Idei nagy felfedezésem volt ugye Kody Keplinger, aki dicsérte ezt a könyvet, s mivel mostanában főleg a modern ifjúsági regények jöttek be, úgy gondoltam, teszek vele egy próbát. S nem bántam meg.
A történet temetéssel kezdődik, Harper nővére, akit mindenki csak csodált és dicsért, June öngyilkos lett. A lány elég nehezen dolgozza fel a történteket, hiszen az olyan emberek, mint June volt, akik okosak, közkedveltek, népszerűek nem szoktak ilyet tenni. Harper minden, ami a nővére nem volt, teljesen ellentéte neki – magának való, visszahúzódó, csupán egy barátnője van, rosszul tanul stb. -, s igazából bántja, hogy kamaszkorukban annyira eltávolodtak egymástól. S még szüleik válása se hozta különösebben közel egymáshoz őket. S a temetésen kiderül, hogy a szülők szeretnék felosztani egymás között June hamvait. Harper merész lépésre szánja el magát. Egy dologban biztos volt, hogy a nővére mindig is a kisvárosból ahol éltek Kaliforniába vágyott. Rábeszéli hát legjobb barátnőjét, vigyék el a hamvakat oda és szórják szét az óceánba, mert ott végre talán June is nyugalmat talál. A lányoknak akad segítségük is Jake Tolan személyében. A fiú váratlanul tűnik fel a búcsúztatón és Harpernek fogalma sincs, honnan ismerheti a srác a nővérét, de mivel nem nagyon válogathatnak, elfogadja a felajánlást, s a terv megvalósul. Harper, Laney és Jake nekivágnak az útnak, mert mind a hármuknak megvan a maga oka, hogy ezt miért is teszik, mert mindegyikük életében June és a tette fontos szerepet játszik. Úgyhogy keresztülvágnak a kontinensen, s kalandjaik közelebb hozzák őket egymáshoz és June-hoz fűződő kapcsolatukon keresztül
Az van, hogy ez egy nagyon jól sikerült ifjúsági regény a gyászról, családról, barátságról és az első szerelemről, de úgy, hogy tud valami újat mondani, és nem válik sablonossá. Igazán az is jól van megírva benne, hogy vannak olyan történések, amikre nem lehet magyarázatot találni, amikor kiderül, hogy emberek mennyire magukba tudnak zárkózni és képtelen a problémáikkal dűlőre jutni, segítséget pedig nem tudnak kérni. Valójában nem csak June megmentéséről szól a történet, hanem Harperéről is, aki magányos tiniként, tönkrement szülői kapcsolatokkal egyedül a barátnőjébe tud kapaszkodni, aki tényleg mindent megtesz érte. S ez fordítva is igaz, mert hiába tűnik úgy kívülről, hogy Laney világában minden a helyén van, ő az aki igazán szenved attól, hogy szülei elhanyagolják és ezért keresi a kalandokat, a fiúk figyelmét, hogy végre megkaphasson egy kis figyelmet. Harperrel kiegészítik egymást és igazán irigylésre méltó, mennyire szoros a barátságuk. Minden tininek jó lenne egy ilyen kapcsolat, mert akkor a sok nehézség a különböző vérmérséklet ellenére is egymás támaszai lehetnek és átsegítik a másikat a nehéz dolgokon. S ez az, ami June-nak nem adatott meg, jönnek rá a lányok is. Jake pedig igazi álompasi. Persze nem azért, mert szívdöglesztő és gazdag, hanem mert van esze, használja azt, kiváló a humorérzéke és még az érzelmeit se fél kimutatni. Ráadásul jó ízlése van, ami a zenét illeti. De hát nem csoda, amolyan tini Rob Fleming ő, úgyhogy onnantól kezdve, hogy ez világossá vált én is oda meg vissza voltam érte. Le is mentettem a könyv végén lévő track listeket, hogy végighallgassam őket.
Annyira előtérben vannak a mindenféle fantasy elemeket tartalmazó ifjúsági regények, hogy az ilyen kis gyémántok alig kapnak hírverést. Pedig sokkal jobban szeretem, ha valós problémákat valós helyszíneken és szereplőkkel írnak meg. Ami valójában nehezebb is és könnyen belebukhat az író, de szerencsére Hanna Harringtonnal ez nem fordult elő. Nála is azt éreztem, hogy igazán jól ismeri a közönségét és szereplőit, jól látja az ő szemükön keresztül a világot és hiteles képet tud adni mindennapjairól és arról, ahogy működnek.
Kiadó: Harleqin
Megjelenés: 2011 október
Terjedelem: 336 p.
ISBN: 9780373210244
Honnan: Netgalley, recenziós e-book
