Ismerd meg a könyvesbloggert – Belle

Na jó, igazából nem nagyon van ilyen nevű könyvesblogger, legalábbis ha van akkor bocs, csak nem egy körben forgunk, de nekem Heloise (konyvekkelsuttogo.blogspot.com) neve annyira összeforrt a Szépség és a szörnyeteg olvasó hősnőjével, hogy így szoktam rá gondolni. S mivel legutóbb Zenka is őt ajánlotta az interjú sorozat folytatásához, végre volt indok, hogy miért is kérdezem meg tőle, miért különbözik a neve, meg az avatarja. Úgyhogy olvassátok szeretettel az interjút a lánnyal, aki nem kiabál a könyvekkel.

– Mi volt előbb a nicked vagy az avatarod?

A nicknevem. De nem sokkal előzte meg az avataromat. A blogolásom első két hónapjában, valami random módra kiválasztott szivárványos kép volt a nevem mellett, de igazából nem éreztem magaménak. Az olykor túlzott szentimentalizmusra hajló lelkemnek fontos, hogy az avatarom, a nicknevem engem reprezentáljon – még ha túlságosan is idealizálva. És persze, az érzelmi kötődés sem utolsó szempont, mert az az igazság, hogy nem szeretek változtatni. Belle -re végül egy kedves gyerekkori emlék felidézése közben találtam rá, és azután szinte a fejemet vertem a falba, hogy hogyhogy nem jutott hamarabb eszembe.

– Miért kezdtél el könyves bogot írni?

Elég prózai oka volt: egyszerűen unatkoztam. Próbálkoztam már korábban is blogolással, de pár hónap után eltűnt az elhivatottság/ a szerelem, és abba is hagytam. Aztán egy netes böngészés során véletlenül rábukkantam Zenka blogjára, aki éppen az első bejegyzését tette közzé. Megtetszett az ötlet – még sose hallottam azelőtt könyves blogokról -, és egy hónapra rá (majdnem napra pontosan) én is úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom. De őszintén szólva nem hittem, hogy ez ennyire hosszú távú lesz.

– A környezeted tisztában van azzal, hogy blogolsz?

Vannak, akik tudják. Igazából a két húgomon (a molyon @Abigail és @Charlotte) kívül senkinek nem reklámoztam direkt a blogomat. Csak nekik mondtam el még a kezdet kezdetén a dolgot (szegénykéim), hátha találnak nálam olyan könyvet, ami esetleg érdekelné őket. Nem igen hittem volna, hogy más is fogja olvasni a blogomat rajtuk kívül. Persze, aztán egy idő után kiderült, hogy nem is olvassák, szóval ennyit a marketinges tehetségemről 😀 Édesapám és Nagypapám pedig talán a húgaimon keresztül tudták meg (de erre már nem emlékszem pontosan), állítólag ők rendszeres olvasóim, persze aztán ki tudja 🙂 . Meg a párom is tisztában van vele, hogy van egy könyvesblogom, de szerintem már az url címnél bajban lenne.

– Tagja vagy valami offline könyves klubnak is?

Nem. Az az igazság, hogy élőben nem vagyok valami szószátyár, főleg, ha könyvekről van szó. Szóban képtelen vagyok összefoglalni a könyvek cselekményét, folyton belezavarodom, és elvesztem a fonalat meg csak hebegek-habogok. Amikor pedig a véleményemre kíváncsiak, nem tudok többet mondani annál, hogy jó volt/rossz volt. Igazából ez azért van, mert nehezen tudom kordában tartani a gondolataimat. Ahogy kimondok valamit, jönnek az (olykor nagyon is távoli) asszociációk, és legtöbbször sokkal gyorsabban, mint ahogy beszélek. Így választhatok, hogy vagy érthetetlen zagyvalékokat beszélek órákon keresztül (és eközben a többiek értetlenül vagy unottan néznek rám), vagy pedig a lényegre térek: rossz volt/jó volt. Ezért inkább az utóbbi opcióra szorítkozom. A másik dolog pedig: elég lámpalázas vagyok nagyobb társaságban (van, amikor kisebb társaságban is). Szóval, mindent összevetve nem igazán mondható, hogy ideális offline könyves klub alapanyag lennék.

