő nem úgy néz ki, mint a könyvben, vagy a szobában ahol valami kulcsfontosságú jelenet játszódik nem kék pöttyös a tapéta, hanem virgámintás rózsaszín.

Az Éhezők viadala esetében nagyon kíváncsi voltam a filmre, mert szerettem a trilógiát, tényleg az elmúlt évek egyik legjobb YA regényeinek tartom őket (kíváncsi vagyok, vajon Suzanne Collins tud-e hasonló színvonalút írni ezek után is). De nem vagyok elvakult rajongó (túl öreg vagyok én már ehhez), szóval én nem tudom hosszasan elemezgetni, hogy mi mennyire felel meg az elvárásaimnak. Csak a csillagok kedvező állása folytán sikerült elmennem megnézni moziba, mert tudtam, hogy látnom kell, csak azt hittem meg kell várnom mondjuk a DVDt. Úgyhogy most kicsit írok a filmről, valószínűleg Spoileresen, szóval aki nem olvasta a könyvet, annak talán nem kéne tovább mennie…

Számomra az E/1-ben megírt könyveknél legnagyobb kérdés, hogy tudják átültetni a belső narrációt a vászonra. Amit itt kiválóan megoldottak. Katniss a főszereplő, elsősorban az ő szemén keresztül látjuk továbbra is a történteket, de míg a könyvben esélyünk se volt megismerni, hogy vajon mi folyik amúgy a színfalak mögött addig itt bepillanthatunk a Viadal kulisszatitkaiba. Hogyan szerez szponzorokat Haymitch, miképp készül az aréna és hogy irányítják a játékmesterek az eseményeket, mi történik a Kapitóliumban, a műsor alatt a körzetekben, a 12-ben is, hogyan nézik az emberek a játékot. Igazán semmi fontos dolog nem maradt ki a filmből, csak olyan dolgok lettek kicsit átírva és elhanyagolva, amelyek nélkül is azért érthető a cselekmény és a kimaradt szereplők se fájnak igazán. Például Katniss a kitűzőt mástól kapja, mint a regényben, s igazán a szépségipar sincs eléggé kiemelve, s a lány kapcsolata Cinnával még az, ami valahogy kicsit értelmetlen (ha valaki nem ismeri a regényt, talán nem is érti a nagy haverságot kettejük között).

A megfilmesítéseknél, főleg ha technikai dolgok is vannak benne, az is érdekes, mennyire sikerül elfogadhatóan, gördülékenyen és hihetően beépíteni ezeket a futurisztikus dolgokat. Az aréna úgy ahogy van, kiválóan sikerült, engem mindig az érdekelt, az éjszakai híradásokat az elhullottakról hogy csinálják, na meg Katniss ruháit se lehetett egyszerű elkészíteni, hogy tényleg olyan látványos legyen, mint ahogy a regényben volt. De mindezen megoldásokkal roppant elégedett voltam.

Természetesen egy olyan regény megfilmesítésénél, ahol a legfontosabbak a jellemek és az egyéniségek, alapkérdés, hogy sikerül-e olyan színészeket találni akik el tudják játszani azokat az embereket, akiket már megismerhettünk, mint olvasók. S mivel én nem vagyok az a fajta, aki máris utálok egy színészt mert 3 centivel alacsonyabb, mint ahogy a regényben szerepel, nem rajongtam különösebben az Éhezők viadala egyik szereplőjéért se, sőt mint többször utaltam rá olvasáskor, Katnisst egyenesen nem szerettem néha. S aminek a legjobban örültem, hogy ezt az érzést Jennifer Lawrence is teljesen kiváltotta belőlem: elismertem a képességeit, a pozitív tulajdonságait, de nem sikerült igazán felmelegednem vele szemben, ugyanolyan távolságtartással tudtam nézni, mint amikor olvastam róla. Szóval tényleg tökéletes Katniss volt: erős, kemény, ellentmondásos személyiség. Hozzá képest persze a filmben is mindenki más csak mellékszereplő volt. Szó se róla, a film után én is megállapítottam, hogy az ausztráloknak titkos laboratóriumuk van, ahol roppant dögös pasikat tudnak előállítani mindenféle korosztály számára, mert a Gale szerepében feltűnő Liam Hemsworth-ön aztán lehetett szemet legeltetni (bár azért a Hemsworth srácok közül nálam bejövősebb Chris “Thor” bátyó). Peeta szintén nem volt rossz, ott csak azt jegyeztük meg, hogy kicsit nagyobb darab pék srácot vártunk, akinek lapát kezeiből tényleg nehezebb kinézni, hogy apró cukorfigurákkal díszíti a tortákat. Kíváncsian várom, hogy tudják alakítani a hármójuk kapcsolatát a filmekben. Akire meg még kíváncsi voltam, az persze Woody Harelson, aki igazán azzal lepett meg, hogy ha visszagondolok rá, milyen is volt Haymitch a filmben, az jut eszembe, hogy markáns, már-már jóképű, még részegségében is. Márpedig kb. először jut ilyen eszembe Harelsonról

Úgyhogy azt kell mondanom, az Éhezők viadala filmen is egy korrekt alkotás. Gary Ross jó munkát végzett, kár, hogy úgy tűnik, nem folytatja… (legfrissebb hírek szerint a következő részt már nem ő fogja rendezni). Nem váltja meg a világot, de azt hiszem, még a legelvetemültebb rajongók se találhatnak benne sok kivetnivalót. Teljesen jól átadja a regény üzenetét, csak esetleg akik nagyon a szívükön viselik a szereplőket és nem hajlandóak szembenézni a megtestesülésükkel, azok csalódhatnak nagyot.