Yann Martel: Pi életeHa már ennyire megy az olvasás, úgy döntöttem, ismét nekiugrok a várólistás könyveknek, s még egy mumusnak számítót kiolvasok. Pi élete azért mumus, mert volt már nálam egyszer vagy 3 hónapot a könyvtárból de mindig odébb tettem és hanyagoltam, aztán vissza kellett vinni. Mert ez is egy olyan regény, amit az embernek el kell olvasnia, annyira jókat ír róla mindenki, s kritikusok meg a közönség is egyaránt kedveli, szóval érdemes ismerni. S én tényleg meg akartam ismerkedni vele. Tavaly meg is vettem, mikor újra megjelent a szép illusztrált kiadás, s el is akartam olvasni, de megint csak egyre hátrébb került a polcomon, úgyhogy pont erre találtam ki a Várólista dolgot.

Azt hiszem azért tartottam a regénytől, mert ismerve a fülszöveget (egy hajótörött fiú története, aki a mentőcsónakban egy tigris társaságában néz szembe megpróbáltatásokkal), meg hogy minek a parabolája az egész, azt hittem unalmas lesz. Elvégre mit lehet írni arról, ha az ember az óceánon hányódik hónapokig? Sok minden nem történhet vele, ha meg a vallásról elmélkedik – márpedig az mindenhol ki van emelve, hogy Pi Patel, a főhős egyszerre hindu, keresztény és mohamedán, mint nem elhanyagolható alaphelyzetet, – ebből nagy valláselméleti bonyodalmakra számíthatunk, s ezek komoly mondatokban, tételekben fognak majd lapra kelni. Mire vártam tehát, egy hosszú, unalmas könyvre, amit csak az illusztrációk dobnak fel, meg néhány szép gondolat. De szerencsére előítéleteim hibásnak bizonyultak.

Pi élete nem a mentőcsónakban kezdődik, hanem Indiában, a 70-es években egy állatkert vonzásában, s mielőtt az óceánra kerülne nagyon sok mindent megismerhetünk róla, arról hogy is lett ő három vallás követője, s most éppen miképpen zajlik élete Kanadában. Aztán jön a hajótörés, meg 227 nap hányódás a tengeren és hogy élte ezt túl. A regényben ez a rész nincs félbeszakítva az író megjegyzéseivel, vissza-visszaugrásokkal a jelenbe, hanem itt végig Pi mesél. A félelmeimmel ellentétben a történet innen se volt unalmas. Megismerhettük a tengeri élővilágot, hogyan tartotta fenn magát és Richard Parkert Pi, látta el élelemmel, próbálta kiharcolni a helyét, mert egy mentőcsónakban is sok minden történhet. S persze a fiú zoologiai érdeklődése folyamán elég sok állatról, vonásaikról, jellemükről s az emberekhez való viszonyukról is sokat megtudunk. Így aztán néha elég dokumentarista jelleget ölt a könyv, de még ez se unalmas, hanem inkább érdekes.

Ami pedig a nagy kérdést illeti, hogy mégis mi történt, mi a valóság? Ezt csak Pi tudja és ő annyit szenvedett, hogy ha az kellett, életben maradása érdekében, hogy állattá váljon de ezt sikerül a végén legyőznie, kordában tartania és elbúcsúzni jellemének ezen felétől, akkor csak le a kalappal előtte és megérdemli, hogy egy regény főszereplője legyen. Persze Richard Parkerrel.

Szóval a Pi élete kellemes meglepetést okozott, tetszett, szórakoztatott, elgondolkoztatott, bár lehet, nálam nem érte el a várt hatást, mert nem siettem a sarki templomba elbeszélgetni a tiszteletessel.

Eredeti cím: Life of Pi
Fordító: Szász Imre és Gy. Horváth László
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 2010 (2001)
Terjedelem: 303 p.
ISBN: 9789630789967
Honnan: Vásárlás, saját példány

 

4 Stars
Oszd meg!