– Emlékszel még, mi volt a legelső könyv amit elolvastál?

Gerald Durrell : Léghajóval a világ körül. Azóta az egyik leghőbb vágyam körbeutazni a világot.

– Milyen olvasónak tartod magad?

Öhm, nem tudom hogy lehetne leírni ezt egy szóval. Csak akkor tudok elkezdeni egy könyvet, ha majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az nekem tetszene (tévedés persze előfordul). Nem kell engem meggyőznie a könyvnek, inkább ne okozzon csalódást – hát, különben nem tudom melyik a könnyebb. Mindenesetre szeretem, ha benne tudok élni a könyv világában, ha akkor is körülvesz az atmoszférája, ha épp nem olvasok. Amadea kifejezésével élve, talán azt mondható, hogy én minden egyes könyvválasztásomnál kabátkönyvet keresek. A könyves világ jelenti számomra a menekülést. És akkor az már valami szuper jó hely legyen.

– Van olyan műfaj ami különösen kedves számodra? S olyan, amit sose olvasnál?

Erotikus könyvet biztos nem. Arról még senkinek sem sikerült meggyőznie, hogy ez engem érdekelne. Azért bátor jelentkezőket szívesen fogadok. De ezt leszámítva szinte minden műfajt szeretek – ez remélem, látszik az olvasmánylistámon is. Minden hangulatomhoz, élethelyzetemhez megvan, hogy melyik passzol igazán. S olyankor mindig az a legkedvesebb.

– Változtak az olvasási szokásaid, ízlésed, amióta könyves blogot írsz?

Talán annyi, hogy már a bejegyzésírás is az olvasási élményem részévé vált. Addig nem tekintek lezártnak egy olvasást, amíg meg nem fogalmazom a véleményemet róla. Képtelen vagyok enélkül túljutni egy történeten. Olyasmi érzés ez, mintha egy könyvet a háromnegyedénél félretennék. Ízlésem terén is történtek változások, de ez nem az írás miatt, hanem mások könyves blogjának olvasása miatt. Előtte a non-fictionök voltak rám jellemzőek, jóval kevesebb regényt olvastam.

– Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

Van, amikor befurakodik a fejembe egy könyvcím, és képtelen vagyok másra gondolni, csak arra, hogy nekem most azt kell olvasnom, semmi mást. Ilyenkor a könyv és én totálisan egymásra találunk, már az első oldalaktól kezdve ráhangolódom. Igazából, az ilyen eseteket szeretem a legjobban, mert szinte sosem csalódom. De van olyan is, hogy nem konkrét könyv, hanem egy adott műfaj vagy történettípus vonz, ilyenkor ugyan nagyobb a mellényúlás lehetősége, de szerencsére nem sokszor fordult elő.

– Van kedvenc könyves vesszőparipád amiről rengeteget tudsz beszélni/írni?

A Harry Potter könyvek. Az Olvasás 7 hete keretében írott bejegyzéseim mindegyikében legalább egyszer – vagy kétszer, háromszor, négyszer – megemlítettem ezt a könyvsorozatot, folyton más-más apropóból. A bejegyzés-sorozat vége felé már csak röhögtem magamon, hogy nem tudok más példával szolgálni.

– Van olyan könyv, aminek szívesen lennél a szereplője?

L. M. Montgomery Anne-történeteinek bármikor. Egyik világot se éreztem korábban ennyire magaménak. Akárhányszor elkezdek egy Anne-kötetet, olyan mintha hazaérkeznék.

– Könyvtárazás vagy könyvboltozás párti-e vagy?

