Y.S. Lee: The Body at the Tower – The Agency 2

S igen, Bridge volt olyan rendes, hogy miután elolvastam az első részt az Ügynökségből, elküldte nekem a másodikat is, pedig panaszkodott magának az írónőnek, hogy akkor Mary Quinn nélkül marad, de meghozta az áldozatot a jó ügy érdekében. Ezért aztán kötelességemnek éreztem, hogy minél előbb elolvassam a regényt. S bírom az ilyen szórakoztató és kellemes kötelezettségeket. Mert bizony látogatás a 19. század közepének Londonjába, egy csak nőkből álló detektív ügynökség életébe bepillantani ismét csak jó buli volt.

1859 nyarán Londont lázban tartja egy különleges haláleset. A 25 éve épülő és még mindig a befejezéstől messze álló Parlament új óratornyából lezuhant egy kőműves. A Scotland Yardnak még nem sikerült tisztáznia, hogy vajon öngyilkosság vagy gyilkosság történt-e, mindenesetre az építkezés területén elég nehézkesen folyik a nyomozás, s így beépített emberre lenne szükség. Mary Quinn kapja a feladatot, hogy derítse ki, mi is folyik a Big Ben tövében. Persze lányként elég nehéz lenne egy csupa férfikből álló munkahelyen feltűnés nélkül a környezetbe olvadni, ezért a munkára egy tizenéves fiú, Mark Quinn jelentkezik. Mary előző életében – mielőtt elfogták és halálra ítélték volna 12 éves korában –, elég sokszor folyamodott ehhez az álruhához, de most mások a körülmények és nem olyan könnyű beleszokni a tudatlan, szegény srác szerepébe. Nem is beszélve arról, milyen nehéz igazából a múltjával, a szegénységgel, a kilátástalansággal szembe nézni, s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy van egy bizonyos újra felbukkanó építész is, aki előtt megint meg kell játszani magát. S persze elsőre nem is sikerül az alkalmazkodás a környezethez, de hamarosan Mary megtalálja a módját, hogy derítsen ki minél több mindent az építkezés körül zajló furcsaságokból.

Már a történetből is kiderül, hogy Az ügynökség első része nem csak szerencsés véletlenen, a csillagok együttállása stb. miatt volt jó könyv, hanem mert Y.S. Lee kiválóan ír. Jó időbe helyezte a sztorit, a főszereplői nagyon eltaláltak és nem ismétli önmagát. Még a krimi és a nyomozás is másképp zajlik, mint korábban, s Mary egy év alatt, ami az előző eset és a mostani között eltelt igazi jó kis detektív lett, tanult a hibáiból és nem megy mindig önként a maga feje után, hanem felnőttesebb döntéseket hoz. Mondjuk talán a titok megoldása kicsit egyszerű volt, legalábbis az elejétől gyanítottam, ki lehet a tettes, bár igaz, az okokat és a körülményeket nem tudtam. De itt most nem is annyira a bűnügyön van a hangsúly, hanem egyrészt társadalmi kérdéseken – szegénység, munkásosztály helyzete ezekben az években -, meg azon, hogy főszereplőnőnknek szembe kell néznie azzal, hogy ki ő honnan jött, hova tartozik és vajon hova fejlődhet innen? S végül nehéz döntést hoz, ami úgy gondolja helyes, s egyszerre kezd nyílt kártyákkal játszani, de pont ezzel veszít el egy számára fontos embert is.

Úgyhogy az Agency egy jó kis sorozat, most már nem lehet mondani, hogy trilógia, mert ugyan a 3. rész idén jelenik meg, az írónő azt is jelezte, hogy tovább folytatja majd a történetet. S igen, ez megint az a fajta sorozat, amit lehet szeretni, mert minden részben van önálló történet, amely mellett a szereplők magánélete és jellemfejlődése folyamatosan zajlik.

Kiadó: Walker Books
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 344 p.
ISBN: 9781406315981
Honnan:Bridge-től kölcsön