Ifjúságnak szóló kényes témájú regények, amelyek tényleg hétköznapi eseményeket és lehetőségeket dolgoznak fel idén nagyon bejöttek nekem, úgyhogy különösen kíváncsi voltam Jay Asher első regényére. Melyről mindenhol csak jókat hallottam, ráadásul üdítőnek gondoltam azt is, hogy egy férfi író az, aki a tinilélekkel foglalkozik. Már a fülszöveg is eleve Spoileres, szóval az én ismertetésem is hasonló lesz, tehát aki nem akarja tudni a tutit, hagyja ki nyugodtan a következő bekezdéseket.
Clay Jensen egy nap arra tér haza, hogy csomagot talál a bejárati ajtónál, ami neki szól. A dobozban kazetták vannak, s rajtuk Hannah meséli el, hogy miért is követett el öngyilkosságot. A lány halála előtt szalagra mondta a történetét és megnevezett 13 embert, akik ebben szerepet játszottak. A kazetták nekik szólnak, s ha valaki meghallgatta, tovább kell adnia a sorban utána következőnek. Ha ez nem történik meg, a másolatok nyilvánosságra kerülnek. Clay dobogó szívvel tölt egy éjszakát azzal, hogy végighallgatja, tudtán kívül neki milyen szerepe volt a történtekben. S vele együtt mi is azon törhetjük a fejünket, hogy milyen csak apróságnak gondolt események, tettek járulhatnak hozzá valami végzetes lépéshez.
Az mindenképp el kell ismerni, hogy merész téma, érdekes alapfelállás, hogy búcsúlevél helyett búcsúmonológ van. Bár bele lehet kötni, hogy 2009-ben melyik tizenévesnek jutna eszébe szalagra mondani a történetét, a technikán azért ne akadjunk fel. A regényt nagyon gyorsan és könnyen lehetett elolvasni, tényleg faltam, mert tudni akartam először, hogy mi volt Clay hibája, aztán meg hogy mégis milyen szörnyűséggé adódott össze az a 13 dolog. A baj csak ott van, hogy Hannah nem szimpatikus. Már az elejétől nem az és képtelen voltam a tragédiájára figyelni. Vártam, hogy végre tényleg történik valami, ami igazolja a kétségbeesett tettét. De mindaz ami vele történt nem tűnt annyira vészesnek. Sőt volt egy szereplő, akivel sokkal rosszabb dolgok történtek, s akinek sorsába igenis volt Hannah-nak beleszólása, de ő annyira csak magával volt elfoglalva, hogy ő maga is óriási hibát követett el. Vajon milyen lehetett annak meghallgatni a szalagot?
Azt érzetem az egész regényben, hogy Hannah-nak egyszerűen nincs joga másokat hibáztatni, mert rengetegszer kaphatott volna segítséget ahhoz, hogy kilábaljon, de nem ő inkább egyre jobban belelovalta magát vélt vagy valós sérelmeibe. Úgyhogy nem tudom, miről is akart szólni a regény. Ha arról, hogy figyeljünk oda, mert apróságok kicsi tettek mások számára óriási dolgok lehetnek és olyan lavinát indíthatnak el, amiben nincs megállás, akkor nem sikerült. Mert Hannah sérelmei (véltek, vagy valósak – én például nem lettem meggyőzve a leskelődésről) nem tűntek annyira tragikusnak. Ha magáról a tiniöngyilkosságról, akkor meg azt hiszem jobban alá kellett volna húzni, hogy lehetne segítség nem csak barátok, de felnőttek felől is. Hannah sose fordul a szüleihez, nem beszél róluk, s bár nekik is szintén roppant nehéz dolguk van és gondjaik akadnak bőven az igaz, de biztos foglalkoznának egy szem lányukkal, ha az mutatná, hogy valami gond van. Mert az ellenkezője se derül ki (hogy elhanyagolnák). A lány pedig igencsak elutasít minden segítséget és hajlamos mindenhol csak a rosszat látni mindenkiben, de akiben meg nem, ahhoz bár érzi, hogy tudna fordulni, képtelen. Szóval azt hiszem Hannah tragédiájának okozója igazából Hannah.
Összességében gyorsan olvasható regény volt, érdekes alapötlettel de sajnos nincs tanulság, nincs mondandó csak zavaros és értelmetlen tragédia.
Eredeti cím: Thirteen Reason Why
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010 (2010)
Terjedelem: 260 p.
ISBN: 9789632453330
Honnan: Kiadótól, recenziós példány
Szuper, nem lepett meg, azt hiszem én túl jószívű voltam. 🙂
már megint mennyi időt spóroltál nekem! 🙂
Én se tudtam ellenállni a szép borítónak, aztán nekem se tetszett… Amúgy a végén az interjúban megmagyarázza, hogy miért kazetták voltak.
kicsit örülök, hogy nem vagyok vele egyedül, hogy nem csak én találtam semmilyennek 🙂
@Mircsi nem olvastam el a végén a beszélgetést. Van amikor érdekel, mit mond az író a művéről, de ez nem az a helyzet volt 🙂
Szerintem jó könyv, és van tanulsága. Bár, ha ti nem jöttetek rá, annak csak örülni tudok. Ha ismertek olyan embert, aki már tényleg akart öngyilkos lenni, akkor azonnal ráismertek a sorok között. Én magamra ismertem a lányban. Hannah hibályárol pedig: nekem pont az volt az egyik ok, amiért szimpatikus lesz. Gondoljatok csak bele, ő is esendő, ember aki hibákat követ el. nem hiszem hogy mást tettetek volna a helyében. A kis dolgok amik miatt megteszi amit tesz, az ami hitelessé teszi a könyvet. Hiszen gondoljatok csak bele, mit érezhetett ő. A sorok mögött olvasni, ez teszi jó könyvé, Hannah nem mond ki mindent mert fél, fél az érzésitől, azért teszi. De amig nem ismersz meg valakit, aki igy érez, addig nem értheted meg.
Hát tudom, hogy 1 éve írtad ezt a bejegyzést de én most jutottam el odáig, ogy érdemes-e elolvasni? Olvastam bologokon olyan megjegyzéseket, hogy a 9. ok miatt sírak meg ilyenek.. szóval hát így filóztam.. érdemes elolvasni? remélem kapok választ, előre is köszönöm!
@aspyn ha ennyire kíváncsi vagy rá, szerintem olvasd el és dönts magad. Én nyugodt szívvel nem ajánlom, de mivel akár könyvtárból is ki lehet venni és egy délután alatt elolvasni nem egy nagy idő vagy pénzveszteség.