Mindig hol az egyik, hol a másik oldalon állok. Vannak könyvvásárlós időszakaim, amik sokszor elég félelmetes méreteket öltenek. Olyankor annyira el vagyok telve önnön könyveim imádatával, hogy még a könyvtár közelébe se megyek. Máskor meg vásárláscsömöröm van, és olyankor nem a könyvesboltokban, hanem a könyvtárakban fosztogatok, és majdnem heti vendég vagyok ott. Most éppen ez utóbbi időszakomat élem.

– Szoktál kölcsön adni könyvet? S visszakéred?

Voltak negatív tapasztalataim még kisiskolás koromban, így sokáig csak a tesóimnak adtam kölcsön könyveket. Most már egyre több embernek merem felajánlani a dolgot, de továbbra is csak olyanoknak, akikben megbízom, és tudom, hogy vigyáznak a könyveimre, illetve vissza is kapom tőlük egyszer csak. Ha kölcsönadok, akkor nem szoktam határidőt adni, mert magamból kiindulva tudom, hogy bizonyos könyvekhez hangulat kell. Szóval, én nem siettetek senkit. Maximum akkor szólok az illetőnek, ha valaki szintén kölcsön szeretné kérni a szóban forgó könyvet.

– Mi a véleményed az e-könyvekről, olvasókról? Szoktá e-könyveket olvasni?

Mióta van Kindle -m, rajongok az e-könyvekért. Sose hittem volna, hogy ez így lesz, mert a monitorról olvasás nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé (hozzátenném, továbbra sem). Olyan sok dolog idegesített ezzel kapcsolatban, hogy nem hittem volna, hogy ezen bármilyen kütyü segíteni tudna. Persze, ez nem azt jelenti, hogy feladtam volna a papírkönyveket, de észrevettem, hogy azóta sokkal jobban megválogatom mely könyveket veszem meg fizikai valójukban, és egy vásárlásomat sem bántam meg azóta. Aminél érzem, hogy csak egyszerolvasós könyv lesz, azt a Kindle -n olvasom. Ez jót tesz a fáknak, nekem meg a pénztárcámnak. Szóval, szerintem nagyon jó dolog az e-könyv – persze, csak ha van hozzá olvasója az embernek.

– Mi a jó a könyvesblog írásban? És a rossz?

Jó dolognak tartom, hogy a könyvesblogom miatt rákényszerülök arra, hogy valamelyest rendszerezzem csapongó gondolataimat az adott olvasmányomról. Így számomra is világosabbá válik a konkrét véleményem a könyvről, továbbá így abban a hitben élhetek, hogy a gondolatmasszámat mégis csak egy viszonylag koherens szöveggé lehet formálni (bár nem mindig sikerül). És amellett a tény mellett se tudok elmenni szó nélkül, hogy amióta írok az olvasott könyveimről, kevesebb dolgot felejtek el velük kapcsolatban. De a legjobb dolognak mégis azt tartom benne, hogy ennek hála az olvasás igazi társas tevékenységgé válik, nem pedig egy magányos hobbivá.
Rossz oldala szerintem nincs.

– Mit gondolsz meddig lehet folytatni a könyvesblogolást?

Ameddig a blogszolgáltatók meg nem szűnnek.

– Szerinted mi különbözteti meg a Te blogodat a többiekétől?

Igazából nem tudom, hogy egyáltalán megkülönbözteti-e valami konkrét dolog a többiekétől. Sokak blogjával találok valami közös pontot. De ha a blogomról kéne mesélnem általánosságban, akkor azt mondanám, hogy szeretek hosszan írni az olvasmányaimról, és igyekszem minden gondolatomat felvésni az online felületre, ami csak eszembe jutott olvasás alatt (és nem felejtettem el közben 😀 ). Persze, ezek nem valami izgalmas vagy világmegváltó gondolatok, olykor még nálam is WTF kategóriába tartoznak.

– Kivel szeretnéd, hogy még interjút készítsek?

Andiamora kíváncsi lennék.