Jostein Gaarder: A történetárusEgy várólistás regény volt, amit még akkor vettem meg, amikor mindenki írt róla, szép emlékű OKK-ban, aztán csak pihent a polcomon. Tipikusan az a könyv volt, amit el akartam olvasni, sokáig hiába próbáltam megszerezni, aztán a Könyvudvarban sikerült nagyon olcsón és onnantól kezdve, hogy a tulajdonomat képezte csak pihent a polcomon. Majd az összes várólistás könyvem ilyen volt idén, s most már látom, a tavalyiak se lesznek kivételek, csak sokkal könnyedebbeket fogok választani, nem e játék keretein belül behozni a nagy elmaradásokat. Mindenesetre A történetárust igazából elolvastam a nyáron, tényleg gyorsan, csak pont akkor, amikor az olvasással rohamléptekben haladtam, a posztok írása meg lemaradt tőle, úgyhogy mindig hátrébb és hátrébb csúszott mint megírandó feladat.

A sztorit Peter meséli el, ő a Pók, aki történetekből szövi a hálóját. Hatalmas fantáziával van megáldva, de nincs igazán türelme ahhoz, hogy a történeteit kidolgozza és formába öntse. Meg amúgy se vágyik világhírre, ismertségre, csak meghúzza magát a háttérben és csak papírra veti az ötleteit. Amiből aztán, jön rá pénzt lehet csinálni, mert hány olyan író, költő van, aki meg úgy írna már, csak nincs mit, nincs ötlete, története, nem pattan ki az isteni szikra, amiből készülhetne egy újabb nagy regény, elbeszélő költemény, novella stb. S erre alapozza a Pók a maga vállalkozását: ő pénzért történeteket ad el. Titokban, ügyfelei nem tudnak egymásról, mindenki azt hiszi, Peter csak neki dolgozik. Ő meg közben hétköznapi munkákat végez, néha beleszagol a könyves világba, de aztán szorul a hurok. Valahol, valaki(k) arra készülnek, hogy kiborítsák a bilit. S a Pók már a saját életét félti… pedig talán inkább az elméjét kéne…

Nagyon tetszett az alapötlet, még úgy is, hogy az ilyen típusú elbeszélők, mint Peter nem éppen a kedvenceim. Nem tudok velük azonosulni annyira unszimpatikusak. De kicsit magamra emlékeztetett a sok szinopszisával. Mert otthon (a szüleimnél) a fiókomban nekem is rengeteg füzetem van, amiben regények cselekményvázlatát, szereplőit írtam meg, de sose lett belőlük ennél több, mert lusta voltam:) Ha én tudtam volna, hogy ezzel kereshetnék is, nem hagyom abba… Jók voltak a mesék, amiket néha hosszabban kifejtett Peter és nem csak utalgatott rá, a történetek a történetben. Nem tudom, másnak is feltűnt-e az összes, bár hihetetlenül jó alapötlet volt (itt-ott borzongató, az LSDs gyerekek esetében) és a leírásuk is tetszett, mindegyiknek szomorú volt a vége. Néhol csak kesernyés, de gyakran tragikus.

Aztán a végére kicsit értetlenkedtem, hogy lehetett én hamarabb megfejtettem a kapcsolatokat, mint a szövevényes történeteket mesélő Peter, akinek sakkozása meg számomra teljesen lila köd maradt.

Szóval ez egy izgalmas alapötletből felépülő regény, csak úgy érzem, valahogy kimaradt a jó kis befejezés belőle, lapos lett számomra, elmaradt a nagy durranás. Mindenesetre ahhoz képest, hogy tartottam a könyvtől, kellemesen csalódtam, a végét kivéve nem az a túlságosan posztmodern regény volt, mint amire számítottam.

Eredeti cím: Sirkusdirektørens datter
Kiadó: Magyar Könyvklub
Fordító: Bán Anikó
Megjelenés: 2006 (2001)
Terjedelem: 208 p.
ISBN: 9635492723
Honnan: Vásárlás, saját példány

 

 

 

 

3.5 Stars
Oszd meg!